Férfiak! Ugye ti nem értetek egyet a Kuruczinfo kommentelőkel?

#39 "Könnyű azt mondani, hogy hát el kell engedni azokat a nőket, akikkel nem lehet őszintének lenni, csak ha nem vagy egy Jason Momoa (behejettesíthető a saját ideállal) külsejével és..."

Tehát marad a megalkuvás? És később megy a csodálkozás, hogy mennyi a válás, ha már a kapcsokat ilyen alapokra épül, hogy jajj nem lehet őszintének lenni. Komolyan, mit vártok? Hogy majd nem lesz belőle feszültség? Pedig ha a véleményetek ennyire különbözik, abból feszültség lesz, meg frusztráció és megmérgezi az egész kapcsolatot.

"Ha belegondolsz, gyakorlatilag egyetlen olyan érvet nem tudsz mondani a "25 évesen legyél anya" ellen, amit nem a jelenlegi társadalmi helyzet hozott létre."

De van. Hacsak nincs aki eltartson, konkrétan nem tudnék megélni. Kiesnék a munkából, az egyetemről, gyakorlatilag minden téren megállna az életem. És még az albérletet sem tudnám fizetni. Baromi nagy felelőtlenség lenne. Nem lehet arra építeni, hogy valaki majd biztos ott lesz, és segít, hiszen ahogy mondod, a gyerek az anyjával marad, neki kell ezt megoldania. Én speciel nem tudnám megoldani. Ha házas lennék sem merném bevállalni, mert nincs biztosíték arra, hogy nem lesz-e válás, vagy valami tragédia, aminek következtében egyedül maradok a semmivel meg a gyerekkel.

"innentől a döntés kizárólag a nő kezében van, a férfinak semmiféle döntési joga jelenleg nincs, így a következményeket is kizárólag a döntéshozónak kell(ene) vállalnia. "

És ilyen helyzetben mi ösztönözné a férfit a védekezésre? Hiszen ha teherbe ejti a nőt, semmilyen felelőssége nem lesz. Ha csak így ki lehet bújni a felelősség alól, annak az lenne a vége, hogy a férfiaknak nem lesz érdeke (a primitívebb fajtának, akinek kényelmetlen az óvszer, és az egészségügyi kockázatok nem számítanak neki), hogy védekezzen. Hiszen ha terhes lesz a lány, hát majd lemond róla. Felelősséghárítás, semmi több. Azt támogatnám, hogy az apa tehessen nyilatkozatot, hogy ő nem akarja vállalni a gyereket, és a nő ennek fényében eldönthesse, hogy egyedül belemegy-e, de ez ne egy egyszerű űrlapkitöltés legyen, hanem egy hosszabb, bonyolult procedúra, hogy a felelősség ne egy tollvonással eltűnjön, mert akkor ugyanaz lenne, mint amit az előbb leírtam.

"amikor az "élet iskolájában" már megtanulta az alapokat"

Pontosan milyen alapokra gondolsz?

"A szakmai tapasztalatot viszont kizárólag terepen tudja megtanulni"

Nem lehet csupasz seggre szakmai tapasztalatot szerezni, mert annak feltétele a munka a szakmában, ami nem megy a szakma ismerete nélkül. Orvosok, sőt ápolók sem fognak soha úgy tanulni "az élet iskolájában" egyetem előtt, hogy először jól kipróbálják 0 tudással a vénaszúrást. Lehetetlen lenne és veszélyes is. És ez jórészt minden szakmára igaz. Hogy szereznél tapasztalatot 0 tudással, hogy közben azt se tudod, hogy mit csinálsz? Nem véletlen, hogy az egyetemi képzések végén szokott lenni szakmai gyakorlat, és nem az elején. Én pl pszichológiát tanultam/tanulok. Nem lehet azt mondani egy 18 évesnek, hogy menj, és beszélgess ezzel a depressziós emberrel, mert nem tudja, hogy hogyan kell. Nem lehet követni a klinikust, hogy megnézni, hogy ő hogy csinálja, mert azokban a félmondatokban is rengeteg tanulás van, mikre kell figyelni, stb, az nem jön csak onnan, hogy ő is azt mondta, én is azt mondom majd a következőnek. Mondasz valami hülyeséget a depressziós betegnek, aztán megy, és megöli magát, és te a tudatlanságoddal észre se veszed a jeleit. Vagy 0 tudással inkább menjenek a traumásokhoz? Véletlen "betriggereli", aztán ott kap pánikrohamot előtte. Vagy hogy vezessesen krízis feldolgozást? Gyászfeldolgozást? Akármit? Olyan felelősségek vannak, amit nem szabad 0 tudású emberre rábízni, és ez annyiból nem elsajátítható, hogy figyelek. Mert nem tudom azt se, hogy mire kell figyelni. Ha meg megvan egy bizonyos elméleti háttér, már 1000x hasznosabb, ha megfigyelhetek, mert tudom mire kell koncentrálni, milyen jelekre kell figyelni, stb.

"Ha csak a felesleges lexikális tudást kivennék, már előre lennénk. "

És ez mi alapján dől el? Ne érts félre, a felsőoktatásnak, és a közép-alap szintű oktatásnak is súlyos hibái vannak. De az nem old meg semmit, ha felére csökkentjük az elvárt anyagot. Biztos vannak olyan szakok, ahol ez működhet, de a saját területemből kiindulva, nem lehet azt mondani, hogy oké, akkor csak a személyiségzavarok felét kell megtanulni. Ha reform is kell, az nem lehet ilyen általános (felsőoktatásban), hanem az adott terület szakértőinek kellene ezt kidolgozni, nem is, inkább optimalizálni.

""Tudod mikor tudnám ezt gyerek mellett. Így is alig élek, összeegyeztetni az egyetemet, az órákat, a munkát, a kutatást, és akkor még pénzt is keressek, mert amit az egyetemtől kapok még a lakbérre sem elég."

Ennek részben az előbb leírtak is az okai. Az egyetemi képzések túlnyomó részét át lehetne úgy alakítani, hogy az munka, esetleg gyerek mellett is elvégezhető legyen. "

Egyetem + gyerek + munka. Ez emberileg kivitelezhetetlen. Akármilyen "könnyű"-nek szeretnéd hogy legyen az egyetem. Válassz kettőt, és akkor talán, bár ott is rezeg a léc, hogy nem lehet mindkettőben 100%-ot nyújtani. Így is kapják az ívet azok a nők, akik hamar visszamennek dolgozni szülés után, jönnek a segítőkész beszólások, hoyg "kár volt ezért szülni", meg "nem is magának szült ez" (közeli rokonom követte el ezt a bűnt, hogy a gyerek 1. szülinapja után vissza merészelt menni dolgozni). De közben meg megy a lobbi, hogy nem kell feladni a karriert. Aha persze, de ha nem adod fel, és nem a gyerek körül forog az életed, akkor te vagy a sz@r anya.

"Ma magyarországon ugyanúgy mint az EU egész területén, törvény írja elő, hogy ugyanazért a munkáért nem kaphat valaki kevesebb bért azért, mert nő. Ha valaki ilyet tapasztal, tessék bíróságra menni, 100% hogy neki adnak igazat."

A kommentem ezen része nem erre vonatkozott. Hanem hogy a nők eleve nem is pályáznak olyan szinten hasonló pozíciókra. Kisebb eséllyel alkalmazzák őket, mert veszteségesek, ha mindig menni kell a gyerekért, vagy otthon kell vele maradni mert beteg, stb. Ezért megelégszenek a kevesebb fizetéssel, és alacsonyabb pozícióval, mert onnan mehetnek a gyerekkel ha kell. Mondom, ez az átlag, természetesen vannak kivételek, én is ismerek ilyet, de vitathatatlan, hogy az átlag azért itt tart.

"Viszont vannak szubjektív megítélési pontok, amiket nem tudsz megmagyarázni. Pl. te mint munkáltató úgy ítéled meg, hogy adott pozícióra akár nemtől függetlenül X alkalmasabb mint Y, mert bár Y-nak magasabb a végzettsége, de te mégis úgy gondolod, hogy X meggyőzőbb tud lenni és pl. a termékedet hatékonyabban tudja értékesíteni."

Megérzés alapján döntenének? Ne legyél ennyire naív. 100 esetből kb egyszer, de mindig van valami másik ok, ebben egészen biztos lehetsz. Többek között az előítéleteket, a sztereotípiákat, és kényszerhelyzetben való gyors döntéshozatalokat kutatjuk. Mindig van valami ok, akkor is, ha az nem tudatos. (Ez a kognitív energiának a "mespórolása" miatt van röviden)

Kérdező! (#40) Ennyire nem szabad általánosítani. Igen, vannak férfiak, akik így gondolkodnak, de szerencsére nem mindenki, sőt ami azt illeti, nem is kevesen. Egyetemen nagyon sok olyan fiúval találkoztam, akiben ilyenek fel sem merülnek. De mi sem szeretjük a nemi sztereotipizálást, ezért ha nem szereted te sem, érdemes kerülni, mert mindig visszaüt.

42: "Tehát marad a megalkuvás? "

Én sem tartom jó dolognak, de látom, hogy a világ sajnos így működik. Mondjunk minél szebbeket a nőknek, mert így illik és hogy túllicitáljuk egymást, mire ők ezt természetesnek veszik, tehát mondjunk még szebbeket, hogy kitűnjünk a tömegből... és ki is alakult az ördögi kör. Nem állítom, hogy ez általános, sőt szerencsére nagyon kisebbségben vannak, de találkoztam már olyan nőkkel is, akik azon megsértődtek, hogy férfiként nem voltam tőlük elájulva. Egy rossz szót nem szóltam róluk vagy hozzájuk, sőt igazából pont az volt a bajuk, hogy semmilyen reakcióm nem volt. A poén az egészben pedig az, hogy én sem jöttem be nekik, csak mivel hozzá voltak szokva a körülrajongáshoz, így bántotta az egójukat, hogy van akinek nem esik le a földre az álla, ha meglátja őket.

"De van. Hacsak nincs aki eltartson, konkrétan nem tudnék megélni."

Szerintem kicsit félreértettük egymást. Amiket leírtál, azok mind a jelenlegi kultúránk és társadalmi berendezkedésünk eredményei. A drága albérletekre pl. megoldás lehetne állami bérlakásokat építeni és mivel az állam a tulaj és érdekelt a gyerekszám növekedésében, akár mondhatná azt is, hogy a gyerek X éves koráig elengedi a bérleti díjat, vagy csak tényleg valami jelképes összeget kér érte. Mondjuk itt feltételként kikötném, hogy ez egyedülálló szülőknek ne, csak kétszülős családmodell esetén lehessen elérhető. Vagy nemrég volt hír, hogy duplájára nőhet az "apanapok" száma, ami önmagában véve egy jó irány, bár állítólag ez sem olyan szép mint amennyire hangzik, mert kevesebb bér jár rá, ami ugye az egész családnak rossz. Férfiként én is egyetértek azzal, hogy mindkét szülő egyformán vegye ki a részét a gyereknevelésből illetve a gyerekvállalás okozta nehézségekből. Sok családban ez jól is működik, megtalálják az egyensúlyt, viszont tény, hogy férfiként társadalmilag nincs arra ösztönözve az ember, hogy nagyobb részt vállaljon.

"Azt támogatnám, hogy az apa tehessen nyilatkozatot, hogy ő nem akarja vállalni a gyereket, és a nő ennek fényében eldönthesse, hogy egyedül belemegy-e, de ez ne egy egyszerű űrlapkitöltés legyen, hanem egy hosszabb, bonyolult procedúra, hogy a felelősség ne egy tollvonással eltűnjön, mert akkor ugyanaz lenne, mint amit az előbb leírtam."

Ez például egy egyáltalán nem rossz ötlet, valami hasonlóra gondoltam én is. Tény, hogy rengeteg apróság van, amit szabályozni kellene, és nem is lehet pár mondatban ezt lerendezni, de az alapvető irány szerintem jó lenne.

"Pontosan milyen alapokra gondolsz?"

Itt elsősorban a különböző mérnöki képzéseket értem. Pl. egy faipari mérnöknek szerintem igenis kellene szakmai tapasztalatának lenni gépeken történő munkavégzésből. Mert az egy dolog, hogy megtanul tervezni egy szoftverrel, de ha nincs tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy azt mennyire lehet az adott gépparkkal pontosan és megfelelő minőségben elkészíteni, vagy egyáltalán csak elkészíteni, akkor nem sokat ér az elméleti tudás. Vagy egy másik példa az építőipar. Ha nincs azzal kapcsolatban tapasztalata, hogy milyen típusú építőanyagokból mennyire egyszerű, bonyolult vagy lehetséges létrehozni az általa megtervezett épületet, akkor máris gond van. Gépen, szimuláción tök jól mutat, az életben viszont gond lesz.

"Nem lehet csupasz seggre szakmai tapasztalatot szerezni, mert annak feltétele a munka a szakmában, ami nem megy a szakma ismerete nélkül."

Így van, de akik egy építkezésen betonoznak, elektromos kábeleket húznak, nyílászárókat építenek be, ők sem végeztek egyetemet. Középiskola plusz tapasztalat.

"Orvosok, sőt ápolók sem fognak soha úgy tanulni "az élet iskolájában" egyetem előtt, hogy először jól kipróbálják 0 tudással a vénaszúrást. Lehetetlen lenne és veszélyes is."

Egészségügyi szakközép?

"Én pl pszichológiát tanultam/tanulok. Nem lehet azt mondani egy 18 évesnek, hogy menj, és beszélgess ezzel a depressziós emberrel, mert nem tudja, hogy hogyan kell."

Ez igaz, viszont ez a terület inkább a kivételeket erősíti. De azt viszont lehet mondani annak a 18 évesnek, hogy üljön be egy tapasztalt pszichológus mellé és tanuljon. Csak figyeljen és a végén beszéljék meg, hogy mi miért úgy volt, ahogy. Példának azt szoktam felhozni, hogy beszélni sem úgy tanultunk meg, hogy nyelvtant magoltunk. Mondom ezt úgy, hogy tanárok a szüleim. Fogalmunk sem volt 5-6 évesen, hogy mi az az alany, állítmány, milyen ragozások vannak, stb., mégis tudtunk beszélni, megértettük egymást és a felnőtteket is. Ha valamit nem jól mondtunk, kijavítottak. Járni sem úgy tanultunk meg, hogy megismertük az agy, az idegpályák és az izmok működését.

"Olyan felelősségek vannak, amit nem szabad 0 tudású emberre rábízni, és ez annyiból nem elsajátítható, hogy figyelek. Mert nem tudom azt se, hogy mire kell figyelni."

0 tudású emberre egy betonkeverőt, fúrógépet, esztergagépet sem szabad rábízni, mert abból is baj lesz. Nyilván kell egy elméleti alap, de a gyakorlat sokkal fontosabb.

" Ha reform is kell, az nem lehet ilyen általános (felsőoktatásban), hanem az adott terület szakértőinek kellene ezt kidolgozni, nem is, inkább optimalizálni."

Itt is igaz, hogy pár mondatban nem lehet megoldani, mert tényleg súlyos problémák vannak. Lényeg a lényeg, bár minden szak más, de szinte biztosra veszem, hogy mindegyiken oktatnak olyasmit, aminek soha az életben nem fogod hasznát venni. Ezeket kéne gyomlálni.

"Akármilyen "könnyű"-nek szeretnéd hogy legyen az egyetem."

Úgy érzem, mintha azt vetted volna ki a mondandómból, hogy egyetemet elvégezni nem nagy dolog. Nem azt mondom, hogy semmirevaló időhúzás, hanem éppen azt, hogy ne tegyük feleslegesen nehézzé. Nem attól lesz értéke egy diplomának, hogy nehéz megszerezni, hanem attól, hogy mennyire hasznos a megszerzett tudás és/vagy mennyire keresett munkaerő lesz az, aki ilyennel rendelkezik.

" Így is kapják az ívet azok a nők, akik hamar visszamennek dolgozni szülés után, jönnek a segítőkész beszólások, hoyg "kár volt ezért szülni", meg "nem is magának szült ez" (közeli rokonom követte el ezt a bűnt, hogy a gyerek 1. szülinapja után vissza merészelt menni dolgozni)."

Én éppen a minél előbbi visszatérés híve vagyok. Az első szakaszon (szoptatás) kívül gyakorlatilag mindenben tudja helyettesíteni vagy kiváltani az apa is az anyát.

" Ezért megelégszenek a kevesebb fizetéssel, és alacsonyabb pozícióval, mert onnan mehetnek a gyerekkel ha kell."

Ez szerintem nem ennyire fekete-fehér. Ha gondolod leírom hogy mire gondolok, de már így is elég hosszú válaszokat sikerült összehoznunk. Annak viszont örülök, hogy lehet normálisan, kulturált hangnemben megvitatni (szerintem érdekes) témákat.:)

44es valaszolo, meg kedves kerdezo, nagyon gyerekes hogy aki nem ert veletek egyet, vagy nem feminista, vagy csalad centrikus az mar egybol csak ferfi lehet

En nokent nem gondolhatom ugy, hogy ha nem is az osszes nonek, de a csalados noknek igenis otthon van a helye? Fozni mosni gyereket nevelni?

Erdekes evezredekig igy eltunk, ez volt a normalis, most 40-50 eve megbolondult a vilag es ti azt hiszitek ez el fog torolni tobb ezer evet? Ugyan mar 🤣

#47 véleményed természetesen lehet. De egy nő nem szűnik meg embernek lenni, amint gyereke lesz. Attól még neki is megmarad az élete, és nem kell, hogy minden gondolatát a gyerek és a család töltse ki. Mehet dolgozni, otthon is maradhat, az ő döntése.

DE amik a belinkelt hozzászólások szólnak az nem ez. Hanem hogy egy nőnek felesleges is tanulnia. Rossz, hogy ezt megengedik. A nőnek otthon KELL robotolnia, mert arra való. Nem több, maradjon csak a konyhában. Többre nem érdemes. Ez a stílus. Ezzel nem csak azokat alázzák, akik nem így gondolkodnak, de azokat a nőket is lealacsonyítják a cseléd szintjére, akik még maguktól, is ezt választanák. Vagy ha szerinted valóban, egy férfi értékesebb, mint egy nő, és a nőknek kár a jog, hogy dönthessenek a saját életükről, akkor viszont igen, azt elítélem, aki így gondolkodik, legyen nő, vagy férfi.

46-os vagyok. Még két dolog, ami eszembe jutott:

"Tehát marad a megalkuvás? "

Ide példának nem is kell messzebb menni, mint ez az oldal. A legtöbb kérdés alatt a válaszok melletti kis hasznosság jelző körökre ránézve közel pontosan meg tudod mondani, hogy mennyire nőket támogató a tartalma. És itt nem arról van szó, hogy csak a "nők mind aranyásók és csak a kigyúrt, pénzes lapátállú műmájereknek adnak esélyt" féle válaszok vannak "lepontozva", hanem minden, aminek a tartalma nem, vagy csak kevésbé hízelgő, esetleg kritikus. Közel 100% a teljesen támogató tartalmú és 0% a kritikus válaszok értékelése. Ezt némileg befolyásolja, hogy kisebb számban férfiak is értékelnek, páran trollkodnak is, illetve főleg az, hogy melyik oldalhoz áll közelebb a válasz. És ez egy anonim oldal, nem ismerjük egymást, még csak az sincs, hogy megsértett vagy megalázott volna valakit a válaszoló.

"Megérzés alapján döntenének? Ne legyél ennyire naív. 100 esetből kb egyszer, de mindig van valami másik ok, ebben egészen biztos lehetsz."

Szerintem minden munkáltatónak joga van eldönteni, hogy kit alkalmaz, kivel szeretne együtt dolgozni. Sokan ebbe bele sem gondolnak, de egy adott munkahelyi csapat akkor a leghatékonyabb, ha jól tudnak együtt dolgozni. Ez mindig többet jelent mint a magasabb tapasztalat vagy a magasabb végzettség. Hiába válogatsz össze papíron tökéletes csapatot, ha nem jönnek ki egymással. Ekkor elkezdődik az egymásra mutogatás, áskálódás, a "direkt is betartok neki" hozzáállás, ami nem éppen az, amit látni szeretnél. Látványos példa lehet a foci, ahol hiába szerzed meg a legjobb csatárokat, a legjobb kapust, a legjobb hátvédeket. Ha ők nem tudnak csapatként viselkedni, akkor egy egyénenként papíron gyengébb játékosokból álló valódi csapat simán elveri őket.