Veteránok Magyarországon? "Élmények"?

ha a kérdezőt nem is de minket "többieket" érdekelne=)

-de szerintema kérdezőt is:)

11:40 vagyok.

Akik elől ’45-ben menekültünk, ’ 56-ban fellázadtunk, elfoglaltuk az ÁVH-s laktanyát, ami nálunk volt. Nemzetőr voltam, orosz fogsággal fejeztem be a forradalmat. Ezeket az eseményeket már nagyon sokszor, sokféleképpen átírták. Események, amikben személyesen részt vettem, annyira el lettek torzítva, csak pislogok, ennyire gátlástalanok a történetírók?

Most abbahagyom, mert nagyon felkavarnak a dolgok. A legjobb barátomat szitává lőtték, pedig nem volt velünk, semmibe sem vett részt.

Na, jó éjt

Mielőtt folytatnám a történeteimet,megjegyzem,hogy örülök,hogy nem emailben folytatjuk,és másokat is érdekelnek a régen történtek. Annak pedig különösen,hogy mások is megosztják az átélt élményeiket. 56-ról majd én is fogok írni,ha időrendben odaérek .A 21,49-essel egytértek abban,hogy a történelmet meghamisítják és átírják a történészek,ha nem is mindig rossz szándékkal. Többnyire a médiában olvasottakra támoszkodnak,nem a személyes beszámolókra. Pedig ezek hitelesebbek,mint a média. A kérdező és a többi érdeklődő bizonyára fiatal.

Csak akkor kapnak a valósághoz legjobban közelítő képet az elmúlt időkről,ha több ember véleményét olvassák. Én azt írom le,ahogyan azt én átéltem. De ez nem biztos,hogy ugyanolyan,mint amit egy másik ember élt át. Más társadalmi osztályban,más városban,más mentalitással mást fog elmesélni. Ettől lesz hiteles a kor megismerése.

A 23.36. írásával kapcsolatban csak annyit,hogy nem sok köze van a témához,a cigánykérdésről lehet vitatkozni,nekem is van róla véleményem,de nem ennek a témakörnek a témája. Remélem,hogy nem fog senki a jövőben ebbe a témába belekeverni aktuális politikai kérdéseket.

A "zsíroskenyér témához" is szólnék még néhány szót.

Gyerekkoromban egészen mások voltak az étkezési szokások,mint most. Még a jól kereső orvosoknál,mérnököknél is. Nem fektettek költöttek annyit az evésre,mint most. Friss húst csak vasárnap ettünk. Többnyire baromfit,mert az vagy volt a háznál,vagy vettek a piacon. Szinte mindenütt vágtak évente egy-két disznót. Apám sokszor kapott bárányt,birkát, borjúhúst a munkájáért,akkor természetesen az volt a menű.

Aki nem maga hízlalta,az télen a sertéspiacon vett hízót és otthon feldolgozta egy hentes. Így kolbász,sonka,szalonna mindenütt volt. A hentesnél a húsokon kívül szintén csak ezek a házijellegű készítmények voltak.

Reggel általában tejet ettünk,beleaprított kenyérrel. Néha kávé volt a tej helyett. Ez nem a mai feketekávé,hanem cikóriából készült pótkávé volt. A feketekávé-ivás a 60-as években lett csak általános. Nagyon ritkán kakaó,vagy tea. A tea sem valódi volt (főleg nem a gyerekeknek),hanem un Planta-tea,ami valamilyen gyógynövényből készült. Délelőtt általában nem ettünk semmit,még az iskolaszünetben semn. Délben mindig volt valamilyen leves.Hetenként kétszer volt tészta,egyszer főtt,máskor kelt :fánk,lángos,kalács. Vagy esetleg császármorzsa. A többi napon főzelék vagy valamilyen krumplis étel. Ezekre feltétnek lehett tojás,sült szalonna,vagy kirántott sonkaszelet. (Anyám tejben megáztatta a sonkát,és utána rántotta ki,úgy mint a húsokat szokás) A krumplihoz ettünk gyenge karalábét,karfiolt kirántva. Anyám sváb volt,így néha csinált a törtkrumplihoz "tölteléket" feltétnek. Kenyeret beáztatott tejben,kicsavarta,tett hozzá tojást,sót,borsot,sok petrezselymet és zsíron állandóan kevergetve megsütötte.

Délután valamilyen kenyér: lekváros,zsíros, vagy sós-paprikás(pirospaprika),cukros, mézeskenyér,aludttej,túró,telföl,vaj. Nyáron sokszor a dinnyét vagy a szőlőt is kenyérrel ettük. Volt,hogy az almát vagy a körtét is. Szezonban főtt kukorica,és minden gyümölcs,ami megtermett. De szívesen ettünk nyersen sárgarépát,karalábot, a káposzta torzsáját is. Természetesen ezeket legtöbbször nem asztalnál ettük,hanem játék közben az udvarban.

Este pedig sonka,szalonna,kolbász általában hetente egyszer. Lehetett vacsorára túró,aludttej,tejföl. Hajában főtt vagy sült krumpli,amihez több minden ettünk. Töpörtyű,szalonna nyersen vagy sütve. De anyám melegített zsírt,tett rá pirospaprikát,és azt öntöttük a krumplira. A törtkrumplira karikára vágott,kisütött hagyma is járt.

Külön szerettük,amikor "flutit" sütött. Sós vízben főtt krumplit összetört,tett hozzá egy tojást,és csak annyi lisztet,ha ne legyen túl híg. Egy tepsit kizsírozott,a krumplit belesímította, a tetejére is zsírt tett,és addig sütötte a sütőben,amig a teteje piros nem lett.

A külseje finom ropogós volt,belül pedig krémesen puha. valamilyen lekvárt ettünk hozzá.

Savanyúság az ételekhez délben fejessaláta,uborkasaláta volt. A vacsorához sokszor karikára vágott vöröshagyma,ecetezve,sózva, télen feketeretek szintén sósan-ecetesen.

Akkor még nem a "tudósok" mondták meg.hogy mi az egészséges,hanem a józan ész és a tapasztalat. Azért is voltunk egészségesebbek,mint a mai generációk.

A vajról jut eszembe: akkor még a margarin ismeretlen volt. Azt a németek találták fel a háború alatt. Ahogyan a tömbökben kapható gyümölcsízt is. Ezt nevezték Hitler-szalonnának. A szalonna akkor már ugyanis hiánycikk volt

a városokban.

Abba hagyom mára,mert vihar készülődik.

A menekülő gyerek vagyok.

Érdekesek voltak a meneküléskor igénybe vehető közlekedési lehetőségek. Amire biztosan lehetett számítani, a saját lábunk volt.

Ezen kívül utaztunk katonai tehervonaton, míg a levegőből ki nem lőtték Lovas kocsira többször is felvettek. Egy alkalommal, nyilas katona vitt oldalkocsis motorral. Anyám, nagymamán, és én voltunk az utasai. Csak látótávolságig jutottunk, mert légitámadást kapott a menetoszlop. Az első, és talán a legmegrázóbb emlékem Székesfehérvári „élmény”. Személyvonatok egyáltalán nem közlekedtek, Mindent a katonaság irányított, és használt. Ahol lehetett, mindig segítették a civileket a katonák. A vonatok többsége marha vagonokból állt. Ha volt hely felszállhattunk, civilek. Elterjedt a híre, hogy egy visszavonuló katonavonat megy majd Ausztria felé. Erre vártunk a pályaudvaron, mikor megszólaltak a szirénák. Ez eddig ismerős hang volt, de most a folytatás a fütyülő hang, majd a robbanások, földrengés voltak. Szétbombázták az állomást. Gyalog kellett továbbmenni. A repülőtéri állomásnál voltunk, mikor elterjedt a hír, hogy egy vágányt rendbe lehet hozni, és megy majd vonat. Mikor visszaértünk az állomásra, újabb bombatámadást kapott a vasút.

Ez után, hogy mi történt semmire sem emlékszem. Legközelebbi emlékképem Fűzfőhöz kötődik.

Azt hiszem, ennyi bőven elég egyszerre.

Sziasztok, szép napot.

Ha unalmasnak találjátok,vagy nem érdekel,akkor nem itt folytatom. De most már végigcsinálom. Nem csak a családom biztat erre,de egy helyi történészt is nagyon érdekel. Ő az egyik unokám tanára egyébként.Talán jó is,ha az ember szembenéz az emlékeivel.

Természetesen tegezz nyugodtan továbbra is.

56-tal kapcsolatban valóban vannak ellentétes vélemények,ami érthető. Nem csak amiatt,hogy akkor ki melyik oldalon állt,hanem a különféle "tálalás" miatt is. Elég sok volt és ma is a torzítás,ahogy egy nemzetőr is írta az előzőekben. Nem tudom,hogy apukád élt-e akkor,vagy csak hallott-olvasott róla? Talán neki is érdekes lesz,amit írok,ha eljutok odáig.

Most nem írok sokáig,mert elég fáradt vagyok,de holnap elkezdem a Rákosi-korszakban átélteket újra gondolni.

Erről most csak annyit,hogy az az időszak kemény diktatúra volt. Ha végigolvasod majd,akkor megérted,hogy miért jut eszembe mindig ez az idő,amikor a politikusok,kommentezők stb. a népakaratról,a haza ellenségeiről,bűnösök elszámoltatásáról, a merészebbek börtönről vagy éppen kivégzésről,vagy forradalomról beszélnek.

Ma ez a politikusoknak csak hatásos szóvirág, és fogalmuk sincs,hogy ezek mit jelentenek. De aki átélte,az csak imádkozni tud,hogy ne jöjjön vissza mégegyszer ez az időszak. Addig még nincs nagy baj,amíg ezek csak szavak maradnak,de ha egyre többen elhiszik és hangoztatják,akkor bizony tragédia is lehet.

1945-ben a nagy uradalmakat feloszlatták. A nincsetelen,földnélküli parasztok és napszámosok földet kaptak. Erről,ha érdekel,a neten találhatsz bővebb információkat. Nekem nincs személyes tapasztalatom. A környékünkben voltak ugyan nagyobb birtokok,de uradalom csak messzebb volt. Amit tudok a cselédek életéről,azt a későbbi kollegáimtól hallottam.

Többször olvasom,amikor dícsérik a Horthy-rendszert. Nincs benne semmi dícsérni való. Csak a gyárosoknak,nagybirtokosoknak és azt arisztokratáknak volt jó. A cselédeiket,munkásaikat nem nézték embernek,sokan még az ételt is sajnálták tőlük.

Az uradalmakban sokkal rosszabb lakáskörülmények között éltek a cselédek,mint ma a cigányok. Sokszor még elegendő ennivalóra sem jutott nekik.

Ma már nem divat Móra Ferenc,Móricz Zsigmond vagy Tömörkény Istvánt olvasni,pedig belőlük sokat lehene megtudni az akkori emberek mindennapjairól. Gondolj pl. a Hét krajcár elbeszélésre. agy akár József Attila:mama című versére. Igaz,hogy a történészek szerint ezek nem "hiteles" írások. Mivel nem történész vagyok,én azért sok esetben jobban hiszek ezeknek az írásoknak,mint a hivatalos verzióknak. Ők ugyanis valós élmények alapján írták a történetüket.

Fiatalasszony koromban sokat utaztam Budapestre. A mai Népstadion helyén volt a gyárimunkások által lakott Valéria-telep. Nagyon sok egymás mellé épült "ház"volt,deszkákból,bádogdarabokból összetákolva,és azokban emberek laktak! Még ma sem tudom felfogni,hogy hogyan tudtak ott élni,gyereket nevelni és dolgozni járni. Ma a hajléktalanok laknak ilyenekben.

Ezért ne dícsérje nekem senki azt a korszakot. (Igaz,másért sem.)

Holnap folytatom a Rákosi-korszakkal. Az elég hosszú,és egyáltalán nem vidám lesz.