Ez bunkóság volt a részemről az első randin? (lent)

"igénytelen ilyen SZTK-beütésű szemüvegre gondolj."

- Na az milyen lehet :D Nem hinném hogy ez alapján meg lehet ítélni valakit amiről nem tehet. Például hogy szemüveges mert nem lát jól...

Az meg végképp undorító hogy már a szemüveg fajátját megszabjátok,és ez döntő egy emberben. (Csak megjegyzem hogy elég húzós ára van egy szemüvegnek,persze ekkor már az van hogy csóró, így koptatva van megint az ember)

Bár nem értem,mi nem felelhetett meg a valóságnak,vagy mik voltak a hibái ez még mindig nem derült ki.

Igen, bunkó vagy.

Legyen már annyi gerinced, hogy megmond, hogy bocs, de nem. Nem pedig benyögöd, hogy más programod van, hiszen ő miattad utazott oda.

A szemüveges megjegyzés meg no komment.

A kérdést a jogos lelkiismeretfurdalás íratta ki. :| Gagyi szembesülni vele. De ezt a szitut tanulni kell, tapasztalni, hogy legközelebb jobban kezeld. A "dolgom van" totál kamu menekülés, akárhogy magyarázod. Az meg hogy kinézetre nem jött be, nem baj, de automatikusan elárultad, hogy a szexuális túlgondolások indukálták ezt a találkozót. Nyugi nem szenteskedem, volt nekem is ilyen, hogy sajna szembesülnöm kellett azzal, hogy nem a lelkét akartam elsősorban megismerni... a szimpátiát a teste iránti vágy fűtötte és... ahogy írtad ez gyorsan elillant. Hadd idézzek egy filmbeli kifejezést: "fasztransz" :D Persze a találkozás motivációját nem ismerem, azt nem tártad elénk. De ez a fő tippem.

Én is volt hogy elsőre tudtam, már visszafordulnék, de elhívtam inkább kajálni, beszéltünk egy fél órát - őszintén, hogy ne legyen kínos egyből visszautasítani - és mondtam, hogy bocsi nem. És akkor rájöttem, hogy nem úgy kéne keresnem ahogy kerestem... :) Persze még ez is képmutatás/bájolgás, a másik ember idejének pocsékolása. De ha őszinte vagy magaddal akkor nem kerülsz ilyen helyzetekbe és akkor nem is kell "beletanulni" hogyan kezeld az ilyen szitukat. ;) 26F

14. Jó fejnek tűnsz! :)

26f

Elég gáznak mondható a történet. Főleg annak tudatában, hogy 30 év körüli vagy.

Miért gondolom így?

Történet szintén egy társkeresőn indult, főhősei a párom, és jómagam, férfiként. Ma is élő oldal, nem reklámozom, de társ, nem szexpartner kereső.

Belebotlottam a lányba, váltottunk pár üzenetet. Majd miután kissé érdekesnek talált, áttértünk a messenger elődjére az MSN-re, tovább beszélgettünk, majd ez napi rutin részévé váált. Részemről megérett egy személyes találkozó, aminek lehetőségét velvetettem, de mindig elutasítottam. Majd nagysokára ráállt a dologra. Hozzáteszem, mi is cseréltünk képet, ismertük szám szerint egymás paramétereit.

Eljött a "nagy nap", elutaztam hozzá. Megbeszélés szerint várt is a busznál. Első pillanatban látszott rajta, hogy nem éppen engem képzelt el, pedig nem régi, és nem retusált képet kapott tőlem.

Lényegen nem változtat. Elmentünk hozzá, az albérletbe, ittunk egy kávét, beszélgettünk, és még többet beszélgettünk. Látszott rajta, hogy változik a megítélése, érdeklődővé vált. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy amivel terveztem hogy haza megyek, az a busz elment, bár lett volna még egy, de felajánlotta, hogy maradjak, és reggel majd haza megyek. Hirtelen kicsit többet láttam a történetben, ami későbbi beszélgetésünkből ki is derült nem véletlen, maradtam. Kb hajnal 1-ig dumáltunk még 1-2 pohár bor társaságában, majd kaptam egy törölközőt és zuhany, majd Ő is zuhany, és jó éjt. Egymáshoz bújtunk és "aludtunk".

Persze, csak úgy csinált mindkettőnk mintha, közben mint kiderült neki is ugyanazok a gondolatok cikáztak a fejében mint nekem. Itt egy ember, félreérthetelen jelét adva annak, hogy benne lenne a buliban. Meg tegyem? Ne? Mit fog gondolni rólam, stb, stb. Hát nem történt semmi. Csak gondolkodás reggelig. Reggel lett, kávé, és kikísért a buszhoz. Ekkor szembesített vele, hogy leszívesebben, mikor leszálltam a buszról, akkor visszafordult volna, viszont már egészen már a véleménye rólam. Szeretné, ha találkoznánk még máskor is. Mondjuk következő hétvégén.

Röviden ennyit az "első" randimról, amit 13 éve lesz januárban, hogy megtörtént.

Hagyott időt és teret magának, hogy megismerjen, nekem pedig, hogy megismerjem Őt. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen teltek egymással az évek, de tiszteljük, és szeretjük azóta is egymást.

Ha valós társat keres valaki, akkor érdemes esélyt adni a másik feltérképezéséhez, mert lehet, ha elengeded, az igazit engeded el. Aki bár első ránézésre nem tűnik annak, de csupán netes beszélgetésből, egy bő fél óra személyes találkozásból nem lehet megtudni.

Ha szexpartnert keresel, akkor legelső az, hogy tetszik, vagy nem teszik, a többi mellékes.

Ezek tudatában, gondold át a jövőben, vagy írj rá.

47F

17

teljesen jó ésezt így kellene, szinte mindenkinek.

Hasonló szitu volt velemis úgy 20 éve. Este 6-kor tali, nem éppen álmaim nője jelent meg. De reggel 5 -ig séta-vacsora-fagyi-Dunaparti kavicsdobálás stb stb. Majd ő mondta menjek fel hozzá, mert nem akr még szétválni, de csak ha vagyok annyira kultúrált, hogy tényleg alszunk majd. Így lett.

Délelőtt 10-ig aludtunk. Hogy felébredés után mi történt :-) !!!, azt nem vesézem ki.

Megértem a kérdezőt,bár tényleg elmondhatta volna,hogy " kösz,de nem".

Azért értem meg,mert hasonló szitu történt velem egy hete.Levelezés után találkoztam egy fiatalabb férfival.

Közel nyolc órát voltunk aznap egyutt, nagy séta,meghívtam enni vendéglőbe, majd beszélgettunk még sokat.

Annak ellenére,hogy emberileg szimpatikus,jó kinézetű volt,de egyáltalán nem éreztem azt,ami elindíthat egy komolyabb kapcsolat felé vezető utat.Egyébként párkapcsolatról szólt volna az ismerkedés. Szóval, én nem éreztem semmit, ő viszont abszolút lejött,hogy pont ellenkezője és ott kijelentette volna,hogy mi egy pár vagyunk.

Úgy éreztem,hogy meg kell neki mondani,így a találkozás végén elkísértem a villamoshoz,amivel ment haza,megmondtam,köszönöm a mai napot,de nem lesz folytatás, mert nem érzem,amit kell.Sok boldogságot és sikert neked, mondtam, megvártam,amíg elmegy a villamossal és eljöttem. Láttam az arcán,hogy megdöbbent,nem jól esett neki.De az ember az érzéseit nem tudja kierőszakolni,sem színlelni - én legalábbis nem.

Hazaérve még írtam is neki,még egyszer megköszönve a napot,mert emberileg jól éreztem magam,jól elbeszélgettunk,de így akár egy könyvtárban is elbeszélgethettem volna.

Ő viszont zokon vette,és még háromszor írt utána,hogy így meg úgy,stb.Persze volt valami,amit zárójelben említett,és ami végképp kizárta volna amúgy is az ismerkedést.

Most már elköszönt,megértette.

Ezt azért írtam,hogy attól,hogy valaki elmondja,kösz,de nem, a másik fél nem biztos,hogy ért és tudomásul veszi.

DE, mindenképpen meg kell mondani, programra,elintéznivalóra kár hivatkozni elköszönéskor,mert senki nem hulye és lejön...

54F