Igaz, hogy az ember is állat, vagy van olyan érv, mely alapot ad az emberi faj elkülönítésére az állatvilágtól?

Ráadásul tényleg olyan gyönyörűen dalol némelyik, hogy zeneszerzőket ihletett meg.

De a filozófusok persze ezért csak az embert dicsérik... :D

***

Atya-gatya... micsoda hiba! @mirőlszóllal szóba álltam... jajjjj nekem...jajjj... :(

jajjj... már megint kezdi.

"Ja, köze nincs azokhoz az emberekhez, akik nevelték, taníttatták"

Ezt mellette kismillió emberrel ugyanúgy megtették.

És a majom is is ugyanúgy tanítja a kölykét, és mégis csak kevés majom tud olyan remekbeszabott képett festeni, mint amit mutattam tőle...

Érdekes, hogy nektek a majom az majom marad, akármit csinál, és eszetekbe se jut, hogy azok között is vannak kimagasló tehetségek. Pl. a szavannai csimpánzok amikor dárdát készítenek, és tanítják a kölyköket, óriási különbség van az előremenetelben kölyök és kölyök között, és van amelyiknek soha nem sikerül...

„Csak az a baj, hogy vannak olyan dolgok, ahol egyszerűen nincs szükség és nem indokolt, hogy több szemléletmódban vizsgáljunk dolgokat.”

Ezt nem te döntöd el, és a biztos, hogy ez nem egy olyan kérdés, amit egyféle szemlélettel meg lehet válaszolni.

„Bocsáss meg, ha azt mondom, hogy a bő lére eresztett válaszodban egy deka konkrétum nem volt és nagyjából semmire se válaszoltál érdemben.”

Nem kell modoroskodnod, és nem bocsátok meg. Mi az hogy nem volt semmi konkrétum? És a jogi példa amit hoztam? Te nem vitatkozni akarsz, hanem szellemi fölényt próbálsz demonstrálni. Egyáltalán nem reflektáltál a felvetésre, majd itt előadod, hogy nincs semmi konkrétum. Ja persze, hát a szarsz arra, amit a másik mond, akkor nem csodálom, hogy nem veszed észre.

„A filozófusok nem ismerik az állatokat, és nem ismerik a biológiát, és nem láttam egy filozófustól se olyat, hogy elgondolkodott volna azon, hogy nem egetverő butaság-e állandóan azon agyalni, hogy mennyivel több az állatnál az ember”

Még mindig, az nem igazodási pont, hogy te mit láttál már, úgyhogy ne gyere ezzel érvként. Jó pár filozófus foglalkozott ezzel a kérdéssel úgy Szókratész óta, arról mi nem tehetünk, hogy téged ez nem érdekel.

„Elképesztő és érthetetlen megközelítés, hogy lazán a filozófia letudja az állatokat egy halmazként az egysejtű állattól kezdve bezárólag a majmokkal, majd utána elkezd ájuldozni az ember nagyságán, és kizárólag ezt teszi, semmi mást.”

Már megint észbontó butaságokat beszélsz. Nem lazán letudta, hanem könyvtárnyi irodalma van a kérdésnek. Nem tudom, hányszor kell még leírnom, hogy ez máig nem egy lefutott kérdés még a filozófiában sem, és soha nem is lesz lefutva. Ellentétben te simán kijelented, hogy az ember az állat, kérdés lezárva. Ez nem elképesztő? És még te vádolod trehánysággal a filozófusokat.

„Mint ahogy nagyjából te is ezt tetted. És semmiféle érvényes szempontrendszert nem tudtál felmutatni, amit komolyan lehetett volna venni.”

Még egyszer, a biológiai mellett a jogi aspektus hol nem egy érvényes szempontrendszer? Talán azt állítod, hogy mellékes, van-e értelme jogilag megkülönböztetni embert minden más létformától? Ne viccelj már.

„

Értem.

Csak az a baj, hogy vannak olyan emberek, akik betegek, és nagyjából ennél szintnél meg is állnak.”

Nem érted, mert ha értenéd, felfognád, hogy kitértem erre a konkrét esetre:

„képességével akkor is rendelkezik, amikor ez épp nem valósul meg, mert mondjuk még csecsemő, vagy mert súlyos sérülést szenvedett”

A betegség minőségileg ugyanaz az állapot. Attól még, hogy vannak irregularitások, nem érvényteleníti az általános igazságot. Mint ahogy attól még léteznek férfiak és nők, hogy van néhány olyan ember, akinél egy rendellenesség miatt kétféle nemi szerve van.

„Továbbá az ember, ha nem kapja meg a megfelelő szociális ingereket (állatok közt nevelkedő emberek pl.), akkor szó szerint elveszti azt a képességét, amit te potenciálnak nevezel, és felnőtt korára már nem képes azt a szellemi erőt felmutatni sokszor igen feltűnően, amit az átlag képvisel.”

Sőt, aki súlyos idegkárosodást szenved, az is. Csakhogy a potenciál nem feltétlen jelent jövőbeli lehetséges megvalósulást, jelenthet például múltbélit is, de jelenthet elvi lehetőséget is.

„Továbbá könnyedén szőnyeg alá seperted azt a figyelmeztetésemet is, hogy milyen okból példálóztál csodálatos emberi vívmányokkal, amikor világosan leírtam ,hogy az enyhén szólva is túlzás, hogy szellemi csúcsmutatványokat automatikusan a Homo sapiens sapiens általános jellemzőjeként mutatsz be.”

Nem példálóztam semmiféle szellemi csúcsteljesítménnyel. Én képességekről beszéltem. De kettőnk közül nem én vagyok az, aki egy teljes tudományágról, a kognitív tudományokról nem vesz tudomást.

„Johann Sebastian Bach produktumai nem a Homo sapiens sapiens dicsőségét zengi, hanem kizárólag Johann Sebastian Bach-ét.

Elhiszem, hogy roppant egyszerű filozófia sütkérezni a legnagyobb koponyák dicsfényében, és ezt magunkra nézve is általánosítani, csak az a baj, hogy ennek az égvilágon semmi köze a valósághoz, mert a Homo sapines sapinest jellemző átlag ettől fényévekre van.”

Én továbbra sem beszéltem Bachról, meg nem sütkéreztem nagy koponyák dicsfényében, de megint a magad becsvágyát projektálod másokra. A zene méltatása arra igyekszik rámutatni, hogy az állatok nem képesek olyan magas szintű információközlésre, mint az ember képes a művészet által, és most ne gyere azzal, hogy a csiga sem a csimpánzhoz képest, mert nem erről van szó. A jelentés, mint koncepció kizárólag az ember kognitív működése által realizálódik, és ez minőségi különbség az állatok érzékelési és kommunikációs folyamataihoz képest.

Ha a csiga, vagy a csimpánz bírna az emberi kognitív potenciálokkal, akkor ők is megkülönböztetnék magukat a többi állattól, ugyanis a jelentésfelismerő képesség egyik tulajdonsága, hogy szükségszerűen érdekli önnön működése, mivel felismeri azt, hogy az érzékelés nem áll teljes összhangban a valósággal. És ez az, amire jelenleg egyetlen állat sem képes az emberen kívül.

"És a jogi példa amit hoztam?"

???

Mit magyarázott meg ez a tekintetben, amit vitatunk?

Semmit.

Vagy mit?

" Jó pár filozófus foglalkozott ezzel a kérdéssel úgy Szókratész óta, arról mi nem tehetünk, hogy téged ez nem érdekel."

Baromira nem érdekel Szókratész véleménye, akinél a majmokról manapság már egy tizenéves is sokkal többet tud.

"Ellentétben te simán kijelented, hogy az ember az állat, kérdés lezárva. Ez nem elképesztő? És még te vádolod trehánysággal a filozófusokat."

Ha megnézed a 76%-os definícióját, akkor az egy teljes és zárt kör.

És nem mutattál semmi olyasmi filozófiai agyalgást nekem, ami azon rágódik, hogy van-e értelme olyasmi alapon megkülönböztetni az embert az állattól, hogy húúú de okos az állathoz képest, amikor az állati csoporton belül az egyes élőlények között sokkal nagyobb szellemi szakadékok vannak, mint az ember és a csimpánz között.

Én ezt neveztem elképesztőnek, és nem azt amit a számba adsz. Elég szomorú, hogy hegyekbe készülnek erről a könyvek, de te mégsem ezekből erre mutatsz példát.

Másrészt ha még most sem lezárt dolog ez a filozófia részéről, akkor ugye az sem lehetetlen, hogy egyszerűen csak görcsölnek, és kergetik a lufit?

Én teljesen lezárhatónak tartom a biológiai meghatározás alapján azt, hogy mi tekinthető állatnak, és mi nem, és teljes mértékben értelmetlenségnek tartom az olyan megközelítéseket, hogy van egy csoport, ahol a legokosabb egyedet csak azért nem tartom a csoporthoz tartozónak, mert az a legokosabb, amikor a csoportban ez a rangsorolás ugyanúgy folytatható lehetne "lefelé" is.

Ha netán majd az evolúció kitermel az embernél is sokkal okosabb lényt, akkor automatikusan visszacsúszunk az állati besorolásba?

Ráadásul nem ártana azt is megértened, hogy nem azért tartjuk magunkat állatnak, mert az állatvilágból emelkedtünk ki, hanem a jelenben összehasonlítottuk a tulajdonságainkat az állatokéval, és nem találtatott semmiféle olyan különbség, ami miatt az embert másnak kellene tartani.

Ennek semmi, de semmi köze az evolúcióhoz! Ha azt se tudnánk, hogy mi fán terem az evolúció, akkor is mi állatokként lennénk besorolva.

Te, vagy ti egyszerűen kitaláltatok egy meghatározhatatlan-, valami felhőben lógó "másságot", amiről úgy gondoljátok, hogy nem az állatok sajátja, csak éppen meg kellene indokolni, hogy mi a manóért fűt bennetek a vágy, hogy az állat szót valami olyan sötét misztikummal övezzétek, ami okán abból az embernek mindenképpen ki kelljen lógni. Miért kötelező ez?

„Mit magyarázott meg ez a tekintetben, amit vitatunk?

Semmit.

Vagy mit?”

Hát az volt a kérdés, hogy "van olyan érv, mely alapot ad az emberi faj elkülönítésére az állatvilágtól?"

Megválaszoltam. Van olyan érv, ami alapot ad erre, például az, hogy döntéseink milyen értékrend mentén hozzuk meg, ennek egy leképezése a jog.

„Baromira nem érdekel Szókratész véleménye, akinél a majmokról manapság már egy tizenéves is sokkal többet tud.”

Akkor te hozd meg a döntéseket az életedről egy mai tizenéves világképe alapján. Én hagyatkozom többek között Szókratészra, aztán meglátjuk, melyikünk boldogul jobban.

Ez az egy mondatod sokat elárul. Kevered a tudást a bölcsességgel, és észre sem vetted, hogy nem Szókratész volt a hangsúlyos, hanem az időtávlat. De te nyilván a tudásanyaggal kérkedsz, ami nem helyez téged Szókratész fölé, csak annyira, amennyire a gazdag elkényeztetett gyerek villog a szülei által vásárolt kocsival.

Részemről a vitát lezártam, több erőforrást nem kívánok a szűklátókörűségedre pazarolni.

"Még egyszer, a biológiai mellett a jogi aspektus hol nem egy érvényes szempontrendszer? Talán azt állítod, hogy mellékes, van-e értelme jogilag megkülönböztetni embert minden más létformától? Ne viccelj már."

Ez egy szimplán mesterséges kreáció, aminek a lehetséges valósághoz az égvilágon semmi köze. Ez a jog egyértelműen és nem is leplezve, az embert helyezi előtérbe, és esze ágában sincs vizsgálni pl. az általam bemutatott majom festette képet. Tojik rá magas ívben.

Ennek az égvilágon semmi köze a tudományos szemléletmódhoz. Ennyi erővel felhozhattad volna a rabszolgatörvényt is.

"Akkor te hozd meg a döntéseket az életedről egy mai tizenéves világképe alapján. Én hagyatkozom többek között Szókratészra, aztán meglátjuk, melyikünk boldogul jobban."

Neked kellene elgondolkodnod azon, hogy hogyan bízhatsz meg egy olyan ember véleményében az állatokról, akinek azokról semmi de semmi ismerete nincs, és a gyerekek oktatásánál ezt akarod nóniuszként használni???

Ez lenne a felelősségteljes oktatás?

Legalább megmondanád, hogy mi okból hivatkozol Szókratészre? Mit mondott, vagy mit nem a mi kérdésünk tekintetében?

Fizikából is tanítsuk a gyerekeknek, hogy a vonaton meg fognak halni, mert az túl gyors a szervezetnek? Vagy oktassuk nekik az éterelméletet? Mert a bölcs öregek egykor ezt állították...?