Élő, működő INGYENES magyar meleg társkeresők, ahol jellemzően komoly kapcsolatot is keresők vannak, és értelmiségiek is?

kedves #20-as

1. fogalmad nincs az életemről, vagy hogy korábban volt-e párkapcsolatom, és sikeres volt-e

2. nagyon nem bírom azokat az embereket, akik gyávák vagy gyengék szembenézni a valósággal, inkább mindent derűsen látnak, és ami nem illik bele a képbe, azt a szőnyeg alá söprik, és aki képes a maguk valójában szembenézni a dolgokkal, azt negatívozzák.

Ha lekezdesz öregedni, azt nem negatív gondolkodás tudomásul venni, hanem realista.

4. szánalmasnak/röhejesnek/ízléstelennek és gusztustalannak tartom azokat a férfiakat, akár heterok, akár melegek, akik képtelenek disztingválni és 30-40-50 pluszos korukban is huszonévesek után futnak. Van egy kor, amin felül konkrétan liliomtiprás az ilyesmi.

:D Jót mosolyogtam a fogalmazásodon, 23 :D

Biztos húszas éveid elején jársz még, a (szerintem teljesen egészséges és természetes) nézőpontod alapján.

Az igazság az, hogy harmincasan, de még negyvenesen, ötvenesen se lehet egy embert általánosságban "öregnek" nevezni, sem idősnek.

A harminc nyilván idősebb a húsznál, a negyven a harmincnál és így tovább, de 30-on túl is fiatalnak érzed magad - csak már nem vagy a n n y i r a (értsd dőlt betűnek) fiatal, és ezt is érzed, és tudomásul kell venni.

Biológiailag, anatómiailag azt mondják, hogy egy ember kb 30-35 éves korára ér el a képzeletbeli domb tetejére, addig épül és erősödik a szervezet, onnantól kezdve viszont megkezdödik a lassú, de biztos hanyatlás. Ez a természet rendje, ennyi.

Amit a fiatalokra hajtásról írsz, maximálisan osztom. Kiegészítve azzal hogy nem tudom, egy bő harmincas vagy Isten ne adja még idősebb pasi hogy vetemedik néha nem hogy huszoon, hanem tízenévesekre. Ne vedd sértésnek, de Harmincon túlról visszatekintve akár saját 21-2 éves koromra is, még csak gyereknek látom magam.

Az ilyen lehet, hogy jogi értelemben nem büntetendő (sajnos) de erkölcsileg attól még egy undorító liliomtiprás, és bár nem vagyok egy agresszív ember, de ha én lennék a fiatal apja, az én 17-18- 20 éves fiamat akarná lefektetni egy velem közel egykorú pacák, a belét taposnám ki érte.

És a másik meg az, hogy egy 17-18-19 éves meleg srác többnyire még javában vívódik önmagával, és ha kicsit is biszexuális, akkor még bizonytalan és képlékeny, és legfőképpen sérülékeny. Nem lenne szabad elcsábítani egy felnőtt férfinak a meleg irányba, ami azért egy nehézségekkel teli élet. Főleg, ha nem hosszútávra és felelősséggel tervez vele, kb. ahogy a hetero férfiak feleségül veszik a nőket. Ez egy iszonyú nagy felelősség, amibe persze a liliomtiprók nem gondolnak bele.

Én ilyen nagy felelősséget biztos nem tudnék tiszta lelkiismerettel vállalni, ennél kevesebbet sem. Egy másik ember egész további sorsa lehet akár a tét...

Mondj régimódinak, az is vagyok, de így gondolom...

A tíz év korkülönbséggel az a baj, hogy idővel nyomasztóvá válhat a fiatalabbik fél számára. 20 é 30 között még nem érződik, sé még talán 30 és 40 között se, de később az egyik fél már kezd öregedni, a másik meg még javában középkorú. És ez nem a test öregedéséről szól, hanem a legtöbb ember tempója, érdeklődése is megváltozik ezzel együtt, és ez a necces.

Meg a másik, ami ilyen nagy korkülönbségnél engem zavarni tudna, ha elkezdenék számolgatni, és rájönnék, hogy a másik még épp hogy elkezdett iskolába járni, amikor én érettségiztem, és hasonlók... Ez nagyon zavaró és frusztáló tud lenni, legalábbis nekem, és legalábbis, ha én lennék az idősebb fél. Főlként, hogy alapból, ha lehetne inkább magamnál 3-4 évvel idősebb pasit választanék.

Persze a szerelem vak, nem állítom, hogy 10 éves korkülönbséggel bűn, vagy élhetetlen egy kapcsolat. Sőt, tudok nagyon szép ellenpéldát is rá személyes életemből. De nem így indulnék eleve neki a párkeresésnek, azért a kb. 5 év lenne az ideális.

A jó kívánságokat köszönöm, ha olvasod esetleg, áruld el légyszi, kíváncsi lennék rád, hány éves lehetsz. :)

Ha elfogadsz egy jó tanácsot ezzel kapcsolatban: MINDIG hallgass a lelkiismeretedre, akkor is ha hlyének néznek, vagy hátrány ér miatta, és SOHA semmi olyanba ne menj bele, ne próbálj ki, amit nem akarnál Te magad is őszintén.

Tudom, milyenek a férfiak, heterok is, melegek is. A legtöbbjük nagyon tud fűzni, nagyon tud rábeszélni, manipulálni, főleg szexszel kapcsolatos dolgokban. Soha ne légy megalkuvó, ne hagyd magad elcsábítani, ha nem vagy meggyőződve arról, hogy te magad is akarod.

Aki nem tisztel (és szeret) annyira, hogy igazodjon a tempódhoz, a vágyaidhoz, attól nem fogsz kapni semmit cserébe azért, ha mindent megadsz neki - csak megalázást és megbánást. NEM ÉRI MEG.

Szerintem a coming outtal sincs semmi gond, ha nem ész nélkül csinálod.

Az egyik nagy baja a melegeknek nyugaton az, hogy sokan már totál fordítva ülnek a lovon, és szándékosan polgárpukkasztást csinálnak a hajlamukból. Meg a meleg lobbit is valahol nonszensznek tartom, és azt gondolom, hogy jogosan érzik sokan "soknak", zavarónak a heterók közül.

Szerintem éppen emiatt kell ésszel időzíteni és megfelelően tálalni egy coming out-ot. Ha nem ajtóstul rontasz a házba, nem ezzel kezded a bemutatkozást, és nem várod el, hogy csak veled legyenek elfogadóak és toleránsan a hetero ismerősök, hanem érezteted velük, hogy te

is tolerálod, ha nem tudják hova tenni hirtelenjében a dolgot, és hagysz nekik időt rá, nem sértődsz be, és építően állsz hozzá, akkor az ismerőseid 99%-a jól fog reagálni, és még az is jó eséllyel túllép a dolgon veled szemben, aki elméletben és általánosságban homofób.

Ennyi a titok, "élni és élni hagyni"