Büszke vagy a magyarságodra, szereted az országod?

Nádasdy Ádám az alábbi versben tökéletesen kifejezi a véleményemet:

A hazafiúi hűségről

Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni,

mert olyan az, mint az édesanyánk.

Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja:

hogy ezt szeretjük: "Egyél még, fiam!"

Konyhájában ütött-kopott edények,

ami meg új, az tőlünk idegen.

Falán a régi esküvői képük,

"Ugye szép asszony voltam?" - kérdezi.

Sose volt szép. De ne vegyétek észre.

Menjetek el szépen, ne szóljatok.

A cipőnket nézhetjük nagy zavarban,

hogy csúnya asszony az édesanyánk.

S ha fényévnyire van már a szobája,

a távolságon hüledezni kár:

a lába közül bújtatok elő,

a szaga végig ott lesz rajtatok.

Na ezt valószínűleg tényleg lepontozza a sok jobbikos.

Szlovéniában születtem magyarként (pontosabban Jugoszláviában), amivel semmi gondom nincs:-)

Most Budapesten élek és dolgozom, szeretem Magyarországot, de nagyon szeretem Szlovéniát is. Én ide is, oda is tartozom. Szerencsés helyzetű kisebbség vagyunk mink odaát, minket nem bántottak soha.

Magyarságomra? Igen, büszke vagyok a múltunkra, az eredményeinkre és a világ bármely országában fel merem vállalni hogy na figyeljetek: itt egy igazi magyar legény.

Az országomra? Igen, gyönyörű tájaink vannak, hazafias érzéssel tölt el hogy abban az országban születtem ahol ennyi földi jó található és az őseink ennyi mindent hagytak ránk.

A mai magyar népre? Egyáltalán nem, sőt a magyar államra sem. Szívesebben élnék más országban, attól hogy valaki innen elmegy még magyar marad, lásd az elmúlt 2-300 évet, az igazán nagy magyarok közel fele bizony nem itthon tette le a névjegyét és ez nem véletlen.

Egyáltalán nem vagyok büszke sem arra, ami mostanában történik Magyarországon, sem arra a szánalmas teljesítményre se, amit a rendszerváltás óta produkáltunk. Én inkább szégyellem magam ezek miatt, arra meg szerintem egy mában élő normális ember nem hivatkozik, hogy mi volt 200 éve.

Az országot olyan értelemben szeretem, hogy ha tetszik, ha nem, ide tartozok, ezt a nyelvet beszélem a legjobban, ide kötnek a rokonok, a barátok és a szép természet. Meg amúgy is, a körülményekhez képest megtaláltam a helyemet.