Igaz az hogy futásnál ha endorfin termelődik ahhoz is hozzá tud szokni a szervezet így már nem vált ki boldogság érzetet?

#4

Inkább a motivációd lett oda. Nem látod értelmét a dolognak és mentségeket keresel már inkább. Ami endorfint termel attól mindíg kicsit boldogabb vagy és újra és újra törekszel rá. Csak nem mindegy hogy mit kell tenni érte. Pl a csoki is serkenti a termelést, mégse mondod azt hogy már nem olyan, meg nem élvezed, mert a csoki az csoki. Az érzés is jobb, hogy van csokid.

De ha már dolgozni kell hozzá az meg fárasztó és nyomasztó gondolat. Velem is kb ez van mindíg. Utálok futni, mert utálok futni... De kell és ezt elfogadom, mert szükségem van a futás előnyeire, és mikor kb a taknyomon csúszok már mint egy csiga, mert nem bírom akkor is érzem azt hogy ez most jó volt.

De edzeni szeretek, csak az is fárasztó, néha nehezen veszem rá magam, viszont ha elkezdem nem tudok vele leállni, mindíg akarok még egy kicsit. Persze az edzést nem most kezdtem már, de mai napig egy kiadós edzés kb olyan érzés számomra mintha túl lennék egy szenvedélyes éjszakán egy kiéhezett lánnyal (szépen fogalmazva).