Kamaszok, hogy kerülitek ki a felesleges, használhatatlan karácsonyi ajándékokat?

Persze az már nem menne, hogy elajándékozd a cuccaid, mert neked az nem fekszik, hogy a szegény megkapja ami neked nem kell..Gondolom sose adtál senkinek.

Remélem megtapasztalod milyen mikor anyád nem nyalja ki a segged.

Teljesen igazad van. A drága márkaneveket kár volt említened, mert nem képes a jónép lecuppanni a jólétről, amiben élsz.

Irigyek és kárálnak.

Engem majd jól lepontoznak és tagadják, hogy kennék magukra az Amouage-t.

Nekem is sokszor esett rosszul, hogy amikor pont eszükbe jutott a nagybátyám családjának, hogy létezem és küldtek nekem ajándékot, az az esetek 90%-ában valami olyan dolog volt, ami a legtávolabb állt az ízlésemtől. És ezt egyébként tudták is, csak annyira gépiesen ajándékoznak, hogy nem veszik figyelembe az ilyen "jelentéktelen" dolgokat, hogy a másik minek örülne. Én ebbe az évek során beletörődtem, igazából annak a verziónak drukkolok - mert ez is elő szokott fordulni - hogy egyszerűen kifelejtenek a listából. :) Ellenkező esetben vihetem a cuccokat az adományboltokba, meg kérdezgethetem a baráti körömet, hogy ki tudná használni. Ráadásul nemcsak rosszul esik, hogy ennyire figyelmen kívül hagyják az ízlésemet és a gondolkodásomat (pl. szeretem a természetes és környezetvédő termékeket, erre kapok egy türkizkék, kínai tusfürdőt...), még nekem van lelkiismeret furdalásom miatta, hogy nem tetszik az ajándékuk és nem tudok örömöt mutatni.

Szerencsére ők nem "ellenőrzik" később, hogy használom-e őket, szóval nem kérdezik meg, hogy hogy tetszett, meg nem figyelik, hogy hordom-e a dolgokat. Mert ilyen is van, hogy ad valamit, aztán folyamatosan abban kell járnom, ha találkozunk, mert figyeli.

Egyébként írtak ki idén egy ilyen kérdést, hogy mi volt a leggázabb ajándék, amit kaptál ( https://www.gyakorikerdesek.hu/unnepek__ajandekozas__9933078.. ) és eléggé látszik a válaszokból, hogy sokaknak tényleg egyáltalán nem szempont, hogy a másik örüljön az ajándéknak... Vagy hogy egyáltalán használni tudja... pl. cukorbetegnek édesség. Meg az is gyakori, hogy csak továbbadnak valamit, amit ők is kaptak, nem számít, hogy már lejárt a szavatossága vagy hogy férfiaknak gyártott termékeket adnak tovább nőknek...

De én is úgy gondolom, hogy ha valakinek nem szempont az, hogy a másik minek örülne, az pont nem az illetőre "gondolás". Én legalábbis ha valakire gondolok, akkor a személyiségjegyeivel együtt gondolok rá, nemcsak mint egy névre a telefonkönyvben. De nem véletlenül született az a fogalom, hogy "kínajándék" az ilyen ajándékok jelölésére.

Azt nem pontosan értem, hogy miért van a #4 válasz lepontozva (pontosabban látva a fő csapást, értem én...), mert kb. a beletörődésen kívül ez lenne az egyetlen járható út, hogy a szüleidnek kellene beszélniük erről a rokonokkal, akár nem is feltétlenül direkt módon, csak úgy mellesleg megemlítve vagy megpróbálni bevonni őket a kívánságlistád teljesítésébe, ha azon vannak olyan értékű tételek is, amiket adni szoktak.

a mások ennyi idősen dolgoznak nem azért írták hogy lennézzed babám.

hanem hogy érettebbek :)

a tied egy tipikus minta család,a kapitalista világ csúcsa :)

DÖK elnökként már most megtanultad hogy lehet másokat lenézni

és látszik előre a jövőd.40 éves korig tanulsz,eltartanak

majd felső vezetőként belépsz a munkaerő piacra

nulla agykapacitással,csakis a papírok és külsőségek alapján megítélve embereket

és sorra rugdosod ki a neked nem szimpi arcokat.

sok sikert hozzá

Azért van még hová fejlődni zenből, ha itt felveszed a kesztyűt. A stílus maga az ember, nem feltétlenül kellene felpaprikázódnod valakitől, aki megközelítőleg sem ír annyira helyesen, mint mondjuk Te. Nem leszel előrébb, ha átveszed ugyanezt a "ki tudja primitívebben jellemezni a másikat" stílust. Ha már valaki kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt, neked nem kell rátenned még egy lapáttal, saját szavai minősítik a leghitelesebben...

Sajnos tényleg az van, hogy a tizenévesen munkába állók rákényszerülnek arra, hogy dolgozzanak, mert nem olyan a családi háttér, hogy tudja létüket finanszírozni. Persze olyanok is vannak, akik azért dolgoznak, mert az alapszükségleteiken felül szeretnének valamit, ami nem egyezik a családi ízléssel/kasszával. Ezt azonban nem okos etalonként feltüntetni, hiszen számtalan úton bizonyított tény, hogy sem az iskolai túlterheltség, sem a korai munkába állás nem szolgálja egy adott társadalom érdekeit. A társadalomnak az az érdeke, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, életükben értéket találó emberek alkossák, nem pedig frusztrált idegroncsok, akik gyerekkoruktól fogva kényszerpályán mozognak és esélyük sincs kitörni ebből, egyrészt alacsony iskolázottságuk, másrészt a családi minta és a környezeti béklyó miatt.

Az egy érvelési hiba egész egyszerűen, nulla logikai kapcsolattal, hogy neked azért kellene megelégedned az elhibázott és téged teljesen semmibe vevő ajándékokkal, mert másoknak kenyérre sem telik. Kíváncsi lennék, hogy az ezt javaslók közül hányan utasítanak vissza egy fizetésemelést azzal, hogy ugyan már, hát van akinek még ennyi sincs! Minden egyes ember, Te is, a hozzászólók is, vannak egy anyagi helyzetben, aminél van jobb is, rosszabb is. És természetes, hogy az ember felfelé kívánkozik, nem lefelé. Aztán persze vannak, akiknek egyetlen eszközük, hogy jól megmondják a magadfajtának a gyakorikérdéseken a frankót. Nem egy irigylésre méltó helyzet ez se.

Ráadásul pont nem a múlt évszázad süket csillogásában élünk már, most már lassan az iskolázatlanabb rétegek tudatossági szintjét is eléri, hogy igencsak el kell kezdeni gondolkodni, ha szeretnénk még időt tölteni a bolygón, s ehhez hozzá tartozik, hogy nem tékozlunk, dobálunk ki dolgokat, vásárolunk feleslegesen satöbbi. Szóval ha valakit izgat az, hogy ne kapjon már használhatatlan cuccokat, az ma már A haladó gondolkodás. Aki szerint meg a lényeg "a szándék a fontos" c. közhely, emlékezhet a másikra is: a Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Úgyhogy miután lenyugodtál, szerintem fordíts nyugodtan hátat ennek a kérdésnek. Évtizedes tapasztalatom, hogy van ezen az oldalon valamilyen mechanizmus, hogy egy kérdéshez vagy szinte csak hasznos válaszok érkeznek, vagy trollok lepik el és küldik el a kérdezőt a Plútóra. És a kettő azonos eséllyel történhet meg, sose lehet tudni, hogy most vajon kiket fog vonzani a kérdés. Itt nem volt szerencséd.

Én teljesen át tudom érezni a kérdező helyzetét. Igaz más a hátterünk. 25 éves vagyok és én igenis dolgoztam iskola mellett hétvégente, de nem azért, mert filléres gondjaink voltak, hanem mert már akkor tudtam, hogy van egy szint, amit szeretnék tartani és elő akartam magamnak teremteni a pénzt. Sosem voltam elkényeztetve de én sem kentem magamra a noname ezro boltos smink palettát meg a hasonló helyen beszerzett parfümöket, mert figyeltem a bőrömre, megvoltak a termékek amiket szerettem, amik igaz jóval drágábbak voltak, de minőségibbek is.

A távoli rokonoktól a mai napig kozmetikumokat, tusfürdőt, bizsukat szoktam kapni. Én szépen megköszönöm, mosolyogok és elteszem. Úgy vagyok vele, hogy azért senkit sem fogok megbántani, mert értelmetlennek találom az ilyen ajándékokat. Ha nekik jó érzés, hogy adtak, én ugyan ilyen jó érzéssel fogadom. Maximum elajándékozom, vagy később kidobom. Én imádok ajándékozni, szeretek mindenkit meglepni, a körülményekhez képest neki való ajándékot választani, de nem mindenki lehet olyan, mint én. Beletörődtem, ez van :) nem dől össze a világ, ha mosolyogsz kettőt és túlteszed magad rajta.

Egyébként szerintem anyukádékat is megkérhetnéd, hogy említsék meg a rokonoknak, hogy idén valamire gyűjtesz és ha gondolják, inkább abba segítsenek be :)

Egy kicsit túlzásnak érzem azt, ahogy egyesek kiforgatták ezt a kérdést, nem beszélve erről e lenéző, lesajnáló stílusról, amit egyesek felvettek...

Először is, egyetértek egy korábbi válaszolóval, haszontalan ajándékot adni, ami semmilyen szinten nem passzol az illető ízléséhez, szokásaihoz stb pont, hogy nem a gesztusról szól, meg arról, hogy gondoltak rá. Ahogy korábban írtam, nettó bunkóság, faragatlanság, neveletlenség. Például olyan ételt ajádnékozni, amire allergiás az illető egyértelmű jele annak, hogy az elmúlt években a kedves rokonoknak az illető nem volt elég fontos, hogy egy ilyen hétköznapi dolgot megjegyezzenek róla. Ugyanez elmondható a kérdező által leírtakra: lehet mentegetni, hogy az Avonnak jó illata van, de ízlésről vitatkozni elég primitív dolog, ahogy az is, ha olyan dolgot adunk a másiknak ajándékba, amiről nem tudjuk 100 %-osan, hogy jó lesz-e neki. Én is kaptam már karácsonyra Dove tusfürdőt: nem szeretem az illatosított termékeket és csak állatokon nem tesztelt kozmetikumokat használok. De egyáltalán, mi itt az információ közlés? Hogy büdös vagyok és zuhanyozzak gyakrabban? Mibe telne az ilyen rokonoknak, ha már mindenáron adni akarnak valamit, kipuhatolni a szülőktől, hogy mégis minek örülne a lány? Lehet, hogy annyira azért nem fontos nekik, hogy megeresszenek egy tetű telefont? Meg elnézést, szándékba csomagolni ilyen hitványságokat ráadásul görénység is, érzelmi zsarolás, mert én is bármikor összekukázok itthon, például egy Dove tusfürdő szettet és továbbadom bármelyik rokonomnak anélkül, hogy az az ajándékozás őszinte lenne, mert inkább csak azért adnám tovább, mert én úgysem használom el.

Kicsit úgy érzem, hogy egyesek azért jöttek ide, hogy megleckéztessenek egy 17 éves lányt a saját nyomoruk miatt, amiben vannak/voltak.

Az a válasz pedig, hogy aki ennyi idősen dolgozik, az érettebb: nagyon jót kacagtam. Miért lenne érettebb? Tehát az, aki ennyi idősen az egyetemi felvételiére készül, meg nyelvvizsgázik és ez elveszi a szabadidejének 90 %-át, nem olyan érett? Vagy mégis hogyan kéne ezt értelmezni? Miért kéne neki dolgoznia? Ennyi idősen az az ember dolga, hogy tanuljon, esetleg ha valami különleges kívánsága van, akkor azért elmehet diákmunkázni HA nem sérül emiatt a tanulás. Aki ennyi idősen dolgozni kényszerül, pl alapvető megélhetési dolgok miatt, ott a szülők mélységesen szégyelljék magukat, hogy annyira nem képesek, hogy a saját gyereküket kulturált körülmények között felneveljék. Tisztelet annak a csekélyke kivételnek, ahol mondjuk apuka meghalt, az egyedül maradt anyukának pedig 3 gyereket kell önállóan menedzselnie. De azért tudjuk, hogy általában nem azért nőnek fel gyerekek nyomorban, mert a fő kenyérkereső váratlan elhalálozik, hanem mert tanulatlan emberek meztelen pitsára potyogtatják a kölkeiket.

24 vagyok, de szerintem igazad van. Mondjuk én egy 17 évesnek, akivel nem állok napi kapcsolatban, nem is vennék ruhákat, drogériás termékeket. Minek? Mindenkinek vannak bevált márkái, kedvenc színei... Még ha drága parfümöt is kapnék, akkor sem lenne őszinte a mosolyom, ha az illata nem passzolna hozzám.

Inkább egy bonbont, aztán majd úgyis elkínálgatja a barátai között, nem egyedül eszi meg valószínűleg.

Ha valaki csak képen lát, annak csalóka lehet a méret.

Abban van szerencsém, hogy nekem a közelebbi családom figyelmes. Ha ruhát kapok, a méretemről egyeztetnek anyámmal, az ízlésemet meg ismerik.

Bárki bármit mond, az ajándékozásnak az a varázsa, hogy a másik igen is gondolt rád, időt szánt az ajándékodra. Nincs is szebb, amikor elejtesz egy félmondatot még ősz elején, amit karácsonyra talán már el is felejtesz... Aztán ott vár a fa alatt mégis, mert a másik figyelt rád beszélgetés közben.

Ja, és a gyerek dolga a tanulás. Neki ez a munkája.

Én is csak nyári munkára engedném el, ha lenne 17 éves gyerekem. Egyébként a cél a minél jobb érettségi / szakma kitanulása.

Én pl. az írószereket imádom, na most egy szép toll 200-300 Ft körül mozog, a füzet sem sokkal drágább. Persze ezt csak azt tudja, aki odafigyel rám. Megússza egy ezres alatt az ajándékozást, úgy, hogy még örülök is neki. 😊