Volt olyan kötelező olvasmány amit egyáltalán nem olvasta el gyerekként mert annyira szar volt? Ha igen mi?

Szent Péter esernyője és Egri csillagok. Elolvastam, de szó szerint brutális szenvedések árán. Utóbbi könyvön többször is bealudtam.

De hát az Egri csillagok tök jó love story. Mit lehet azon bealudni? Izgalmas inkább, és romantikus. Igaz én először azokat a részeket olvastam ahol folytatódik a love, utána nagy nehezen a többire is sort kerítettem.

Ált. suliban elolvasni elolvastam, mert anyum nem hagyta, hogy ne tegyem, de volt amit nagyon utáltam. A Kincskereső undorító, gyerekként is taszított a nyomora. A Tüskevárat, Egri csillagokat én nagyon szerettem, annyiszor olvastam mindkettőt, hogy már szinte kívülről fújtam. Az Aranyember sem volt rossz számomra. A Pál utcait nem szerettem, de a Légy jó mindhalálig könyvet nagyon gyűlöltem. Ebből is látható, hogy utálom a nyomorról szóló, élet nehézségein vergődő könyveket. Az olvasás számomra kikapcsolódás, nem más szerencsétlen sorsát akarom ott is olvasni. E nélkül is van elég szar dolog az életben.

Tanárként mondom, hogy borzasztó a kötelező olvasmányok repertoárja most is, egyedül a Pál utcai fiúk az ami most is helytálló, szeretik a mostani gyerekek is. Én szeretek olvasni, minden kötelezőt elolvastam, de az orosz irodalomtól megütött a guta. Az az anyegini életérzés lehangoló! Gyerekként nem mertem nem elolvasni a kötelezőket, de most szülőként csaltam. A negyedikes lányomnak a Rumini volt kötelező. Valami borzalom. Egerek meg patkányok szerepelnek valami kalózos sztoriban, se érdemi mondanivalója, se értelmes cselekménye nincsen. A lányom hiába kezdte el olvasni, nem értette, mert nem bírt a történetre odafigyelni. Próbáltam segíteni, olvastam fel neki én is belőle, hogy haladjunk, meg átfutottam tartalmilag a szöveget, hogy elmondjam neki miről szól, ne kelljen végig olvasnia. Hát a felénél én is feladtam!

Egri csillagok, Kőszívű ember fiai.

25. Azért nem magyartanár vagy, gondolom.

25, Én oviban olvastam a lányomnak a Ruminit, de még így is elunta..hihetetlenül kiszámítható és unalmas.

Gyakorlatilag egyiket sem olvastam el, pedig mióta megtanultam olvasni mindig van könyv a kezemben. Van olyan, amit később olvastam, de a legtöbb kötelező olvasmányt nem akkor, nem abban abban az életkorban kéne olvasni, amikor kötelezőek.