Férfiak! Ugye ti nem értetek egyet a Kuruczinfo kommentelőkel?

Azok, akik ilyeneket kommentelnek tipikusan az a fajta “ember”, akik amúgy a szemedbe nem mernek nézni, vagy éppen akkor megy a nagy egyetértés és bólogatás, és csak így, a neten merik vállalni, sokszor név és arc nélkül a beteg gondolataikat. Ezek nem férfiak. Csak sértett kisfiúk, akiknek rosszul esik, hogy nem előnyből indulnak. Ha nem használati tárgyként, szexjátékszerként, vagy két lábon járó bioinkubátorként tekintenének a nőkre, nem lenne gond, hogy a nő is dolgozik, karriert épít, és nem azok az életcéljai, mint nagyszüleink életében.

Amúgy a 30-as kommentedben nagy igazság van. Ezek a “férfiak” nem akarják, hogy a nő “modern” nő legyen, a munkájának éljen, vagy ne adj isten jobban keressen, mint ők, csinálja csak a házimunkát egyedül, fozzon takarítson, viselje gondját a gyereknek (meg nekik) ÉS dolgozzon, mert XXI. század “egyenlőség” van, nem akarja eltartani. Vissza akarnak térni a “tradíciókhoz”, de csak ahhoz, ami nekik kedvez. Ahhoz a tradícióhoz, hogy a férj az egyedüli kenyérkereső, aki eltartja a 4 tagú családot, plusz saját ház, plusz autó, plusz nyaralás, plusz költőpénz az asszonynak, az már azért nem tetszik. Azért se rajonganának különösebben szerintem, ha a más “tradíciókhoz” is visszatérnénk, és nekik el kellene menni a háborúba meghalni. Valahogy ez sem tetszik annyira. Dehát mit vársz? Hiszen csak döntésképtelen, érzelem szabályozta “férfiak”. (Remelem mindenki érzi az iróniát, természetesen csak az ilyen kommentelőkre értem, szerencsére a legtöbb férfi nem így gondolkodik)

32: Abban tévedsz, hogy csak az általad leírt férfitípusnak ilyen a véleménye. Rengeteg kapcsolatban élő férfinak sem az a valódi véleménye, amit a párjának vagy a nőknek mond, és ebben éppen annyira hibásak a nők is mint a férfiak. A történelem folyamán úgy alakult, hogy a nőkre negatív véleményt férfi nem mondhat, ha pedig mégis ilyen történik, akkor a többi férfi kötelessége megvédeni a nőt. Pl. a mai napig tabu felnőtt nők életkorát firtatni, erre megjegyzést tenni pedig egyenesen bunkóságnak számít. Valamiért férfiaknál ez egyáltalán nincs és nem is sértődik meg rajta senki. Ugyanez igaz a testsúlyra is. Pedig mindegyik egy tökéletesen pontosan mérhető szám, a különbség annyi, hogy míg az előbbire nincs ráhatása senkinek, utóbbira lehet.

Életcélok: soha nem azokat a nőket kritizálják, akik karriert akarnak építeni, hanem azokat, akik ezt eszetlenül teszik. A fiatal (termékeny) éveiket elpazarolják, aztán mire úgy érzik, hogy a karrier kipipálva, addigra rendszerint elkéstek a családalapítással. Vagy éppen olyanná vált a személyiségük, hogy már egyáltalán nem vonzó a férfiaknak. Rendszerint ők hiszik azt tévesen, hogy félnek tőlük a férfiak.

Legyen a nő modern, ezzel semmi gond nincs. Legyen joga bármihez, amihez férfiaknak van. Ez is rendben. De ha be akar lépni az eddig férfiak által uralt területekre pl. a munkaerőpiacon, akkor fogadja el, hogy rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak és nem lesznek azért megváltoztatva, hogy ő nőként könnyebben integrálódjon. Ha így sikeres tud lenni, akkor tényleg odavaló, ha nem, akkor pedig keressen más pályát. Férfiként mi is ezt tesszük.

Tradíciók: ugyanez megvan női oldalon is. Még ma is ragaszkodik a legtöbb nő bizonyos, számára kényelmes tradíciókhoz, akármennyire is "modern". Pl. a nőt illik előre engedni, buszon felállni ha nincs ülőhelye, randin is szinte evidens, hogy a férfi fizet, sőt ha már randi: még mindig ritkaságszámba megy, ha egy nő kezdeményez (közvetlenül, nem indirekt módon), ellenben elvárás, hogy a férfi tegye meg az első közvetlen lépést. Azért sem hallottam "modern nők" tömegeit tüntetni, hogy töröljék el a nőnapot/anyák napját, vagy ha nem, akkor ugyanilyen súllyal legyen férfinap/apák napja is, mert ez így diszkriminatív. Vagy itt van a háborús példád, ami sajnos nagyon is aktuális. Eddig egyetlen nőjogi aktivistát sem hallottam azért felszólalni, hogy ha már kötelező sorozás, akkor igenis 50-50% legyen a férfi-nő arány.

Férfi, mint családfenntartó: Ezt hogy oldanád meg a mai világban? Ma már igazán létjogosultsága sincs. A rettegett házimunka kb. tized annyi idő és energia, mint nagyszüleink vagy az előttük élők idejében volt, hála a technológiai fejlődésnek. Gyerekeknek ott a bölcsöde/óvoda/iskola, kertészkedni nem kell, simán meg lehet venni mindent, haszonállatot sem kell tartani. A takarításra tucatnyi háztartási eszköz van, lassan már minden "okos" lesz. A főzés egy modern konyhában sem olyan, mint a régieknek volt. Ja és "plusz autó, plusz nyaralás, plusz költőpénz az asszonynak", ezek még 2-3 generációval ezelőtt egyáltalán nem voltak divatban. Annyira nem, hogy legtöbb családban a nő kezelte a pénzt és a férfiaknak egyáltalán nem kellett attól félnie, hogy kabát, telefon vagy sminkkészlet lesz a pénzből.

#33 “Rengeteg kapcsolatban élő férfinak sem az a valódi véleménye, amit a párjának vagy a nőknek mond”

Na hát ez remek. Alakoskodás, átverés, és persze ez nem a férfi hibája, hogy nem meri felvállalni a véleményét. Persze.

“mai napig tabu felnőtt nők életkorát firtatni, erre megjegyzést tenni pedig egyenesen bunkóságnak számít. Valamiért férfiaknál ez egyáltalán nincs és nem is sértődik meg rajta senki. Ugyanez igaz a testsúlyra is.“

Én amúgy nem látom, hogy férfiak életkorára, vagy testsúlyára tennének megjegyzéseket, de nőkére is egyre ritkábban, mindkettő bunkóság. Amúgy érdekes belegondolni, hogy miért alakult ki ez. Azért, mert elterjedt volt(még most is sokak szerint így van), hogy a nők fiatalon “értékesek”. Utána veszítenek az értékükből. Tehát nyíltan tárgyalni, hogy akkor már “túl van a szép éveken” igenis bunkóság. A férfiaknál ezt nem figyeltem meg, ott az évek inkább a tapasztalatot, bölcsességet hoz magával, plusz náluk nincs számottevő biológiai faktor, ami alapot adhatna az “értéktelenedésnek”.

“A fiatal (termékeny) éveiket elpazarolják, aztán mire úgy érzik, hogy a karrier kipipálva, addigra rendszerint elkéstek a családalapítással.”

Alternatív megoldás? Ne menjünk egyetemre, utána ne kezdjünk dolgozni, tapasztalatot szerezni, inkább szüljünk gyorsan x gyereket, hogy aztán 30-35 évesen 0 munkatapasztalattal 1-2 kisgyerek mellett kelljen munkáért könyörögni? Vagy hogy lehet ezt megoldani? Szerintem egyedül (úgy hogy apuka nem segít gyerek felügyeletben, ha beteg a gyerek, akkor ő is viszi orvoshoz, vagy marad otthon vele, stb lehetetlen gyerek után elkezdeni a karrierépítést.

“De ha be akar lépni az eddig férfiak által uralt területekre pl. a munkaerőpiacon, akkor fogadja el, hogy rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak és nem lesznek azért megváltoztatva, hogy ő nőként könnyebben integrálódjon.”

Milyen szabályok alól akarnak kibújni a nők? Hogy ne álljanak meg az alkalmazás elején a nemi sztereotípiák miatt? Vagy mi? Nem helyeslem a kvótákat, de az ilyen pozíciókra való kiválasztás indoklásának a 100%-os transzparenciáját nagyon támogatnám. Legyen nyílt, és egyértelmű, hogy 2 jelölt közül miért az egyiket választották a másik helyett, pláne akkor ha a tapasztalatok, képzettségben nincs számottevő különbség. Ez megoldaná a kvótákat, mindenkinél egyértelmű lenne, hogy miért kerül az adott pozícióba. Ez a jó haverom fiát veszem fel, stb okos megoldásokat is ellehetetlenítené, ebből kb mindenki profitálna.

Tradíciók: udvariasság: szerintem ez mindkét irányba működik, én nem várom el, hogy előre engedjenek, ha olyan van, én simán előreengedek férfiakat, nem áll meg a világ. Ha megvan a kölcsönös tisztelet, és udvariasság, az a lényeg. Randirahívás ugyanez. Én személy szerint kezdeményeztem már. Nem várom el, hogy a férfi fizessen, sőt az legelején ismerkedős fázisban jobban szeretek olyan helyekre menni, ahol nem kell fizetni, vagy max minimálisan, így egyik fél sem “lehúzásként” éli meg. Utána meg megbeszélés szerint. Azt viszont abszolút jogosnak tartom, hogy az fizet, aki elhívja a másikat. Ha engem hív el valaki, akkor elvárom, hogy fizessen. Ha én hívok el valakit, akkor meg evidens, hogy én fizetek.

Nőnap/anyáknapja: szerintem abszolút oké lenne az apáknapja/ferfinap. De ez nem a nőkön múlik. Ha a férfiaknak erre igénye van, akkor valahogy jelezzék, mert őszintén nem hallok ilyen kívánságokat.

Sorozás: alapból háborúellenes vagyok, nem harcolnék semmilyen háborúban, semmilyen célért. És ezt a férfiaktól sem várom el. A sorozást, és sorkatonaságot elítélem, hogy közemberek életével akarnak problémákat megoldani a felsővezetők. Nem fogom az életemet adni az ő konfliktusaikért, és nem tartom jogosnak, hogy bárki az életét adja miattuk. Ne kelljen senkinek bevonulnia, és az életét kockáztatnia, legyen az nő vagy férfi.

Házimunka, ház vezetés: azért egy takarítás nem annyi, hogy 5 perc. Egyelőre nem tartunk ott, hogy minden magától elvégződik. Én inkább úgy mondanám, hogyha fizetnél takarítónőnek, vagy fizetnél étteremben a kajáért, vagy fizetnél a bébiszitternek, akkor az mind munka, amit elvégeznek, tehát ha a háztartásban el kell végezni a takarítást, főzést, gyereknevelést, az is mind munka, mivel magától nem lesz elvégezve. Igen, könnyebb, mint 70-100 éve volt, de ez nem jelenti azt, hogy nincs munka, pláne nem úgy, hogy nem minden háztartás van olyan módon felszerelve, a legmodernebb eszközökkel.

34:"Na hát ez remek. Alakoskodás, átverés, és persze ez nem a férfi hibája, hogy nem meri felvállalni a véleményét. Persze."

Mert ha felvállalja, abból sértődés, veszekedés (nem vita!) lesz. Ugyanis a legtöbb nő nem bírja a kritikát, különösen ha úgy érzi, hogy jogos. Ez a része a nők hibája. A férfiaké pedig az, hogy ha van egy ilyen nő, akinek fogalmazzunk úgy hogy a szemére olvasta a párja a hibáit, akkor lesznek férfiak, akik a nő mellé állnak és nem azért mert vele értenek egyet, hanem mert így akarnak bevágódni. A nő pedig nyilván azoknak a férfiaknak a véleményére akar adni, akik pozitívan értékelik, főleg mert (látszólag) többen vannak. És így ebből a két dologból tevődik az össze, hogy férfiként inkább nem teszel szóvá kevésbé lényeges hibákat, mert a nő fogja magát és lelép mellőled, mert "a Zoli, a Béla meg a Pisti is olyan kedvesek és ők tudnak engem értékelni, meg a Bea párja soha nem mondana neki ilyet".

" Azért, mert elterjedt volt(még most is sokak szerint így van), hogy a nők fiatalon “értékesek”. Utána veszítenek az értékükből."

Itt külön kellene választani az emberi értéket, a női (mint társ) értéket és a női (mint lehetséges anya) értéket. Előbbi kettő nem fog a korral csökkenni, sőt sok esetben nőni is fog, míg utóbbi ha kimondjuk ha nem, csökken. De ez az élet rendje, senki nem születik 35-40 évesnek, 100% biztos, hogy minden ilyen korú volt fiatal is. És én igenis fontosnak tartanám ezt hangsúlyozni, sőt, már gyerekkorban erre felkészíteni a lányokat, hogy van ez az időablak és ebbe jó lenne beleférni.

"Alternatív megoldás?"

Alternatív megoldás lehetne egyrészt pl. tipikusan nők számára létrehozott életpályamodell, másrészt az egész oktatási rendszer reformja. Miért kell 20 évesen, nulla munkatapasztalattal egyetemre menni? Ez is csak tradíció, ami a nyakunkon maradt. Most a büfészakosokat hagyjuk is ki, de tele az ország 25-30-35 éves mérnökökkel, akik (már elnézést) olyan sötétek a saját területükön is, hogy bámulatos. És nem, nem (csak) az ő hibájuk. Elvégeztek valami iskolát, ami (jobb esetben) adott egy elavult tudást, amivel a gyakorlatban nem nagyon tudnak mit kezdeni. Ez eleve feszültséget gerjeszt egy cégnél, mert sima középvezetők vagy technikusok 5-10-15 év tapasztalattal sokkal többet tudnak, gyakorlatiasabbak és így kellene "felnézniük" valaki olyanra, aki 5-10 évvel fiatalabb náluk, (még) nem is ért ahhoz amit rábíztak, de legalább van diplomája. Szóval miért nem megoldás az, hogy 20 évesen irány a munkaerőpiac, aztán lehet ranglétrát mászni? Ott úgyis eldőlne, hogy ki az aki sormunkás lesz és ki az aki többre is képes. Így pl. a nőknél a diplomaszerzés ideje nagyjából már a szülés utáni (vagy két szülés közti) időszakra esne és nem akkor szakadna meg a karrier.

"Milyen szabályok alól akarnak kibújni a nők?"

Igen, itt a kvótákra gondoltam, amik semmi másra nem jók, mint piactorzításra.

"Legyen nyílt, és egyértelmű, hogy 2 jelölt közül miért az egyiket választották a másik helyett..."

Ez az állami szektorban még működhetne is, de magánszektorban mégis hogyan? Minden munkáltatónak szíve joga eldönteni, hogy kit alkalmaz és ne kelljen már indoklást adni.

"Sorozás:"

Ez mind szép és jó, férfiként is egyetértek, mellette a mai technika mellett feleslegesnek is tartom. De eljönet az a pont (ne jöjjön el), hogy az okosok hoznak egy határozatot és menni kell. Kérdés az, hogy miért csak a férfiaknak?

"Házimunka, ház vezetés: azért egy takarítás nem annyi, hogy 5 perc."

Ezt hívják láthatatlan munkának, amit sehogy nem tudsz forintosítani. Szerintem egyébként ennek kölcsönös megegyezésen és bizalmon kell alapulnia, mert egyszerűen nem tudsz rá általános érvényű, megfelelő szabályt hozni.

#35 "férfiként inkább nem teszel szóvá kevésbé lényeges hibákat, mert a nő fogja magát és lelép mellőled, mert "a Zoli, a Béla meg a Pisti is olyan kedvesek és ők tudnak engem értékelni, meg a Bea párja soha nem mondana neki ilyet"."

Ez attól még hazudozás, és alattomos lapulás. Az ember vállalja a véleményét. Ja, hogy annak következményei vannak? Azokat meg vállalni kell. Csak a jellemtelen emberek lapulnak, gyávák. Nem tartom sokra az ilyeneket.

"És én igenis fontosnak tartanám ezt hangsúlyozni, sőt, már gyerekkorban erre felkészíteni a lányokat, hogy van ez az időablak és ebbe jó lenne beleférni."

Ez csak és kizárólag a nő döntése. Végre elértünk oda, hogy a társadalom kezdi felfogni, hogy parasztság a nők méhében turkálni, hogy mikor vállal, nem vállal gyereket. Ez a nők döntése, és anők nem csak gyerekszülésre jók, hogy az egész lényük, értékük, és életük eköré szerveződjön, és ne maguk köré, az ember köré, aki éli azt az életet.

"Miért kell 20 évesen, nulla munkatapasztalattal egyetemre menni? "

Pontosan azért, hogy olyan szakértelmet tanuljon, amit magától nem tud az "élet iskolájában".

"Szóval miért nem megoldás az, hogy 20 évesen irány a munkaerőpiac, aztán lehet ranglétrát mászni?"

Mert nem tud ranglétrát mászni tudás lélkül. Egy mérnök nem terepen fogja megtanulni, hogy hogyan kell kiszámolni az adott dolgokat. Kell mögé az elmélet, de abban igazad van, hogy a rendszer, és az oktatás módszerei nagyon elavultak. De aki nem betanított munkát akar végezni, annak igenis szüksége van a szakmai tapasztalat mellett az elméletre, amit az egyetemen fog tudni megtanulni, máshol nem. A munkahelyeken nem fognak azzal időt tölteni, hogy abajgassák, hogy jajj kicsit Bandika nem tudja még ezt vagy azt, akkor tanítsuk meg neki, hanem kirúgják, és felvesznek valakit, aki meg tudja.

"Így pl. a nőknél a diplomaszerzés ideje nagyjából már a szülés utáni (vagy két szülés közti) időszakra esne és nem akkor szakadna meg a karrier."

Mert diplomázni, és karriert kezdeni olyan könnyű alapból, muszáj mellé még egy csecsemő, vagy kisgyerek, akit folyamatosan el kell látni, ugye? Én most szereztem meg a második diplomámat, jelenleg a phd-mat csinálom. Tudod mikor tudnám ezt gyerek mellett. Így is alig élek, összeegyeztetni az egyetemet, az órákat, a munkát, a kutatást, és akkor még pénzt is keressek, mert amit az egyetemtől kapok még a lakbérre sem elég. Még emellé bíbelődjek babákkal is. Öngyilkos is lennék, az tuti. Plusz munkavállalásban is hátrányban vannak a kisgyermekes anyukák. Hiszen mi van, ha a gyerekkel van valami? Akkor ugrni kell, vinni orvoshoz, otthonmaradni vele, ide vinni, oda vinni, jajj most folyik az orra, most ez van, most az van, és ez természetesen az anyuka dolga, oldja meg, közben meg diplomázzon is, meg építse a karrierjét. Aztán meg a szemünkre vetitek, hogy azért van magyarországon majdnem 20%-os bérkülönbség a nők és férfiak közt, mert a nők olyan munkát vcálasztanak. Felháborító komolyan.

"Minden munkáltatónak szíve joga eldönteni, hogy kit alkalmaz és ne kelljen már indoklást adni."

De ha nincs szexizmus, nincsenek előítéletek, és szigorúan a teljesítmény alapján döntenek, akkor ezt miért nem lehet nyíltan vállalni?

"De eljönet az a pont (ne jöjjön el), hogy az okosok hoznak egy határozatot és menni kell. Kérdés az, hogy miért csak a férfiaknak?"

Mert akkor ki marad otthon azzal a gyerekkel, amit mindenképpen meg kellene szülni? De amúgy tartom, hogy akkor kollektíven kell elutasítani a bevonulást, tízezreket nem börtönözhetnek be. De ezt belátom, irreális, de akkor le kell lépni. Én biztos így tennék, akár besoroznak nőként, akár nem.

Házimunka: ebben egyetértünk

#36 Nem kell velük foglalkozni, akiknek bajuk van ezzel, azok nem az értékes intelligens embert látják, hanem a kétlábon járó szaporító szervrendszert, és zavarja, hogy nem az általuk jónak látott feladatot végzed. Én is már 7. éve nyomom az egyetemet, diplomák, doktori, és nem tervezek leállni csak azért, hogy az ilyen rosszallókat boldogítsam. A normális emberek nem foglalkoznak, sőt felnéznek az ilyen teljesítményre.

#37 inkább az, hogy apuka nem hagyja magára a nőt a gyerekkel. Annak anőnek sikerül visszakapcsolódnia könnyen a munkába, akinek van támogatása. Egy egyedülálló nőnek szinte lehetetlen, vagy akkor is, ha mindent neki kell megoldania, hiába van párja.

38: "Ez attól még hazudozás, és alattomos lapulás."

Igen, az. De férfiként erre rá vagy kényszerítve. Van az a mondás, hogy kétféle ember létezik: az egyik mindig őszintén kimondja amit gondol, a másiknak vannak barátai. Ez a férfi-nő kapcsolatoknál hatványozottan igaz. Könnyű azt mondani, hogy hát el kell engedni azokat a nőket, akikkel nem lehet őszintének lenni, csak ha nem vagy egy Jason Momoa (behejettesíthető a saját ideállal) külsejével és Soros György vagyonával rendelkező népszerű valaki, akkor ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem lesz nővel kapcsolatod. Mert ahogy írtam még ha érzi is, hogy az az igazság amit te mondesz, másoktól akkor is mást hall és inkább azt akarja elhinni. Persze akkor kitérhetünk arra is, hogy az említett "ideális férfitól" miért tűri el a nő ugyanazt a kritikát, amit Átlag Józsitól nem és hogy mennyire jellemzi ez a nő személyiségét? Ezt a játékot nem csak az egyik oldal játsza és így nem is lesz elég csak az egyik oldalnak abbahagyni.

"Ez csak és kizárólag a nő döntése."

Ez egy kényes téma. Alapvetően egyetértek, viszont mivel jelenleg sem az örök élet nem elérhető sem a mesterséges szaporodás, ezért valamilyen szinten van beleszólása a társadalomnak. Viszont úgy gondolom, hogy ezt nem kényszerrel kell elérni, hanem azzal, hogy a nők számára legyen vonzó az ami egyébként is természetes, hogy akkorra időzítsék a gyerekvállalást, amikor arra biológiailag a leginkább alkalmasak. Ha belegondolsz, gyakorlatilag egyetlen olyan érvet nem tudsz mondani a "25 évesen legyél anya" ellen, amit nem a jelenlegi társadalmi helyzet hozott létre. Emellett kicsit más, de ha már ennyire rámegyünk az "én méhem, én testem, én döntésem" vonalra, akkor ez azt is kell hogy jelentse, hogy a nem kívánt terhességekből született gyerekek felnevelésére és anyagi támogatására nem kötelezhető a biológiai apa, hiszen a szexuális aktus nem szaporodási, hanem kölcsönös örömszerzési céllal történt. Van a közös védekezés (óvszer), de ezen kívül a nő döntése hogy hogyan védekezett, védekezett-e egyáltalán, vannak esemény utáni tabletták is, innentől a döntés kizárólag a nő kezében van, a férfinak semmiféle döntési joga jelenleg nincs, így a következményeket is kizárólag a döntéshozónak kell(ene) vállalnia. De valahogy ez a vonal sincs erőltetve.

"Pontosan azért, hogy olyan szakértelmet tanuljon, amit magától nem tud az "élet iskolájában"."

És ezt pontosan ráérne akkor megtanulni, amikor az "élet iskolájában" már megtanulta az alapokat, amiket viszont sem a középiskola sem az egyetem nem tanít meg.

"De aki nem betanított munkát akar végezni, annak igenis szüksége van a szakmai tapasztalat mellett az elméletre, amit az egyetemen fog tudni megtanulni, máshol nem."

A szakmai tapasztalatot viszont kizárólag terepen tudja megtanulni és ennek kellene az alapnak lennie, amire aztán az elmélet épül. A jelenlegi oktatási rendszerrel (alap, közép és felsőfok) éppen az az egyik legnagyobb baj, hogy nem az életre nevel. Rengeteg teljesen felesleges vagy sokszor rég elavult dolgot tanít (hányan használjuk pl. a deriválást életünk során, vagy hányszor van szükségünk a H atom súlyára?), sőt még a mai napig is a lexikális tudást próbálja erőltetni, aminek több okból sincs sok értelme. Egyrészt a Google 0.000005 mp alatt talál meg bármilyen infót, másrészt a legtöbb szakmában olyan fejlődések vannak, hogy ami tavaly még a legjobb megoldásnak számított, ma már közel sem biztos, hogy az.

"Tudod mikor tudnám ezt gyerek mellett. Így is alig élek, összeegyeztetni az egyetemet, az órákat, a munkát, a kutatást, és akkor még pénzt is keressek, mert amit az egyetemtől kapok még a lakbérre sem elég."

Ennek részben az előbb leírtak is az okai. Az egyetemi képzések túlnyomó részét át lehetne úgy alakítani, hogy az munka, esetleg gyerek mellett is elvégezhető legyen. Ha csak a felesleges lexikális tudást kivennék, már előre lennénk. Nem mellesleg ha ugyanezt megtennék az alap és középfokú képzésekben is, akkor kevesebb lenne a felesleges terhelés, kevesebb gyerek utálná meg a tanulást, ami szintén pozitív lenne.

"Aztán meg a szemünkre vetitek, hogy azért van magyarországon majdnem 20%-os bérkülönbség a nők és férfiak közt, mert a nők olyan munkát vcálasztanak."

Ma magyarországon ugyanúgy mint az EU egész területén, törvény írja elő, hogy ugyanazért a munkáért nem kaphat valaki kevesebb bért azért, mert nő. Ha valaki ilyet tapasztal, tessék bíróságra menni, 100% hogy neki adnak igazat.

"De ha nincs szexizmus, nincsenek előítéletek, és szigorúan a teljesítmény alapján döntenek, akkor ezt miért nem lehet nyíltan vállalni?"

Viszont vannak szubjektív megítélési pontok, amiket nem tudsz megmagyarázni. Pl. te mint munkáltató úgy ítéled meg, hogy adott pozícióra akár nemtől függetlenül X alkalmasabb mint Y, mert bár Y-nak magasabb a végzettsége, de te mégis úgy gondolod, hogy X meggyőzőbb tud lenni és pl. a termékedet hatékonyabban tudja értékesíteni.