Miért foglalkoztatja az emberek többségét a vallás?

Kedves #30.

Abban igazad van, hogy az ember EGÓJA tartja tőle távol Istent.

És Ő nincs mindenkiben, csak abban aki akarja, hogy benne éljen.

A vallás alapjában véve nem rossz.

Aki gonoszságra használja a vallást az nem az igaz utat képviseli.

Nem Isten és a Biblia tehet arról, ha vannak személyek akik rosszul közvetítik Isten üzenetét.

Rengeteg hívő ember éli önfelálozóan másokért az életét amit lehet, hogy hittetlenül nem tenne meg.

Megváltozott jó irányba az élete ami lehet, hogy hit nélkül nem változott volna, vagy nagyon nehezen.

Ne aggódj nem tartanak pofátlannak, nagyképűnek.

1/ Mert nem ismerlek.

2/ Mert nem feladatom az ítélkezés.

3/ Mert igyemkszem nem bántani senkit (még a gondolataimban sem).

Számomra közömbös, ha engem bántanak és jó érzés, ha én nem bántok mást.

Követ!

Az evolúció az tudás, és nem pótszer. Ha ezt nem vagy képes felfogni, akkor lehetséges, hogy ártani fogsz magadnak.

Ez a te dolgod... viszont, ha TERJESZTENI is akarod a rögeszmédet - na, az már egyértelműen káros és tilos!

Tudod: elmehetsz bíróságig, mint Behe. Vagy esetleg odavisz majd valaki, aki már unja. De ott már bizonyítanod kell, vagy visszavonnod az állításodat!

...nem lenne jobb ezt még most, amíg a gerinced is megmarad?

19-es!

"hogy végre a hívők felfogják, hogy az ateista NEM HISZ vallásos dolgokban!"

Azért jobban is tisztázhatnád, azt aminek vallod magad. ;)

A szó csupán az Istent zárja ki.

Az ateista azért ateista mert vallásában, hitrendszerében nem szerepel Isten.

Igen, jó látod. A vallás fogalmát is lehet sokféleképpen értelmezni.

Én ajánlom a magyar nyelv tudatos használata szerintit (mivel ateista lévén, nincs értelme teológiailag definiált értelmében használni a vallás fogalmát):

Vallasz valami = az a véleményed, az álláspontod.

23-as

Nem tudom miért gondolod, hogy a saját elképzelésed valamiféle abszolútum.

Én sem értek egyet teljesen 15-ös meghatározásaival, de a tiéddel sem, annak ellenére, hogy önmagukban ezek lehetnek logikus elfogadható rendszerek.

A lényeg viszont az, hogy az ilyen rendszerek nincsenek abszolút értelemben elfogadva.* Azaz az eszmecserék során mindenki saját fogalom értelmezései szerint fejti ki véleményét SAJÁT világképének megfelelően. Saját világképünk szerkezete viszont fogalomértelmezéseinken alapul. Ennek az a következménye, hogy még ha konceptualizáljuk (meghatározzuk a fogalmak jelentését) is a kérdéskört, egyéni világképeink logikai rendszerét nem tudjuk és nem is fogjuk egykettőre a fogalmak definiált értelmezéséhez igazítani. Ezért torkolnak gyakran az ezzel kapcsolatos eszmecserék értetlenségbe, meg nem értésbe, vitának nem nevezhető anyázásba. És ez részben magyarázat a kérdező eredeti kérdésére (Miért foglalkoztatja az emberek többségét a vallás?). A fentiek miatt ugyanis a minket belülről folyton ingerlő kérdés tisztázatlan marad.

Tehát mivel abszolút, a társadalmak egészére és mindegyikére kiterjedő meghatározása nincs a fogalmaknak, értelmes eszmecserét valamely létező közösségek vagy intézmények fogalmi terében érdemes remélhetünk:

*Pl.:

Ha már Isten hitről és egyházakról beszélünk mindenképp számításba kell venni magának az egyházak által felállított konceptulális teret:

A katolikus egyház szerint a HIT jelentése nem az "elhinni" szó jelentése alapján értelmezendő. Nem a megtapasztalás hiányából fakad. Ez logikus is, hisz a "hívőket" hitükben épp a hétköznapi megtapasztalásaik mozdítják a HIT felé, majd erősítik meg hitükben. Tudományossággal, objektivitással összemosott empirikus megközelítés ezt vitathatja, de csak felszínes hétköznapi értelemben. A hívők megtapasztalásai ugyanis összetett lelki és közösségi jelenségek, melyek objektív tudományos vizsgálata erősen vitatható.

Hogy jobban értsd:

"Abban lévő bizalom,hogy amit nem érzékelek, az van." helyett, arról van szó, hogy amit érzékelek azt HITEM szerint ilyen és ilyen rendszerben értelmezendő.

A HIT lényege a hitvallás, azaz az egyén meggyőződését jelenti az élet mibenlétéről, a világ működéséről és önmaga szerepérő, helyéről ezek között. Ezek pedig, még ha szubjektívek is nem nevezhetőek alaptalannak. Fontos látni, hogy e fenti meghatározás független attól, hogy az „Isten” szóval megfogható tényező szerepel-e a világkép leírásában. Azaz nem mondható, hogy bármely Istenhívő és ateista hasonlóan szubjektív élettapasztalatokból alakuló véleménye közül valamelyik érvényesebb lenne. Más kérdés a tudomány és Isten viszonya.

A"vallás" szavunk Istenhittel kapcsolatos alkalmazásának az okai az alábbiak lehetnek:

Amikor döntéseket hozol, cselekszel azt mind a kialakult világképednek megfelelően teszed. Azaz minden cselekedetedben képviseled, és kinyilvánítod véleményed a világról, más szóval megVALLOD mit gondolsz az egészről.

Mindez úgy kapcsolódik az egyházhoz, hogy mint bármely közösségnek annak is léteznek normái. Mikor ezek a normák formálissá válnak, (azaz a közösség egységesen elfogadja, előírja és betartatja azokat) intézmények alakulnak ki. Az intézmény feladata a közösség értékrend megtartási törekvéseinek segítsége.

Az értékrend szorosan összefügg a fentebb részletezett világképpel, azaz annak megVALLÁSával is. Ahhoz, hogy a közösség a tagjai szempontjából jól működjön - kiszámítható és tartós legyen működése - szükséges hogy az egyének világról alkotott véleménye (hitVALLÁSa), normái alapvető területeken összeegyeztethetőek legyenek. Így az egyéni vélemények a kommunikáció során konszenzusokra jutva alakítják ki a társadalmat, a társadalmi rendet. A az emberi egyedek közösséggé csoportosulása természetes tényezők hajtotta folyamat. Minden részlet ismerete nélkül is látszik, ennek igénye mélyen kódolva van jelen fajunk minden egyedében. (a kivételek ritkák és kirívóak, és visszavezethetőek szerzett sérülésekre)

Ez az oka, hogy a VALLÁS, azaz világnézetünk társainkkal való megosztása mindnyájunkban munkál. Valójában a kommunikáció az ami lényeges az eredeti kérdés kapcsán is, hiszen az az, amikor (és amit) észlelünk egymásból és magunkból! (ahogy a kérdező véleménye is csak azon tapasztalatai alapján alakult, hogy az emberek szívesen kommunikálnak a szóban forgó kérdésről)

Esetünkben alapvető szempont, hogy a társadalmi normák formalizálódása szorosan összefonódott a társadalmak kialakulásával, sőt a kettő csak kivételes esetekben nem azonos egymással. A közösségekké csoportosulás egyik mozgatója a környező világ kihívásaival szembeni sikeresség. Történetileg a környező megtapasztalt világ megértése és jelenségeinek értelmezése viszont eredendően valamilyen Istenképre vezethet vissza. Az ember magát is Isten viszonylatában határozta meg. A normák formalizálódása így természetes módon elsősorban Isten és ember viszonyának intézményesülését jelentette - innen az egyházak és az "vallás" elterjedt, "Isten" fogalommal összemosódó hétköznapi értelmezése, ami - fentebb kifejtettek alapján - még egyazon felekezethez tartozó egyének szintjén sem feltétlen azonos.

Ahogy látom a feltétlen vélemény azonosság az, ami egyes ateistákat irritál, amit agymosásként értelmeznek és veszélyesnek tartanak. Véleményem szerint azonban különbséget kell tenni a normák szintjei között. Ez alatt azt értem, hogy életvitelünk egyes mozzanatai és társas inter- vagy tranzakcióink között van ahol előnyös a formalitás, van ahol elfogadható és van ahol negatív visszacsatolási hatással bír mind az egyénre mind a közösségre.

Szerencsére mindez a megvalósult társadalmainkban és intézményeinkben szét is válik. Az egyes vallási felekezetek világképének és előírásainak betartatása jellemzően nem kerülnek kikényszerítésre még az önként csatlakozott felekezeti tagoknál sem.

A problémák inkább a normák és hagyományok alapját magyarázó tanítások felszínes ismertetésében és ismeretében gyökereznek. Például a papok erősen leegyszerűsített rövid formában prédikálják a tanítást, vagy adnak lelki támaszt a hozzájuk fordulóknak. Ez valószínűleg nem kis mértékben szokásainkkal együtt megváltozott időbeosztásunknak köszönhető. A tanítások félreértelmezése végső soron a "hívő"ben alakul ki, és ez nem csak a pap lehetőségein és képességein múlik, hanem azon, hogy a nyáj tagja mennyire tájékozott a követett vallás eredeti tanításaiban azaz a szent iratokban és értelmezésükben. Az értelmezés kérdése persze újabb óriási kérdésekkel teli területre vezet. A történelemből ide illő példaként említhetjük a reformációt is.

Ami mindenképp megjegyzendő, hogy az értelmezéseket meghatározó teológiai irányzatok az iratok alapos ismeretére és nem ritkán komoly tudományos történelmi és néprajzi ismeretekre támaszkodnak. Szóval az egyszeri "utcáról beesett szkeptikusok" és a saját racionalitásukban gyönyörködő ateisták véleménye sok esetben már néhány objektív kérdésnél elbukik.

Tehát az eredendően társaslénynek elfogadható ember életközegének - a társadalom szövetének - kialakítása során az együttélési rendszer szerkezetébe beleépíti világképét. A társadalom - érték azaz norma hordozó médium funkcióján keresztül - aztán a szocializáció folyamatában visszatáplálja az egyénbe a korábbi generációk kultúráját, világképét. A szocializációban résztvevő társadalmi struktúrák egyike az oktatási rendszer. A tudományos ismeretek, azaz a tudományos szemléletű világkép például ezen keresztül fokozatosan tud beszivárogni a társadalom szerkezetébe és az általa hordozott és továbbörökített viselkedési és gondolkodási mintákba. Ez a folyamat lassú.

Félreértés ne essék. Nem gondolom, hogy a tudomány szemben állna az Istenhites vallások tanításaival. Egyrészt vizsgálódási területeik, tanításaik különböző területeket érintenek. A vallási tanítások megállapításai nem természettudományosak, a természettudományoknak pedig nincsenek vitatatlan megállapításaik a vallás által magyarázott jelenségek kapcsán. Ez utóbbiak a ugyanis az emberrel és közösségeivel foglalkoznak. Ezekkel a szociológia, a társas lélektan (szociálpszichológia) és a lélektan (pszichológia) foglalkozik. Tehát ha tudományosan akar valaki belekötni az Istenhit alapú vallási tanításokba, legfeljebb ilyen irányból teheti. Mindeközben érdemes észrevenni, hogy a Vallásos Hit társadalmi jelenség, azaz az előző tudományok vizsgálati területének része. Ezért megint csak értelmetlen a szembeállítás. Ráadásul a társadalom leírásának számos, egymással vitatkozó szociológiai megközelítése van. Ezek között vannak a hagyományos vallási tanításokkal összhangot mutatók.

"Az ateista azért ateista mert vallásában, hitrendszerében nem szerepel Isten. "

Mármint isten nem szerepel benne.

Ezen kívül VALLÁSNAK kizárólag az istenhitet hívjuk. A "megvallani" és hasonló szavak nem feltétlenül a vallásos hittel vannak kapcsolatban.

Hiába erőltetitek: az ateista NEM vallásos!

Az evolúció tudás?

Ugyan úgy hinni kell benne mint Istenben.

Sokmindent nem lehet bizonyítani, sok a hiányzó láncszem.

Túl sok a feltételes mód a tényekhez képest. És túl sok a csalás, hitetés, hamis dolgok.

Ha előkerülnek olyan dolgok melyek alapjaiban rengetné meg a tankönyvek írásait inkább el rejtik. Nehogy szégyen érje a történelem, vagy a biológia könyvek íróit.

Na meg nehogy vissza keljen adni a diplomájukat.

És vannak tények mellyek a teremtést támasztják inkább alá, csak azokat szépen a "szőnyegalá" söprik, vagy söpörnének (csak már manapság nehezebb).

/Nem fogok bele kezdeni erről vitázni, ne is várd!/

Az, hogy mi jó nekem, vagy mi árt majd én eldöntöm.

A terjesztését pedig ugyan ki tiltja meg?

Bíróságra ugyan minek mennék, ha meg visznek az jó. Személyesen könnyebb mindent bizonyítani, bizonyságot tenni hitemről.

"Az evolúció tudás?

Ugyan úgy hinni kell benne mint Istenben."

Nézzél már utána a kérdésnek!

Csak 8-szor írtuk itt le, konkrét példákkal, kutató laborok kísérleteivel.

Csak elembeteg vagy pedig erkölcstelen ember hagyhatja ezeket figyelmen kívül.

"Sokmindent nem lehet bizonyítani, sok a hiányzó láncszem."

Amiről most beszélsz, az NEM az evolúció!

"Ha előkerülnek olyan dolgok melyek alapjaiban rengetné meg a tankönyvek írásait inkább el rejtik. Nehogy szégyen érje a történelem, vagy a biológia könyvek íróit."

Mutass már egy ilyet!

Egy ilyen lelet könnyen hozhat Nobel díjat - de ha nem, akkor is hírnevet, ismertséget. Ki az az elmebeteg kutató, aki inkább elrejtené?

JÓZAN VAGY TE, EMBER?

"És vannak tények mellyek a teremtést támasztják inkább alá"

INKÁBB? Az mi? Egy tény egy dolgot támaszt alá.

Amúgy mutatnál egy ilyet?

"Az, hogy mi jó nekem, vagy mi árt majd én eldöntöm."

Gondoltam. Sajnos sok embernek nincsen betegségtudata.

"A terjesztését pedig ugyan ki tiltja meg?"

A törvény. Ha állítasz valamit, akkor bizonyítanod is kell.

"Bíróságra ugyan minek mennék, ha meg visznek az jó. Személyesen könnyebb mindent bizonyítani, bizonyságot tenni hitemről."

Csakhogy ott nem a hited kérdezik majd, hanem a bizonyítékaidat az evolúció ellen. Ha pedig nincs ilyen - és TUDOMÁNYOS bizonyíték kell majd, mivel az evolúció tudomány - akkor nyilvánosan kell majd visszavonnod az állításaidat, mint Behének.

Biztos jó lesz az neked, hogy egy ország előtt leszel nevetséges?

33.Hsz!

Értekezésedről eszembe juttattad kedvenc professzorom mondását:

"Az az előadó,aki 50 percig beszél arról,amit 5 perc alatt kifejthető világosan,az más gonoszságokra is képes!"

Nyilván,a vallásfelekezetek elemi érdeke,hogy az egyéni "hit"értelmezése,megegyezzen a domináns tanítók által megfogalmazott"dogmával",s így a személy megszűnjön egyén lenni,s önálló hite helyett dogmák határozzák meg életét.

Hitük megfogalmazása pedig, dogmájuk szajkózása legyen.

Ez az elv ellentétes a bibliai "hit"értelmezésével.

A vallástalanokat a következő okok miatt foglalkoztatja:

-Évezredeken keresztül háborúkat szított

-Elveszi az ember racionális észjárását

-ellentéteket okoz az emberek között, sok eseteben még az azonos istenhívők között is

-most is zajlanak vallási háborúk

-A vallás egy drog. Ugyanaz a mechanizmusa, hasonló a hatása és az is igaz, hogy függőséget okoz

-nagyjából 5000 vallást talált ki eddig az emberiség és az összes nép rengeteg időt, pénzt, energiát költött, költ most is rá, ami egy óriási hiba, hiszen sokkal fontosabb, értelmesebb dolgoktól veszi el a lehetőséget

Ezek miatt a vallástalan és jó szándékú ember igyekszik menteni a menthetőt és azon fáradozik, hogy minél több embert tartson távol ettől a káros szenvedélytől. Ugyanakkor tudja jól, hogy aki már mélyen hívővé vált az menthetetlen, hiszen mint említett függőséget okoz.