Hogyan ne féljek tesin?

Amúgy én azt sem értem, hogy 2024-ben egyáltalán ez hogy lehet része a testnevelés oktatásnak?

Megdöbbentő számomra, hogy egy átlagos középiskolás egy jó 10km-t nem tudna lefutni, vagy mondjuk egy szabályos húzódzkodás nem tudna megcsinálni. Ezeket ugye lehetne nyugodtan egész évben, biztonságos keretek között gyakorolni.

De 50 éve a szertárban rohadó ládákra létfontosságú (egyébként gyakorlás nélkül) bármilyen egyéni preferenciát figyelembe nem véve "kényszeríteni" gyerekeket, hogy ugráljanak. Miközben egy 20 éve lediplomázott tömegsport tanár susogós melegítőben nézi hogy épp esel e vagy nem...

Én azt tapasztalom, hogy vannak az életben olyan dolgok, amiktől félünk, mégis megtesszük. Nem baj ha félsz. De akkor fogsz fejlődni, ha feszegeted a saját határaidat. Hatalmas önbizalom löketet fog adni, ha mégiscsak sikerül megcsinálni olyat, amitől féltél. Ráadásul csak addig olyan borzalmasan félelmetes, amíg nem vagy túl rajta.

Ha leesel, kicsit beütöd magad. Pár napig kellemetlen lesz, aztán elmúlik. Kisgyerekként jó eséllyel pereceltél ennél jóval nagyobbakat is. Annak, hogy maradandó sérülést szerezz, mikroszkopikusan kicsi a valószínűsége.

Egyébként én is félek mindentől is, és végtelenül felszabadító érzés, amikor a félelem ellenére megcsinálok valamit. Akkor is, ha nem sikerül tökéletesen. De általában az az élményem, hogy nem volt annyira rossz, mint amennyire féltem tőle.

És igen, a testnevelés oktatás ezer sebből vérzik, ezzel tisztában vagyok. Sok tesitanár embertelen, szadista. Mégis érdemes kihozni a maximumot a helyzetből. Neked lenne fontos, hogy el tudd hagyni a komfortzónádat.

Nálunk is minden évben volt ez a szekrényugrás, annyira rá voltak izgulva a tesi tanárok, hogy nem is értem....

És az #5-nek teljesen igaza van, ha belegondolok! A szekrényugrás, magasugrás, távolugrás meg a hasonlók nemigazán fejlesztik a fizikumot. Egy iskolában jó esetben van két magasugró hely, azon osztozik kb 30 gyerek, így egy órán kb ugrik 5-ször, a fennmaradó időben meg nem tud csinálni semmit sem.

Én se tudtam volna 10 km-t lefutni meg egy rendes fekvőt sem tudok csinálni a mai napig sem. Pedig nem ártana. Elment 8 évem sportiskolában (heti 5 tesi óra) úgy, hogy kb. semmit sem fejlődtem testnevelés terén. Amikor játszottunk az is kimerült a fociban, kosárban meg a kidobósban. Ha már elsőtől precíz program szerint tartották volna az órákat, akkor lehet, hogy megszeretem a sportot és nem úgy gondolok rá, mint a kínzásra. Jó, nem arról van szó, hogy a tüdőmet kiköpöm edzés kellene, de azért ez sem az igazi.

Béla bácsitól egy idézet, aki ismeri, tudja honnan idézek: "40 perc lötyögés, zsebhoki" talán ma is így írná le a tesi órákat.

A talajtornát szerettem, de a fejenállásnál tovább sosem jutottunk, pedig abban is rengeteg gyakorlat van. szóval úgy rossz az egész ahogy van.

Egyszer szekrényugrásnál (ez a szekrényen bukfencezéses baromság) inkább elmentünk helyette néhányan iskolakört futni, mert még az is jobb volt ennél.