Miért van az, hogy a hit ilyen nagy teher? Miért nem lehetek simán csak normális, mint mindenki más?
Úgy érzem, hogy az hogy vallásos vagyok sokkal nagyobb hátrány emberileg, meg érzelmileg, mintha hitetlen lennék. Olyan, mintha a lelkem néha kiszakadna belőlem, és csak üresseget érzek, semmi mást.
Sokszor vagyok szomorú, és ezek olyan érzelmek amit egy ateista nem érezhet, hiszen alapból nem hiszi, hogy lelke van. Olyan érzelmek kavarognak bennem, amin 25 évesen már nem szabadna hogy ilyeneken kattogjak, alapból egy férfinek nem kéne ilyen érzelmesnek lennie, de ez mind a hitem miatt van, amit sokszor hátránynak érzek. Mert látom magam körül az embereket, akiknek nincs ilyen lelki vívódásai, nem érdekli őket egyáltalán olyan alap dolog, ami nekem meghatározza az életem. Nem törik magukat abban, hogy minél közelebb kerüljenek Istenhez, hanem simán saját magukkal törődnek. Ha elmentünk bulizni pl ők 3-4 pohár sör után kezdik elengedni magukat, én rám pedig olyan szorongás jön olyankor, hogy nekem ott vége az estének.
Vagy kinyitottam ma egy bulvár újságot, és fehérneműs nők voltak minden 2. Oldalon, és elborzadva néztem, hogy miért van ez, pedig egy egészséges férfinek nem így kéne lereagálnia egy női test látványát.
Szóval ilyen érzések kavarognak bennem, és sokszor szomorú vagyok, ennek ellenére nekem mindig mosolyognom kell,még akkor is, ha bunkó valaki velem, nem lehetek dühös, mindenkit meg kell hallgatnom, én nem csapkodhatok, szidkozódhatok, el kell folytatom minden dühöt ami bennem van, mert egy kereszténynek nem szabad. Meg minden apró dologra nekem ott van egy szabály az életben, egy dolog, amit és ahogy gondolnom kell, akkor is ha nem így gondolom, és aki nem hívő annak semmi probléma evvel, azt hisz amit akar, azt csinálja amit akar, annyit iszik, szexel, amennyit akar, azt mond amit akar, és nincs megszabva neki hogyan mit miről gondoljon, nincsenek folytonos érzelmi hullámvasutban...
Más hívő is van így néha evvel? Más is irigyeli az ateistákat? Mert én úgy tudom Isten nekünk szabadságot adott, de én úgy érzem benne vagyok a kereszténység börtönébe, míg mások szabadon mozoghatnak 😔
válasza:Ne forgasd ki, nem ezt írtam. :D
Mindannyian mások vagyunk.
Máshogy éljük meg a dolgokat.
Ha valaki teherként éli meg hitet, ott baj van. Lelki eredetű
Hiányzik az Istennel való kapcsolat.
Úgy pedig hiába hisz, idővel elfordul Istentől.
válasza:És akkor mit lehet vele csinálni?
Azt ne mondd, hogy "higgyen jobban", hiszen ez egyértelműen nem megy neki.
válasza:Ugye te sem hitted el, hogy valami ilyesmi sablont fogok reagálni?
Ugyan már...
Írtam neki privátban, hátha tudok érdemben segíteni.
Igazából éppen azok az emberek szokták Istent keresni akik nincsenek rendben lelkileg. A boldog ember nem keresi, hiszen minden tökéletes.
Miért is vágyna rá?
Hajlamosak vagyunk elfelejteni mik az igazán lényeges dolgok.
Aki igazán hívő, tudja. Ráérsz. Vagyis inkább útmutatást kap Istentől.
Ezt nehéz megmagyarázni olyannak, aki nem hisz.
Imával sokat ellehet érni.
Ezt én sem hittem el egy darabig, de vannak saját tanulság tételeim.
Mindenkinek más a keresztje, nem ugyanúgy szolgálunk.
Akkora terhet kapott mindenki, amekkorát elbír. Nem kevesebbet, nem többet.
válasza:"Akkora terhet kapott mindenki, amekkorát elbír. Nem kevesebbet, nem többet."
A többi, amit írtál, jó, de ez nem stimmel.
Pont te írtál a boldogokról, akik alig kaptak terhet, és azt könnyedén viszik.
Vannak a boldogtalanok is, akik nagyon nagy terhet kaptak, és nem bírják el.
És vannak olyanok is, akik beleőrültek, akkora terhet kaptak. Rajtuk már nem lehet segíteni.
Na, az utóbbiakról te hajlamos vagy elfelejtkezni.
válasza:Akkor nevezzük feladatnak. Mindenki képes rá, van hozzá elég ereje.
Csak van aki feladja. Tudod, szabad akarat.
válasza:"nevezzük feladatnak. Mindenki képes rá, van hozzá elég ereje."
Nem, ez NEM IGAZ!
Pont azt mondom, hogy sokan akkora feladatot kapnak, olyan helyzetbe kerülnek, amit képtelenek megoldani. Esetleg nem is lehet megoldani.
A filozófiád csak átlagos esetben működik, békés időkben, igazságos társadalomban. Régen azért ez nem volt jellemző, és manapság is csak nálunk (Európa) van így, és kb. 60 éve.
És még ezt sem tudjuk, hogy meddig marad így.
És az ára ennek az, hogy kizsákmányoljuk a világ szegényebbik felét, és ez sem tarthat örökké.
válasza:Ezen vitatkozni nem érdemes, nem is lehet.
Ismerek nehéz sorsokat, akik úgy is kitartottak Isten mellett.
Szerintem annak, akinek igazán nehéz sorsa van, a legkönnyebb megtalálni Istent.
Aki jó módban el, általában nem keresi.
Gyakran használjuk az "Istenem" kifejezést úgy, hogy nem hiszünk. Kérdezem én, miért?
Valahol mindenki vágyik rá, tudat alatt.
Talán azért, mert ő maga a szeretet.
Mindenki arra vágyik, hogy szeressék.
válasza:"Ismerek nehéz sorsokat, akik úgy is kitartottak Isten mellett."
Van egy olyan érzésem, hogy agyblokk van rajtad.
Tudod, én is azt mondom, hogy VAN ilyen.
DE EZEN KÍVÜL van olyan is - SOK! - aki NEM BÍRJA!
Csak ezeknél te behunyod a szemed, ill. oda se mész.
A biztonságos foteledből minden rózsaszín.
válasza:Ezen jót mosolyogtam. Agyblokk. Ez jó. Tetszik a szó. :D
Haha
Én értem, amit mondasz.
Nem vagyok az a kocka keresztény.
Ellenpéldát is láttam, de azok éppen azt bizonyítják, hogy nem hisznek igazán.
Az élet sok embert megtör.
Egyebkent vicces, mert én 15 éves koromig nem hittem Istenben egyáltalán.
Sőt, tagadtam, hogy létezik.
Aztan történtek érdekes dolgok, ami miatt kezdtem elhinni, Hogy létezik.
Azóta elmélyült a hitem, de nehéz út volt idáig. Most sem vagyok tökéletes és nem is leszek soha.
Senki sem az.
Egyébként kíváncsi vagyok, te hívő vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!