Ti mit tennétek a helyemben? (meleg párkapcsolati kérdés)

Amióta az eszemet tudom, nyers vagyok, és senki kedvéért nem vagyok hajlandó nem kimondani azt, amit érzek. :)

Akármilyen következményekkel járjon, felőlem le is nyakazhatnak.

Jajj, meg még a saját védelmemre kelnék még egy kérdésben... Miért kellene nekem tisztelnem bárkit is, csak azért, mert idősebb nálam? Semmiért. Ember. Ember mivoltából adódóan az alapvető tisztelet megkapja. A tisztelet pedig ellentétben a ti definíciótok szerint, a SZAKEMBEREK szerint az őszinteséget jelenti. Nem azt, hogy befogom a pofám. Miért kellene tisztelnem? Mert több? Nem több. Ha megvágja az ipari áram a 85 éves, a 85 éves ember is ugyanúgy ott döglik meg, mint ahogy én is. A 85 éves ember nem ürít? De, ahogy én is. A 85 éves embernek kell ennie? Láss csodát, kell neki is ennie. Semmiben nem különbözik tőlem, annyiban maximum, hogy közelebb van a koporsóhoz, mint én. De engem is bele fognak fektetni abba a nyomorult faládába. Sőt, remélem, borral locsolják le majd suhancok, és a síromon táncolnak. Van egy régi magyar mondás, nem tudom, ismeritek-e... A kor nem érdem.

Hát nem. Amikor a korukkal próbálnak az emberek elrejtőzni, az legtöbbször arra utal, hogy nincs más eszközük védekezni. Hát ne legyen, de amíg ész érveket nem kapok, addig a véleményemen nem vagyok hajlandó változtatni. Természetesen neked sem kell, mert a te véleményed, ami engem teljesen hidegen hagy, de ha idegesítene, akkor is a te saját véleményed lenne, ami a te dolgod.

Szép napot!

Nem kell háborogni! Nyugi!

Mikor írtam hogy 15 vagy, nem igazán rossz indulatból irtam, csak engem már bosszant hogy csak pár évvel vagyok idősebb nálad, de a te korosztályod annyira érettnek érzni magát. Aztán persze kiderül hogy sehol semmi, ugyanolyan éretlen kiskölykös vagytok mint mi voltunk ennyi idősen.

Olvass el bármilyen önismereti könyvet, kérdező, vagy pszichiátria-tankönyvet, és rájössz, hogy nem ok nélkül beszéltem így. :)

Nem akartalak bántani, senki nem akarok, és vicces az egész. :)

Mindenesetre sok szerencsét. :D

#20-as vagyok

hatalmas nagy szerencséd van h nem én vagyok az apád, a helyébe már kikötöttelek volna a kutya mellé (bár ne sértegessük a kutyákat...)! szépen elvontad a figyelmet a kérdezőről, akinek problémája van és a tanácsot keres ezen az oldalon, erre te jössz itt a nagy tapasztalatoddal, a pszichiátriai sz.rságaiddal, úgy csinálsz mintha a te s.gged lyukából sütne a világra a nap... (miért érzem azt h azzal fogsz jönni h én is épp elvonom a figyelmet róla... az biztos nem esik le h épp apádék helyett próbállak nevelni haha lol) inkább lépj ki az oldalról és fáraszd le magad a játszótéren, a feltűnési viszketegségedet pedig éld ki szorgalmi házifeladatokban, annak legalább értelme is lesz!

Én nem értem a 15 éves válaszolót. Több mint kétszer annyi idős vagyok, és én is így gondolkozom, hogy a személyes beszélgetés, randira hívás jobb, mint a neten ismerkedés.

De nekem soha nem sikerült értelmes választ kapnom. Ez is az "új generáció" lenne? A mai tizenéves melegek így ismerkednek, hogy "eljössz velem egy üdítőre?" "igen", "nem". Velem ilyen soha nem volt. Minden fiú, akihez közeledni mertem (élőben), flörtölt, mosolygott, pikáns poénokat eresztett el, aztán mikor randira hívtam, "majd meglátjuk". Még azt sem tudtam meg, melegek-e egyáltalán. Sem igent, sem nemet nem mondtak.

Neten is próbáltam a randira hívást, egy sem jött el, pedig jókat dumáltunk előtte.

Ekkorát fordult a világ? Mindenhol az megy, hogy a mai tizenévesek nem tudnak kommunikálni meg érzelmileg éretlenek. Ezek szerint mégis ilyen frankón tudnak ismerkedni? Semmi kétely a saját vagy a kiszemelt fiú melegségével kapcsolatban? Hát ez meglepett most.

Dehogy is megy ilyen könnyen! Ez minden korosztályban így megy.

Igazából csak azok jártunk jól, akiknek elég amit a planetrómeó tud nyújtani. "Csá, dugunk?" "Aha. Kedd?" "Oké."