Milyen az ateista értékrend? Mire kellene gondolni ilyenkor?

Kedves tegnapelőtt 16:02!

Reagálnék a hozzászólásodra.

"...legtöbb ateista által elfogadott alapelv az, hogy azt tartjuk erkölcsösnek, ami a legtöbb ember számára hozza a legnagyobb boldogságot/ okozza a legkisebb szenvedést..."

Nem olyan biztos, hogy egy olyan dolog, ami az emberek többségének boldogságot hoz/legkisebb szenvedést okoz, az erkölcsös is.Kicsinyes példa, de sokatmondó. Boldogságot okozna ha találnál egy pénzzel teli pénztárcát, iratokkal együtt? A legtöbb embernek igen. Főleg, ha övé lehet a pénz, hiszen ne áltassuk magunkat, a legtöbb ember eltenné. Mégsem erkölcsös cselekedet.Persze mindjárt jön az álszent gyülekezet, hogy én visszaadnám.

"főleg a keresztény vallás - egyik legnagyobb bűne az, hogy behozza Istent a döntésbe,"

Itt jöttem rá, hogy fogalmad sincs a hitről. A hitnek-főleg a kereszténynek- az alapja, hogy szabad akaratunk van és nem Isten dönt. A döntés a mi kezünkben van.

"A keresztények azért hiszik magukat jobbnak (és azért hiszi sok nem keresztény is őket jobbnak) mert a vallás játszadozik a lelkiismeretükkel, és rengeteg, gyakran fölösleges bűntudatot generálnak beléjük. "

A keresztények nem hiszik magukat jobbnak, hiszen senki nem emelheti magasabbra magát a másiknál. Mindenkinek vannak hibái, bűnei és még egy keresztény ember sem törhet pálcát senki felett.Aki ezt állítja és kereszténynek mondja magát, az nem keresztény.Majd Isten megítél, ha eljön az ideje.

A felesleges bűntudatról csak annyit, hogy kinek mi a felesleges. Pl.:Míg a Te értékrendedbe belefér egy flört, és nincs bűntudatod emiatt (hiszen csak egy ártatlan flört volt), addig másnak, ha belebonyolódik egybe (bárki hibázhat, tudod), lelkiismeret furdalása lesz és nem teszi többet.Akkor ki az erkölcsösebb? Persze ez vonatkozik nem hívőre is. Az ateisták körében és sajnos a hívők körében is sokan vannak, akiknek egy büntető Istenképük van. Pedig meg kéne jegyezni, hogy Isten nem büntet, csak a szabad akaratunk által hozott esetleges rossz döntésünk következményit viseljük.

" A baj az, hogy amíg minden megfogant petesejtről az ember azt képzeli, hogy egy, Isten akaratából elindult élet, addig tévhitek rabja lesz."

Mivel Te nem hiszel benne, az nem biztos, hogy úgy is van.Lehet, hogy Te élsz tévhitben.

Arról nem is beszélek, hogy 7-8 hónapos magzatot nem abortálnak hivatalosan.

"ugyanakkor a terhesség 12. hete előtt ez minden nőnek a saját döntése kellene, hogy legyen."

És a saját döntése is.Csak viselje a következményeket. Csak sajnos ez a döntés, egy másik ember élete fölötti döntés. Amibe nem tud beleszólni.

" Másrészt meg vannak olyan esetek (pl. súlyosan sérült magzat), amikor szerintem az abortusz az egyetlen erkölcsileg elfogadható lehetőség."

Kérdezz meg egy sérült gyermek szüleit, hogy ha tehetnék és visszamennének az időben, elvetetnék e a gyereket?! Meg fogsz lepődni, hogy a többség nemmel válaszolna. Pl.

Ismered azt a történetet, mikor 4. gyerekként sérülten született a családba egy csöppség, senki sem akarta, csak az édesanyja. Nem vetette el, pedig az apa sem akarta, hogy sérült gyereke legyen a 3 egészséges után. Értelmetlennek tartották az életét, mégis 20 év múlva, mikor leukémiát diagnosztizáltak az apánál, ő volt az egyedüli megfelelő donor és megmentett az apja életét.

Soha nem tudhatod, hogy melyik életnek van értelme és melyiknek nincs.

Ezzel a témával kapcsolatban én is ajánlok valamit, illetve valakit, keress rá : Gianna Jessen- az abortusz túlélő bizonysága.

Kedves 16-os válaszoló!

Szerintem Te vagy az, aki nagyon korlátozottan és szűklátókörűen látja a dolgokat.

A szülő alapvető feladata, hogy a gyereke boldogságáért cselekedjen.

Persze, tudom, hogy nehéz itt bármit is számszerűsíteni és nem lehet egyértelműen megmondani a születendő gyerek jövőjét. Ugyanakkor a létbe kényszeríteni olyasvalakit, aki pl. egész életében teljesen biztosan képtelen lesz olyan alapvető dolgokra is, mint egyedül táplálkozni vagy mosdóra menni, és annyi öröme nem lesz az életben, hogy egy pöttyös labda után szaladhasson vagy elvigye a kutyát sétálni (pedig ezek aztán tényleg minimális dolgok) szerintem egyszerűen kegyetlenség. Amellett figyelembe kell venni, hogy a szülei és csak a szülei azok, akik mindent meg fognak tenni érte. Amíg ez megvan neki, addig úgy ahogy lehet, hogy el is éldegél a nehézségeivel együtt. Ugyanakkor egy igencsak kézzelfogható lehetőség - mondhatni a természet rendje - az, hogy a szülei hamarabb halnak meg, mint ő. Akkor aztán meg végképp egyedül és kiszolgáltatva marad.

Az, hogy ezen elkezdtél vitatkozni, a bizonyíték arra, hogy a vallás igenis szétválasztja az erkölcsöt és az emberi szenvedés valóságát.

Mindketten látjuk, hogy bizonyos magzati fejlődési rendellenességek a születendő utód számára gyakorlatilag biztosan egy szenvedéssel teli és totálisan örömtelen életet fognak eredményezni. Én képes vagyok belátni, hogy ettől meg kell őt védeni, még akkor is, ha ez a megszületésének a megelőzését jelenti, Te meg a templomban hallott mesékre támaszkodva azt hiszed, hogy azzal cselekszel helyesen, hogy belekényszeríted ebbe. A legszörnyebb az egészben az, hogy szerintem alapvetően egy jó ember lehetsz, mégis a vallás ennyire kegyetlenné tud tenni.

Ha már egyszer elkezdtél a megtermékenyített petesejt kapcsán vitatkozni, szeretnék egy másik igen érdekes témát felhozni: ez pedig az őssejtkutatás.

Az őssejtkutatás az új évezred első évszázadának a legnagyobb orvostudományi áttörést ígérő területe: olyan megbetegedéseket és sérüléseket lehetne gyógyítani, amikről jelenleg álmodni se merünk. Azonban a folyamat közben - illetve a kutatás során - 3 napos megtermékenyített petesejteket kell elpusztítani.

Számomra ez semmilyen kérdést nem vet fel. Te meg a magadfajták azon kezdetek pörögni, hogy ezzel megölünk valakit. Egyrészt ott az a tény, hogy a célra a különböző sejtbankokban tárolt ivarsejteket lehet felhasználni, amik amúgy természetes úton elpusztultak volna, ha nem lettek volna levéve. A terhességek fele spontán vetéléssel végződik, az esetek döntő többségében még jóval azelőtt, hogy a nőben egyáltalán tudatosulna, hogy terhes (magyarul ha Isten létezne, akkor ez alapján az ő véleménye az lenne, hogy a megtermékenyült petesejt nem annyira fontos, mint Ti azt hinni akarjátok). A megtermékenyített petesejtben lévő potenciállal sincs értelme dobálózni, mert a tudomány mai állása szerint egy tucat hajszálból is tetszőleges számú embert lehetne létrehozni. Amellett az is tarthatatlan az a vélemény, hogy a megtermékenyített petesejtnek van lelke, mert ebben a fázisban egy petesejt gyakran oszlik ketté, illetve két petesejt egyesül (az előbbi az egypetéjű ikrek, az utóbbi a himéra esete). Ezek szerint az egypetéjű ikrek egy lelken osztoznak? És hova lesz a himéra létrejöttekor a második petesejtben lévő lélek? Vagy egy ilyen emberben két lélek van?

Egy 3 napja megtermékenyített petesejtben párszáz sejt van, és tökéletesen képtelen a szenvedésre. Ugyanakkor Te mégis képes vagy előrébb venni ennek az érdekét, mint egy gerincsérült vagy a teste nagyrészén súlyosan megégett gyerek gyógyulásának a lehetőségét. Megint nem az emberi szenvedés enyhítése, hanem a templomban hallott mesék irányítanak. És - mint megint látszik - a kettő totálisan ellentétes irányba vezet.