Veteránok Magyarországon? "Élmények"?

Akkoriban vidéken nagyon kevés volt a munkalehetőség. Legfeljebb kapálni,vagy kőműves segéd munkát lehetett végezni. Nagyok sok vidéki fiatal ment fel Pestre,mert ott folyt az újjáépítés,és volt munkalehetőség.

Ahhoz,hogy valamilyen "jobb" munkát találjak,kellett ismeretség,és valamilyem mozgalmi tagság.

Ezért beléptem a SZIT-be ( Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom).Ez 1950.-ben beolvadt a DISZ-be. ( Dolgozó

Ifjúság Szervezete).56-után megszünt,és helyette lett a KISZ. A SZIT-ben többnyire politikai szemináriumok voltak,néha közös programok,valójában jól elvoltunk egymással.

Egy ismerős néni bevitt tagnak az MNDSZ-be. (Magyar Nők Demokratilus Szövetsége)

Hetente voltak összejövetelek,ahol természetesen az aktuális politikai témákról is szó volt.

De a "hivatalos" program után az asszonyok tapasztalatot cseréltek egymással,háztartási,kézimunkázási,gyereknevelés,divat kérdésekben is.

Ebben az időben Rákosi nagy súlyt helyezett a sportra,és a "kulturára" is. Minden nagyobb munkahelyen volt kultúrterem és kultúrfelelős is. A városban is létesítettek kultúrházat,ahol hétvégeken volt társastánc

a fiatalságnak. A tánctanfolyamot egy régi tánc és illemtanár tartotta. A fiúknak kötelező volt a nyakkendő viselése, a lányoknak "alkalmi ruha" A lányok pedig csak egy idősebb nő kíséretében mehettek a bálba. Ha valaki nem viselkedett illendően,azt kitiltották a kultúrházból.

Szeszes italt pedig nem lehetett fogyasztani.

A kultúrcsoportok részére sűrűn rendeztek vetélkedőket.

Ezekben a csoportokban voltak értékes fellépések is. Néptánc,népdal éneklés, és színjátszás is. Sok későbbi neves sportoló és művész pályája kezdődött így. Ennek hatására alakult meg 1951-ben a világhírűvé vált Népi Együttes vagy a Honvédegyüttes is. De volt a Határőrségnek is férfikórusa(bár ez utóbbi lehet,hogy csak a forradalom után alakult).

A kultúrmunkához viszont férfiak is kellettek. Sok asszonyt elkísért a férje,fia és más fiatal fiúk is jöttek szerepelni. Megalakult az MNDSZ népitánc-csoportja. Ők még eredeti népviseletben táncoltak. Megalakult a színjátszó csoport is,amiben én is szerepeltem.

A színdarabok ( ahogy az ebben az időben készült filmek is) silány alkotások voltak. Fő feladatuk a "szocialista erkölcs,öntudat és magatartás" tanítása volt.

Mi egy Táppénzcsaló c. színdarabot adtunk elő. A főszereplő táppénzcsaló volt, és a többi szereplő jobb belátásra nevelte.

Ehhez tudni kell az alábbiakat: Rákosi bevezette az ingyenes orvosi ellátást,és vele a táppénzt is. Ekkor még nem volt divat a hálapénz adás. A hálás beteg legfeljebb baromfit,tojást,zöldséget,gyümölcsöt vitt az orvosnak.

Viszont voltak lógósok,vagy nem kellő öntudattal rendelkezők,akik nem voltak ugyan betegek,de táppénzre mentek.(Legalábbis Rákosi szerint) Vagy azért mert,otthon akartak valamilyen munkát végezni,vagy éppen másnál. Ők voltak a táppénzcsalók. A táppénzen levőknek megszabták ,hogy a nap melyik szakában,hány órát lehetnek távol az otthonuktól (orvoshoz,gyógszertárba menni),és az ellenőrök nagyon gyakran mentek őket ellenőrizni. Ha nem találták otthon a beteget,akkor megvonták tőlük a táppénzt. Annyira "figyelmesek" voltak,hogy pl. az üzemi baleseteket is szigorúan kivizsgálták,hogy valóban baleset volt-e,vagy éppen a szerencsétlen maga okozta a balesetet,hogy táppénzre mehessen. Többnyire a beteg járt rosszul.

Ami viszont még ma ia megfejthetetlen rejtély számomra: az a mozikban adott filmek. Szinházban,vagy az újonnan készülő filmek forgatókönyve csak "vonalas" mű lehetett. A mozikban viszont még 1951-ben is valódi értékeket vetítettek. Laurence Olivier összes operafilmjét,az Operaház fantomját, a Háború és Békét szovjet és amerikai változatban,vagy pl. a Kék madár c. szovjet mesefilmet. Ezt egy cseppkőbarlangban forgatták,és csodálatos látvány volt. De még sorolhatnám a többi igazán jó filmet is.

Ma sem értem,hogy az akkori kultúrpolitika hogyan engedte vetíteni ezeket.

Ebben az időben még nyugaton sem voltak olyan együttesek és irányzatok,mint most.

A háború alatt Edit Piaf éppúgy a katonáknak énekelt,mint nálunk Karádi Katalin.

Amerikában pedig Louis Amstrong hozta divatba a dszesszt.

Karádit természetesen nem lehett hallani a Rákosi-korszakban,de Piafot és Amstrongot néha igen.

Itthon még a háború előtti zenéket játszotta a rádió és a szórakozóhelyeken is.

Ezek vendéglők voltak,ahol vagy cigányzene volt,vagy egy bárzongorsita játszott,és egy énekesnő énekelt.

Néhány név,ami eszembe jut: Vadas Zsuzsa, Mezei Mária, Rácz Vali.

Szórakoznu,táncolni is a vendéglőkben lehetett. Itt általában vagy cigányzenét,vagy a másik helyen in.szalonzenét játszottak. Ezekre a zenékre a régi,hagyományos tangót,keringőt,fox-trotott táncoltuk.

Igaz,ekkor jött divatba a rock and roll is. De rövid ideig divat volt a polka és a lovacska is.

A lovacskánál a párok egymáskezét fogva körben állatk,és olyanformán ugrálták körül a termet,mint ahogy a lovak ügetnek.

Ezekhez a táncokhoz természetesen nagy hely kellett.

A 70-es években pedig a tviszt jött divatba, a fiatalság nagy örömére.

Csak a forradalom után élénkült meg itthon a zenei világ. Jórészt a Tácdal-fesztiváloknak köszönhetően. Ekkor sok zenekar,és énekes vált híressé.

Az igazi áttörést a Beatlis jelentette,majd követte az Abba és a hazai együttesek is.

Ami az öltözködést illeti,ekkor még nagy hatása volt a háború előtti szokásoknak,erkölcsöknek.

A háború előtt az úri-osztály a legújabb divatot követve,elegáns ruhákban járt. Bálokon ( ami évente csak néhány alkalommal volt),színházban nagyestélyiben stb. jelentek meg. Sőt,a nők körében divatos volt a díszmagyar is.

A középosztály és a szegényebb réteg sem költött annyit ruházkodásra,mint ma.

Holnap folytatom,mert vihar van.

Kiskunhalason lakom.

A színészeknek vagy a származásával volt baj,vagy mint pl.Mezei Mária buzgó református volt. Egyébként is a legtöbbjüket reakciósoknak tartották.

Karádi sokat énekelt a fronton és a sebesült katonáknak is,és a dalai nem dícsérték az oroszokat: Pl. Muszkaföldön lassan jár a posta! Valahol Oroszországban stb.

Folytatom a ruházkodással. A sorrendben nem mindig vagyok biztos.

Mint írtam,akkoriban kevesebb ruhája volt az embereknek,mint most.

Ami jellemző volt minden társadalmi osztályra a háború előtt,és még utána is sokáig:

Otthon olcsóanyagból(karton,vászon,télen parget) készült háziruhákat és kötényt viseltünk. Vasárnap délután pedig hosszú pongyolát,ami fényes és nagymintás,többnyire törökös matlaszé anyagból volt.

Utcára,vásárláshoz,piacra pedig szebb ruhát.

Templomba,moziba,egyéb alkalmakra "vasárnapi" ruhát. Ezek készülhettek selyemből,kartonból,pikéből. Egészen a 70-es évek közepéig szokás volt vasárnap délután a főutcán sétálni. Lányok a barátnőikkel, a fiúk a barátokkal, a családok pedig a kisebb gyerekekkel együtt. Beszélgettünk az ismerősökkel,beültünk a cukrászdába egy fagylaltra,vagy sütire. A fagylalt gombóca 50 fillér volt,egy mignon pedig 1.-Ft, a krémes is csak 1.50.

Színházba ( nálunk télen voltak előadások a moziban),táncolni kisestélyiben jártunk,ami selyemből,taftból volt.

Senkit nem zavart,hogy csak egy alkalmi ruhája volt,és minden héten abban járt.

Ez az otthoi- ünneplő viselet a munkásoknál és a parasztoknál is így volt.

Mindenkinek volt egy fekete ruhája. Esküvőkön,temetéseken,bizonyos alkalmakkor a fekete ruha "kötelező" volt. Különféle fehér gallérokkal,kézelővel dobtuk fel.

Kivéve a temetéseket,mert ott csak feketében illett megjelenni. Sőt a fejet is beillett kötni,a családnak pedig kötelező volt. Vagy kendővel,vagy kalappal. (Ez a szokás csak elég sokára változott meg).

A gyász ideje is szigorúan meghatározott volt.

Közeli családtag halála után 6 hétig mély gyászt kellett tartani. Ez annyit jelentett,hogy a fejet is be kellett kötni,ha valaki az utcára ment. Ennyi ideig illett gyászolni a nagyszülőket,nagynéniket stb. is. Őket már tovább nem gyászolták. 6 hét után már a kendő elhagyható volt,de még 6 hónapig feketében kellett járni. 6 hónaptól egy évig már félgyász is lehetett. Ez fekete alapon fehérmintás,vagy pedig szürke volt.

Az Úri családoknál a mélygyász látványosabb volt. Az özvegy és az elhunyt felnött lányai,édesanyja a kalapjára mellig érő fátyolt tűzött,és abban ment ki az utcára.

A férfiak csak 6 hétig gyászoltak. A kalapra vagy a karjukra tettek fekete szalagot.

A kalapviselet a férfiaknál általános volt.

A nőknél a munkás és parasztnők kendőt hordtak, az iparosok ,kereskedők feleségei, értelmiségiek pedig kalapot.

Nálunk férfikalap készítő kettő volt,és egy női kalap készítő is. Bár már az 50-es években készen is lehetett kapni kalapot.

A női kalapok formája szinte évente változott. Volt,amikor nem volt karimája,inkább sapka vagy turbánszerű volt,vagy éppen a karima volt nagy. A kalapok filcből készültek,de a nyári kalapok színes műszalmából. Ezek elég mulatságosak is tudtak lenni. Anyámnak volt egy kék kalapja. Az anyag össze-vissza volt csavargatva,és teletűzdelve pici művirágokkal,kalásszal.

54-55 nyarán divat lett a színes műraffiából horgolt kalap,amit bársonyszalag díszített. Nemcsak magamnak horgoltam kalapokat,hanem a szomszéd asszonyoknak,lányoknak,kolléganőknek is.

Az ünnepi ruhához horgolt kesztyű is járt. Uatzáshoz pedig nélkülözhetetlen volt. Nem lett piszkos a kezünk utazás közben.

Ezeket a szokásokat a munkás-és parasztlányok többsége is átvette. Szórakozóhelyen a külsőről nem lehetett megállapítani,hogy irodában vagy gép mellett dolgzik-e valaki. De a gyárban dolgozó nők sem mentek haza munkaruhában.

Nadrágban a háború előtt a nők nem jártak. Csak a felső tízezer,de az is csak sportközben.

Az öütvenes évek elején kezdtek melegítőket viselni. Ezek vastag pamutannyagból voltak. Sok nő csak a szoknya alá vette fel. Szövetnadrág csak 51 után kezdett lassan divattá válni.

A háború után egy ideig az angol szabás volt a jellemző.Csak a szoknya hossza ért majdnem bokáig. %0-ben viszont a francia szabás lett a divat. Ekkor csak a kösztümök,a fekete ruha,és a szövetszoknya volt angolszabású. A többi ruha,többrészből szabott,húzott,fodros stb. volt. A selyemből készült ruhák szoknyája pedig vagy nagyon húzott,de legtöbbször körloknis. Ez külön élvezet volt,mert a ferde szálirány miatt időnként megnyúlt és újra fel kellett varrni az alját,de mosás után biztosan. A szoknya hossza még ekkor is elég hosszú volt,és fokozatosan rövidült egészen a mini szoknya megjelenéséig,ami a 60-as évek közepén jött divatba. Minit csak a fatalok hordtak,de az idősebbek szoknyája is térd fölött végződött.

Az 50-es években a női kabátok is többfélék voltak. A konzervatívabbak maradtak az angol szabásnál. A divatosabbak pedig derékban vágott,hátul a derékba egy beletoldott hóllal. De divat volt a gurulóhólós kabát is. Elől-hátul szétnyitotta a szabó a szabásmintát,így lefelé nagyon bűvült a kabát. Ez télen nem volt valami meleg,mert a szél könnyen aláfújt. Később a kabát hossza is változott. Eleinte ez is bokáig ért,majd később divatos lett a 7/8-os,3/4-es is. 58-ban a zsákruha volt a trend. Ez tulajdonképpen egy teljesen egyenes szabásu ruha volt. Ritkán övet is viseltünk hozzá.

A 60-as évek közepén pedig az Op-Art jött divatba. Kétféle anyagból szabták össze a ruhát,akár angol,akár francia szabással. Ekkortájt lett divat a kiskosztüm is, selyemből,vagy szövetből a Channel-kosztüm.

Ebben az időben már a nadrágkosztüm is divat lett.

A 70-es évek körül pedig alul viseltük a hosszúujjú blúzt,fölötte a rövidujjú felsőt.

Nagyjából ennyi jut eszembe.

A cipőkről majd holnap.

Még a ruházkodáshoz:

Az 50-es évek elején eső ellen volt a nylonkabát. Az anyaga olyan volt,mint most a fagyasztózacskók. Az esőtől ugyan megvédte a ruhát,de a lecsorgó víztől a lábunk szára csupa víz lett. Ha pedig hideg volt,akkor megfagyott és eltört.

Ebben az időben már voltak konfekció gyárak. Nem szövetkabátokat gyártottak,hanem lóden anyagból készülteket. A fél ország zöld vagy barna lóden kabátban járt,férfiak és a nők is. Ezt követte a műbőr kabátok divatja. Akinek több pénze volt,az a szűcsökkel csináltatott magának báránybőrből irhakabátot.

A 60-as évek elején-közepén már lehetett a szoc.országokba és Jugóba utazni,amíg az útlevél érvényes volt,akár hetente is.

Csehszlovákiából ágyneműket,abroszokat,pelenkákat,babaholmikat,melegítőket hoztak be. Jobb minőségűek és sokkal olcsóbbak voltak,mint a magyar árúk.

Jugóból pedig orkánkabátokat. Ezek eredeti rendeltetése az eső és szél ellen volt,de mindenki hordta jobb időben is.

Méterben hozták be a pamutjerseyt. Többféle vastagságú volt,ruhához,kosztümhöz,nadrághoz. Divat lett a trevira blúz,kardigán,férfi póló is.

Ezek az anyagok tiszta műszálból készültek,könnyen moshatók voltak,és hamar száradtak.

A másik sláger a 65-70-es években a szivacskabát és kosztüm.

Az anyag kívül szövet volt,belül pedig vékony szivacsréteget ragasztottak rá gyárilag.

Csak érdekességként: A Rákosi korszakban 51 körül már divat lett az újító és takarékossági mozgalom. Egy lángész kitalálta,hogy lehet a konfekció ruhákon anyagot megtakarítani. Ezért a kabátok ujjából és a nadrágok,zakók hosszából "lecsíptek" néhány centit. Az újságok nem győzték dícsérni az újítót amiért sok anyagot megspórolt. A baj csak akkor lett,amikor ezeket az öltönyöket megvásárolták. Hordhatalanok voltak,mert komikusan nézett ki a rövid zakóujj vagy a bokafölötti hosszúságú nadrág. Hamar visszatértek az újítás előtti rendszerre. Az újítót azért nem büntették meg.

A cipőknél nem volt ekkora változatosság.

A háború előtt,és még utána is elég sokáig lapos sarkú cipők voltak,szandálok,télen pedig magasszárú,fűzős cipők. A férfiaknak is félcipőjük,esetleg bakancs,vagy inkább a parasztoknak csizma volt a divat.

Esőben és télen pedig a cipő fölé a nők és a gyerekek hócipőt húztak. Ez gumiból készült. A férfiaknak kalucsni volt, ez is gumiból készült. Így a sarat senki nem vitte be a lakásba.

51-ben divatba jött a magastalpú,parafatalpú cipő. Ez csak 2-3 centis volt,nem annyira magas,mint a pár évvel ezelőtti borzadályok.

A női csizma csak az 50-es évek elején kezdett divatba jönni. Ekkor még bőrből készült,gyapjú béléssel.

A 60-as évek elején a tűsarok lett a divat,és olyan csizmák,aminek a sarokkiképzése "lyukas" volt. Így ha télen mentünk szórakozni,vagy dolgozni,akkor körömcipőstől a csizmába bújtunk,és a munka vagy szórakozóhelyen csak a csizmát kellett levennünk.

Szeretném megköszönni, h megosztod velem (velünk) az élményeket! Ezeket nem írják a tankkönyvek, és nem is tanítják sehol.

16/F

-egy rendszeres olvasója a témának

A 16 éves fiúnak: Örülök,hogy érdekel,hogyan éltünk akkoriban. Ezeket valóban nem tanítják sehol. Ha tanítanak belőle valamit,azt is eltorzítva.

Nem volt könnyűi dőszak,ha tovább olvasod,akkor te is rájössz.

A kérdezőnek:

Ideáljaink olyan értelemben,mint most van a fiataloknak, nem voltak. A bemutatott filmek szereplői általában idősebb színészek,és a filmek sem voltak igazán jók.

Amikor a Ki-mit tudok,vagy a tácdalfesztiválok voltak, már mindig volt,akit szerettünk vagy rajongtunk értük. De ez jóval későbbi időszak volt. Ha odaérek,akkor írok róluk bővebben.

A hajviselet:

Ekkor még csak a melegdauer létezett. Hajfixáló sem volt,helyett citromlét vagy sört használtunk.

A parasztlányok copfban hordták a hajukat,az asszonyok a copfot kontyban hordták. A lányok később levágatták,de az asszonyok többsége megmaradt a kontynál.

Az 50-es években a csigákba rendezett haj volt a divatos. A hajat vizesen csavarókra csavarták,ha megszáradt akkor a tincseket kifésülték és visszacsavarták csigákba. Mivel a csavarókkal (fémből voltak),meglehetősen kényelmetlen volt aludni,csak akkor csináltunk "frizurát",ha készültünk valahova. Egyébként pedig csak megfésültük a hajunkat.

Pár év múlva a hullámosra fésült haj lett a divat,egy homlokba hulló tinccsel,amit franciahullámnak hívtak.

A hatvanas évek közepén pedig a tupírozott haj lett a divat. Egy-egy tincset a hajunkból stilfésűvel a töve felé fésültünk egy gubanccá. Amikor az összes hajat feltupíroztuk, a tetejét símára fésültük és formáraigazítottuk a frizurát. Általában az egyik oldalon a homlokunkba fésültük,és lakkal lefujtuk. (Ekkor már létezett hajlakk) A tupírtól a fejünk majdnem duplájára nőtt. Előnye volt,hogy könnyen lehetett a nem frissen mosott hajból is alkalmi frizurát készíteni (bár munkába is így jártunk), hátránya viszont,hogy este nagyon nehéz volt kifésülni.

Akinek pedig hosszú haja volt, az a fodrásznál görögkontyot csináltatott. Ebben viszont csak úgy tudtak aludni,hogy a nyakuk alá kispárnát gyűrtek és a fejük a "levegőben" lógott. Reggel pedig mehettek a fodrászhoz újra fésültetni.

Ezután,ha jól emlékszem a Sasson-vágás és frizura jött.

Még egy momentum az akkori időkből:

Sokkal szigorúbbak voltak az erkölcsök,mint manapság. A lányok nem mehettek szórakozni idősebb kísérő nélkül,még moziba sem,ha későig tartott. Ez ugyan később enyhült valamelyest,de még a férfiak sem tartották tisztességesnek azt a lányt,aki egyedül ment el velük szórakozni.

Arról pedig szó sem lehetett,hogy egy lány elmenjen a fiúhoz. Ezt csak akkor tehette meg először,amikor a fiú megkérte a kezét,és elvitte a jövendőbelijét a saját szüleinek is bemutatni. Természetesen nem is feküdtek le egymással. De a fiú sem mehetett bármikor a lányos házhoz,csak csütörtökön és a hétvégeken. (Közben legfeljebb a kiskapuban beszélgettek). Ennek oka az volt,hogy akkoriban a házimunkának meghatározott ideje volt. Hétfőn volt általában a nagymosás(kézzel,teknőben),kedd-szerda vasalás és egyéb házi munkák ideje volt. Csütörtökön általában a szakadt ruhák foltozása,kézimunkázás stb. ideje volt. Pénteken pedig már a heti nagytakarítás volt soron. Ilyenkor a fiúk csak útban lettek volna.

Ha egy fiú komolyan udvarolt a lánynak,és kedveskedni akart neki,akkor szernádot adott. Megfogadott vagy egy cigányt vagy az egész zenekart,esetleg egy tangóharmonikást, és a haverjaival a lány ablaka alatt zenéltek,illetve a fiú egy szerelmes dalt énekelt. A lány pedig a sötét szobában a függöny mögül hallgatta. Ha nem tetszett a fiú,akkor sötétben maradt. Ha viszont "fogadta" az éjjelizenét,akkor egy meggyujtott gyertyát tett az ablakba. Ez még az 50-es évek végén is divatban volt.

Ennek a szokásnak a "maradványa" az érettségizők szerenádja,amit a tanároknak adnak.

Ami Kádárt illeti:

Ha elérek odáig,akkor fogjátok megérteni,hogy miért az a véleményem,ami.

Két könyvet olvastam az életéről. Az egyik írájára már nem emlkészem. Szerinte egy tömeggyilkos,szovjetbéren gazember volt. (Általában ma is ezt állítják róla,főleg olyanok,akik nem is éltek abban a rendszerben) A másikat Moldova György írta,elég reálisan.

A forrdalom kitörése előtt már a Párt Központi Bizottságának tagja volt. Amikor a szovjetek megszállták az országot,akkor kellett valaki,aki a Párt élére áll,és rá esett a választás.

Szemére vetik,hogy Ő hívta be az oroszokat a forradalom leverésére. Formailag ez valóban így volt,mert a SZU a világ előtt igazolni akarta magát. De ha nem "hívja " őket,akkor is megszállták volna az országot,legfeljebb más vezetőt neveznek ki. Legvalószínűbb Gerő Ernő lett volna. Ő pedig ugyanolyan ember volt,mint Rákosi.

Kádár egyszerűen nem tehetett mást. Sem ekkor,sem később.

Mindent a SZU határozott meg,de legalábbis engedélyezett.

Igaz,hogy a forradalom bukása után sok embert bebörtönöztek,kivégeztek.

De ez a levert forradalmnak "velejárója". (Gondoljunk pl. Haynau uralmára 1848.után.)

A 60-as évek végén viszont már normalizálódott az élet.

A 70-es években már nálunk messze magasabb volt az életszínvonal (és nem csak a vezetőknek,hanem mindenkinek) a szoc országok közül. Ezért nevezték Magyarországot a legvidámabb baraknak.

Ez Kádár személyiségének volt köszönhető. Jó politikusnak tartotta az ország többsége.A gazdaságilag jelentős pozicióba hozzáértő szakembereket tett,akiknek a tudása és nem a pártállása volt a fontos (Függetlenül attól,hogy természetesen tagjai voltak a pártnak).Ilyen volt pl.Fekete János, a Bank elnöke. (Vele nem fogott kezet Sólyom László). Kádár munkás volt,és Pártfőtitkárként is megmaradt annak. Nem felejtette el,hogy honnan jött,mint a mai politikusaink. Jól tudott taktikázni,hogy elérje a SZU-nál,hogy engedjék a reformokat stb.

Talán minden jobb lett volna,ha egyedül dönthet, a szovjet irányítás nélkül. De ezen kár töprengeni.

A rendszerváltás :

A gazdaság működésének megvannak a maga törvényei és ezek szerint működnek. A szocializmusban viszont ezeket a törvényeket figyelmen kívül hagyták. Beleavatkoztak a gazdasági folyamatokba és egy irányított gazdaságot működtettek. Ez előbb-utóbb csődhöz vezetett volna. Törvényszerű volt a piacgazdaságra való áttérés.

A rednszerváltás már egy másik téma. Egyenlőre annyit: szükséges volt,de nem így,ahogy tették és teszik ma is.

Majd még később visszatérek a témára.

Amit a forradalom utáni megtorlásról írtam,az úgy hiszem,hogy egy kicsit félreérthető.

Az igaz,hogy a levert forradalmak után a történelem tanusága szerint,mindig megtorlás jön.

De ez nem jelenti azt,hogy ez jogos is. Nem menti fel Kádárt a felelősség alól,még az sem,ha csak parancsra cselekedett. Igaz,hogy ő hitt a szocialista rendszerben,és valóban ellenforradalmároknak tartotta a forradalmárokat. Tudomásom szerint élete végéig hitt ebben.

Soha nem mondta,hogy "Nem tehettem mást,mert parancsra cselekedtem". ( Nagy Imre viszont a padláslesöprésekkel kapcsolatban mondott ilyesmit). Pedig ő is felelős volt nagyon sok paraszt életének a tönkretevésében,elhurcolásában.

A véleményemmel nem védem Kádárt,nem is lehet,csupán tényeket közöltem.

Talán a személyiségét úgy lehetne jellemezni, hogy a forradalom után jogosnak hitte a megtorlást és a diktatúrát. Majd a 60-as évek közepétől megváltozott a véleménye. Puha diktatúrát vezetett be és élhető körülményeket teremtett.

Nem ő az egyetlen politikus,aki véleményt változtatott!

Elég a rendszerváltás utáni politikusok életpályáját végig nézni.