Igaz, hogy az ember is állat, vagy van olyan érv, mely alapot ad az emberi faj elkülönítésére az állatvilágtól?

#96

"Most először tekintsünk el a tartalomról, később visszatérek rá, de az, hogy a válaszolót egyből megpróbálod velem összeskatulyázni csak azért, mert leírta abbéli tapasztalatát, hogy én nem szoktam ingerült lenni (és lehet, hogy van oka annak, ha most az voltam), mindjárt én a barátja vagyok, rendkívül jellemtelen és alattomos dolog. Ő nem engem védett, te viszont egyből pökhendi stílusban támadtad le azért, mert egy vitában nem az oldaladra állt egyből. Hangsúlyozom, nem is állt az én oldalamra sem, csak annyit írt, hogy nem szoktam ilyen lenni (ami igaz). De ha az én stílusommal van problémád, akkor azt írd meg nekem, és ne másokon verd le, ha kérhetem."

Ugyan, nem szívom mellre az ilyesmit. :) Igazán, a virtuális csörték már nem érintenek annyira érzékenyen.

#100

"A bocsánatkérésedet továbbra is várom a minden alapot nélkülöző vádaskodásaid után, akárcsak azét a fórumtársadét (ha ez így megfelel), aki szintén sietett alaptalanul vádaskodni az után, hogy elismertem az igazát, ami így különösen visszataszítóvá teszi a szememben a viselkedését."

Rendben, akkor bocsánatot kérek emiatt.

#98 Tehát amennyit te felfogni képes vagy egy szövegből, annyi az igazság. Ez is egy világkép, csak ezen belül nem lehet vitázni.

Kettönk közül pedig én jelöltem meg a forrást, és te nem, ha már szóba hoztad a tisztességet.

Minden egyéb kérdésedre többször válaszoltam az elvárhatónál.

#101: "Ugyan, nem szívom mellre az ilyesmit. :) Igazán, a virtuális csörték már nem érintenek annyira érzékenyen."

Nagy kár. Mert akkor talán nem idézted volna azt, amit nem tudom miért tettél, és ezzel újra kikényszeríted, hogy felesleges dolgokat műveljünk egy amúgy tényleg érdekes témát boncoló kérdésben.

Titus Pollo(#96): " Ő nem engem védett, te viszont egyből pökhendi stílusban támadtad le azért, mert egy vitában nem az oldaladra állt egyből."

Ez egy szimpla ujjból szopott hazugság. Egyszerűen megkérdeztem tőled, hogy miért vádolsz meg stílustalansággal, amit a #75-ben megfogalmaztál, és miért állítod, hogy nem érdekelnek a filozófiai jellegű ellenérvek? Még csak szóba se hoztam Titust, és még csak eszembe se jutott ez az ember.

Titus Pollo(#96): "Hangsúlyozom, nem is állt az én oldalamra sem, csak annyit írt, hogy nem szoktam ilyen lenni (ami igaz). De ha az én stílusommal van problémád, akkor azt írd meg nekem, és ne másokon verd le, ha kérhetem."

Titus barátunk össze-vissza beszél. Semmiféle olyasmit nem állítottam, hogy te mellé álltál volna. Te őt fegyverként használtad a vádad megfogalmazásához, ami mindössze annyi volt, hogy a stílusomat az jellemzi, hogy lekakkantottam Titus Szókratészes állítását.

Titus a "barát" szót kiemelve a megjegyzéseimből, jó nagy sosem megtörtént mesét kerekített ki belőle, és ezzel próbálja magát exkuzálni, szalonképessé tenni, aminek persze köze nincs a valósághoz.

#101: "Igazán, a virtuális csörték már nem érintenek annyira érzékenyen."

Elhiszem. Nem téged fog bántani az, hogy két embert összeugrasztasz koholt vádak alapján.

A bocsánatkérésedet üres lufinak minősítem, amit csak alamizsnának szántál.

Ami nem megy, ne erőltesd. Nem kötelező programot írtam ki neked, és arra kérlek, hogy ezt az általatok amúgy is teljesen szétoffolt topikot ne rombold tovább felesleges és semmitmondó bejegyzésekkel.

Kedves Pombe,

én már lefolytattam egy vitát veled két évvel ezelőtt.

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr..

(Én vagyok az 53%-os, csak egy másik névről.)

Ez erős benyomást keltett bennem (a vita egésze, nemcsak a rám vonatkozó rész), és ezt jegyeztem meg, de mivel az itteni kérdéssel kapcsolatban kérdeztél, ezért e kérdés kapcsán mondtam el a véleményemet. Nem állt szándékomban senkit se összeugrasztani.

Igen, arra viszont nem vagyok hajlandó, hogy előszedjem újra a régi katolikus filozófia-kézikönyveimet, és újra nekiveselkedjem egy értelmetlen vitának a szellemi lélekről. Ezért megfogadom a tanácsodat, és ez lesz az utolsó válaszom.

Amúgy a #30-as volt az én első válaszom, nem a latin idézet, és nem a véleményem a vita stílusáról.

További szép napot.

Ja...

@101

Titus: "Ő nem engem védett, te viszont egyből pökhendi stílusban támadtad le"

Te pontosan tudod, hogy ebből egy szó sem igaz, egy szemérmetlen rágalom. Egyáltalán nem támadtalak semmivel se. Egyszerűen megkértelek, hogy igazolj légyszi, és utána miattad már kénytelen voltam csak Titus-szal foglalkozni. Rólad szó sem esett, csak a végén kérdeztelek, hogy van-e nekem is igazam azért?

Ennek tükrében Titust idézni, érvként használni... Háááát, ne haragudj... :(

***

Mi, akik nem értik, hogy mi okán kellene az embert nem egyszerűen állatnak nevezni (bármi okán), itt dolgoztak. Adatokat, tényeket, megvitatható konkrétumokat mutattak be, amik a jellegükből adódóan a cáfolhatóság lehetőségét is hordozzák magukban, vagyis eleget tesznek egy tudományos vitában a falszifikálhatóság kritériumának, ami annak ódiumát is hozza magával, hogy felvállaljuk ezzel a tévedés kockázatát is.

Az ellenvéleményen állók nem foglalkoznak ezekkel, semmibe veszik, és lesöprik az asztalról (pl. Titus Pollo látványosan), és gyakorlatilag tényleg csak agyalnak, illetve ha az kevésnek bizonyul, akkor egyszerűen rágalomhadjáratba akarják fullasztani a kérdést.

A kérdést elindító testvértopikban sokkal durvábban estek nekem. Ott szektás, beteg agyú ateistának lettem minősítve, aki a társadalom ellensége, és orvosi ellátásra szorul.

@mirölszöl ott is minden erejével azon volt, hogy a ténylegesen a témát előrevivő bemutatott tényeket elsinkófálja, temesse a személyeskedés-gyártás és alaptalan vádaskodások tömege alá.

Pl rendszeres programként mutatta be, hogy támadjuk a vallását, amiből persze egy szó sem volt igaz. Csak pl.

Említettem, hogy miért nem nevez meg egy konkrétumot, amit lehet vizsgálni? Példaként bemutattam Semjln Zsoltot, aki bátran kiált amellett, hogy szerinte az ember azért nem állat, mert az állatnak nincs szelleme, az embernek van.

Mivé alakult ez @mirőslszólnál?

Hogy a vallását támadtam.

Sajnos, azt kell mondanom, hogy "az ember nem állat" tézis vallóktól ami vitát képes generálni, az egyelőre kimerül az általuk koholmányok gyártása okán, ahol a vitapartner beteges megalázási kényszerének kifejeződése is rendszeres program, valamint az ellenvélemény állásfoglalásainak átírása a saját száj íze szerint (Titus Pollo; @mirőlszól...stb).

Végül is, ez is érdekes, magáért beszélő dolog. Csak ott válik ízléstelenné, amikor "az ember nem állat" pártolók a saját hibáikat a másikra kenik, és mindenfelé hirdetik az ártatlanságukat a másik oldal kárára.

"Ez erős benyomást keltett bennem"

Olyannyira, hogy ezért elferdítetted azt a valóságot, ami ezt a topikot jellemzi.

Bosszút álltál?

#104: "én már lefolytattam egy vitát veled két évvel ezelőtt."

Nem kell emlékeztetned. Pontosan tudtam, hogy ki vagy. Tudom azt is, hogy amikor a tényekre és valóban tudományos jellegű vitát folytattál, akkor agyba főbe dícsértem a felkészültséged, és ez ügyben "magasabbredűnek" minősítettelek magammal szemben.

Emlékszel a hatnapos teremtési vitára? Kár, hogy ez viszont nem keltett benned mély benyomást. Vajon miért? Vajon miért voltam ebben a topikban én az egyetlen, aki a másik érveit képes volt elfogadni, és beismerte, hogy tévedett?

Ez, miért nem kelt se benned, se senki másban mély benyomást, mondjuk Titus Pollo-ban aki kényszeresen ismételgeti, hogy én csak győzni jöttem ide?

********

Visszatérve a kérdésre, hogy már végre azzal is foglalkozzunk:

Amit el tudok képzelni problémaként, és ami mint benyomás zavarhatja @mirőlszólt és társait, az szerintem meglepő módon már az óvodánál kezdődik.

Amikor az állatok képeit mutogatják a gyerekeknek, és magunkról is beszélünk, vajon tényleg azt kellene tennünk, hogy elmagyarázzuk, mi is állatok vagyunk?

Olyanok, mint a csiga Petike szekrényén?

Nos, egyetértek abban, hogy ez nem lenne jó. De ebben nem filozófiai okot látok, hanem egyszerűen praktikumot, és azt is, hogy ez azért se lenne jó, mert esetleg tényleg a gyermekben egyfajta identitászavart okozna.

Ám kétségkívül hozhat magával ez problémát is a későbbi egyedfejlődés és a felnőttkor... stb.

Szóval elismerem, hogy ilyen aspektusból nézve bonyi a dolog...

#104:

Azért idézném, legalább egy válaszát a topiktársamnak arról a topikról: "Vagy egyszerűen projektálja bele. Ha majd ott tartunk, hogy a tudomány képes lesz állatokat "telepatikusan megwargolni", akkor beszélhetünk arról, hogy az állaton BELÜL valóságosan mi zajlik."

Ilyesmikre válaszoltam ott is egyre mérgesebben.

Sajnálom, ha benned a saját semmitmondásod nem kelt mély benyomást, de bennem igen. És az én hibám meg az, hogy ilyenkor tényleg mérges leszek.

Tevenyereggyarto(#99): "Szerintem az emberi faj olyan mint egy nagyképű gyerek egy iskolában..."

:)

Na, de te amit kapsz (kaphatsz) ezért...ööö... Bach-tól... :D

Hát igen...

Itt jön képbe az,hogyan

tekintünk a természettudományos állításokra. Az ember egy állat kijelentéssel,még ha nem is akarsz embereket megsérteni,sikerülni fog. Pontosan azért mert korábban nem így vélekedtek ezen élőlényekről. Azzal,hogy többen hangsúlyozzák a következőt:"Az ember biológiai értelemben állat",azt próbálják védeni,amit emberi identitásnak hívunk. Teljesen természetes,hogy önnön magamat nem szimplán egy nyílt anyagi rendszerként értelmezem. Továbbá az is,hogy "tagadjuk" szervesanyag-halmaz létünket.Innen már csak egy lépés,s rájövünk,az ember "jól sikerült kvantummechanika",aminek szintúgy nekiesnének. Pedig ez mind igaz!

Hova jutunk tehát? A természettudományos tények önmagukban nem sokra használhatók,főleg önbecsület és identitás kérdésében. Amikor arról van szó,hogy az ember "letagadja" őseit,akkor nem a majmokat köpi le az emberiség,hanem elutasítja a kesergéssel járó filozófiát.