Szerintetek, hogyan tudna mostanság egy fiatal pár boldogan megélni, gyerekkel és saját házzal?
Mi egy nagyon fiatal pár vagyunk 20 és 22 évesek. 2 és fél éve vagyunk együtt. Mindketten dolgozunk, de otthon lakunk a szülőkkel, sokat vagyunk együtt hol nálunk hol párom szüleinél alszunk éppen több napokat. Rengeteget gondolunk, álmodozunk hogy gyereket szeretnénk és összeházasodunk, összeköltöznénk már akár most, ha tehetnénk. Megijedtünk és kétségbe esünk, attól, hogy hogyan is lehetne ezt megvalósítani a mai világba egyszerűen tanácstalanok vagyunk.
Szüleink ennyi idősen sőt még hamarabb már gyereket szültek, házuk is volt. Most ha szóba hozzuk egyszerűen elképzelhetetlennek tartják, hogy ők nagyszülők legyenek, azt mondják kár ebbe a mai világba már szülni. Megértjük, hogy ezt miért mondják, de nem tudnánk elképzelni életünket, gyerek(ek) nélkül. Ráadásul én fiatal anyuka szeretnék lenni, hogy minél kevesebb legyen a korkülönbség, hogy megélhessük, ahogy felnő esetleg az unokákat. Tudom nem vagyunk még elkésve. Rengeteg, de rengeteg velünk egy idős, sőt fiatalabb anyuka van akiket ismerünk. Legtöbbjük szegény, szüleivel, nagyszüleivel él a babával/babákkal esetleg apuka nélkül. Egyáltalán nem irigyeljük őket mi szeretnénk mindent megadni nekik, amit csak tudunk ne keljen nélkülözni.
Sokszor számolgattunk, hogy ezzel a minibálbérrel amit keresünk képtelenség sporóloni is, hisz elmegy a kocsira, otthonra is adunk pénzt. Ha albérletbe mennénk akkor a rezsire, kajára menne el minden és hol van még a gyerek.
Gyűjtögetni persze tudnánk minimálisan, de az rengeteg év lenne, addig meg szüleink nyakán éljünk.? Pénz nem fog a nyakunkba hullani, rengeteg munka, de az a rengeteg munka is kevés.
Van pár fiatal akiket a családja tudja támogatni anyagilag így talán könnyebb. Nekünk ez lehetetlen, mert én szüleim hitellel küszködnek, éjjel nappal dolgoznak és mi segítünk, hogy számlák be legyenek fizetve. Hitelt soha az életünkbe nem szeretnénk felvenni, az ő hibáikból tanulva. nagyon nagyon borzasztó ok kellene azért, hogy erre szoruljunk. De az nélkül, hogy kezdje el az életét egy fiatal? Anyuék, ha nem veszik fel a hitelt a lakásra régi kis házunk ránk dőlt volna és híd alatt nőhettünk volna fel.
Milyen borzasztó világ ez és az ország. :(
Öröklés meg max. a hitel lesz, páromnál meg még élnek a nagyszülők abból a pénzből, házból mi úgy se látunk semmit, hisz sok gyerekük van. Meg persze reméljük még sokáig fognak élni, ilyet nem kívánunk.
Gondolkozunk, hogy mi is külföldre megyünk, de annak is úgy van csak értelme, ha kiköltözöl örökre és ott telepedsz le, mert hiába sok a fizetés, ha az árak magasabbak. Haza járást, ingadozást két ország között se lehet bírni.
Fogalmunk sincs, hogy hogyan kezdje el a jövőjét egy fiatal...
8-as! Melyik mondatnál olvastál olyat, hogy nem akarunk semmit tenni érte? Igenis teszünk és fogunk is! Ezt csak azért írtam ki, hogy van e valaki hasonló helyzetbe és másoknak hogy sikerült talpra állniuk. Nem ilyen nagyképű lenéző emberek véleményére voltunk kíváncsiak. Hány olyan fiatal van, aki még egy rohadt szakmát se, nem hogy diplomát, nem volt képes elvégezni, felcsinálta magát stb. Ő velük mi van? Minket kell lenézni, akik tisztességesen dolgoznak, szüleiknek segítenek nem apuci anyuci pénzeli őket??
Tegyük fel tanulnánk, de nem megoldható, mert dolgozunk 8-10 órát egyszerűen nem férne be az időnkbe, hogy még be is járjunk, főleg, hogy a legközelebbi suli is másik városba van jogosítványa csak páromnak van, nekem nincs akkor még az útiköltséget is fizetni kellene. Fizetnénk a tanfolyamot, de mi van ha nem sikerül munka után fáradtan ki bír még koncentrálni? Ti ezt úgy sem értitek, hisz nem vagytok ebben a helyzetben.
válasza:9-es vagyok.
Csak leírom, én havi 192 órát dolgozok, ráadásul mondhatom, hogy nem egyszerű munka, sok koncentrációt és gyakran fizikai erőnlétet kíván, és én emellett végeztem el az egyetemet. Hogy hogyan? Hazaértem este 7-8 körül, akkor ültem le tanulni. Vagy éjszakás után aludtam pár órát, és utána tanultam. Vagy néha ha volt szabadnapom, húsvétkor a sonka mellett, karácsonykor a fa alatt is tanultam. Akarat és kitartás persze kell hozzá. De sikerült, egyetlen vizsgámon sem buktam meg, persze nem lettem szín ötös, de mindenem meglett időben. És még csak 2 hete keresek új munkahelyet, de már 3 interjúra hívtak, csak válogatok is, mert a jelenlegi helyemen juttatásokkal együtt 200-at kapok, és úgy gondolom ráérek kivárni egy jó lehetőséget.
Persze nem mindenki termett egyetemre, ahogy te írod, igaz is. A párom egy sima tanfolyamra jár, közlöm, ez teljesen ingyenes, 2 OKJ-t ingyen lehet elvégezni, így ő ingyen jár, estire, heti 1 napot kell mennie délután. Neki is nehéz, mert munka után egyenesen oda megy, ilyenkor elmegy reggel 6-kor és este 10-re ér haza, de aki akar valamit, az nem keres kifogásokat.
Szerencsére mi ilyenek vagyunk a párommal, és így pár év alatt arról a minimálbéres szintről a sokszorosára jutottunk. Mindent meg tudtunk venni, amit otthon soha. Egy normális szemüveget nem tudtunk régen megvenni, most simán csináltattunk egy 100 ezreset, régen belföldön sem tudtunk elmenni 2-3 napra sehova, most külföldre is elmegyünk egy hétre stb úgy, hogy lassan saját lakásunk lesz. És még csak most jön a java remélhetőleg :)
Szóval fogadd el, képzettség nélkül csak a közmunka, gyári munka stb. szintjén válogathatsz, szakmát inkább annak éri meg csinálni, akinek van tőkéje vállalkozáshoz, vagy kimegy külföldre, vagy családi vállalkozásban fog dolgozni stb. de egy sima mezei embernek szakmával vidéken elhelyezkedni nem minimálbérért...háát, nem nagy az esély. Viszont akinek pl diplomája van lehet nem talál 1-2 évig se rendes munkát, de minden pillanatban megvan rá az esélye, míg a végzettség nélkülinek SOHA. Szóval nem azzal kell foglalkozni, hogy ez azért nem jó, az amazért, hanem csinálni kell valamit, mert így 10 év múlva is maradsz ezen a szinten, ha az esélyt sem adod meg a jobbra.
És lehet megsértődni, hogy mások ezt írják, azért van ez, mert ez az igazság.
válasza:Azt tudom elmondani, hogy mi hogyan csináltuk.
Én 21, férjem 23 éves volt, amikor összeköltöztünk egy olcsó albérletbe, amit ismerőstől bérlünk, így viszonylag jól jártunk. Férjem rendőr, így nem minimálbért keres, habár nem is túl sokat, mert csak járőr, de tisztit nem tudná elvégezni, fel se vennék, ez van, ő ilyen ember, ő másban jó. Így van egy fix bevételünk. Én főiskolán tanultam annyira jól, hogy annyi ösztöndíjam legyen mint a férjem fizetése, így havi 260 ezer ft volt a bevételünk. Az iskola vége felé már elhelyezkedtem a szakmámban, igaz, hogy minimálbért kaptam, de mellette járt az ösztöndíj is, így még jobban tudtunk félretenni. Két év múlva összeházasodtunk (1 millió ft volt az esküvő 100 főre, 2 milliót kaptunk nászajándékba), lediplomáztam. Ezután teherbeestem. Eljöttem tgyásra, majd egy kicsi gyedre, közben a munkahelyem megszűnt, de mivel a fizetésem nem volt túl jó, így a tgyás és gyed sem volt magas. De kaptam egy másik jó lehetőséget, ezért a férjem eljött gyedre (amúgy is szeretett volna itthon lenni a fiúnkkal). Neki a gyede is több, nekem meg jó a fizetésem. Most vettünk házat, amit kínkeserves munkával most újítunk fel. A munkát úgy értsd, hogy a férjem kezei már sebesek, én magam törtem betontörő kalapáccsal a betont, puszta kézzel pakoltam a több mint 10 kg-s tömböket és még hosszan sorolhatnám. Autót is most vettünk, eddig még az sem volt, ugyanis az autó rengeteg pénzt felemészt, felesleges addig ilyen luxusra költeni (igen, az), amíg nem létszükséglet és nincs rá elég pénz. Öt kemény, spórolós év van mögöttünk, nincsenek high-tech kütyüink, terhesen végig dolgoztam, babával is megoldottuk az életünk autó nélkül, nem járunk márkás ruhákban, magunk főzünk és hosszan sorolhatnám. Megérte? Igen! Minimális hitellel lesz otthonunk, nő a fiunk is egészségesen és boldogan.
Én nem akartam egyébként fiatal anyuka lenni, de így hozta az élet, de ennek nagyon örülök. Most küzdünk, hogy egyáltalán meglegyen az esély arra, hogy lehessen később kistestvére, de semmiről nem maradtunk volna le, ha csak pár év múlva esek teherbe. 25, 30 évesen sem öreg az ember. Nem attól lesz valaki fiatalos anyuka, mert 22 évesen teherbeesik, hanem ahogy viselkedik.
Rengeteg lehetőség van arra, hogy ne kelljen minimálbért keresni, persze mind áldozattal jár, de áldozat nélkül nem lehet álmokat megvalósítani.
Igen igazad van, legalább te nem ilyen lenézően írtad le, hogy " lusta aki dolgozik és nem tanul " ti mindkettőt egyszerre bírjátok szerintem kevés embernek sikerült volna mint nektek.
Szánalmas az aki még dolgozni se képes csak otthon punnyad, és mindent megkap anyucitól apucitól, semmiért sem kell megdolgoznia, és meg se becsüli, sok ilyen van sajnos. Szerintem nem az a szánalmas aki dolgozik.
Mi családunk elég nagy, legnagyobb végzettség max. érettségi plusz/vagy szakma szinte mindenki dolgozik vagy gyárban vagy szakmájával helyezkedett el. Magasabb végzettséggel rendelkező rokont nem ismerek. Belénk nem nevelték ezt, hogy tanulj amíg csak tudsz, szüleim is azt szerették, hogy dolgozunk. Én falun, párom kisebb városban lakik nehéz munkát találni, főleg olyat ahol jól is keres az ember. Szeretnénk jobb munkahelyet keresni, de egyenlőre nincs más muszáj ez.
Én szívesen végeznék még egy OKJ-t, de itt már utána jártunk nincs ingyenes 2. tanfolyam. Párom is végeznek el OKJ-t amivel állami támogatás kapna földek után, ilyen vállalkozásféle lenne. Egyenlőre ez a terv.
válasza:Végig olvasva , a #9 aki elfogadható volt az első válasza! Sajnos a második hozzászólásával úgymond"elszállt". Nem akarok vitába keveredni vele, sem a többi lenéző hozzászólókkal! Többi: igen, lenézős, észt osztó "emberek, akik nem a kérdésre adtak a kérdezőnek segítséget! Nos sajna a mai világban a neveltetés ebből áll: lenézni, ocsmány szavakat vagdosni-dobálni, a másikat és nem segíteni!
Nme osztom az észt, mert ki kalácsot ad, adjon tanácsot is! Én nem teszem egyiket sem - itt! Talán Pm-ben !
Senkit nem állt szándékomban megsérteni! Kinek nem inge...
válasza:'Aztán tegyük fel sikerült elhelyezkednie keres sokat számítógép előtt üldögélve és az után kezd el gyűjtögetni hát hajrá.'
Tudod joember, a 'szamitogep elott uldogelessel' olyan munkat vegzek, amit te fel sem fognal mire jo. A minimalber kb. otszoroseert. Te meg siman lusta vagy tanulni, de sir a szad, hogy a betanitott munkaert, amit egy majom vagy egy kozepesen fejlett robot is el tudna vegezni, nem fizetnek. Hat, rossz hirem van, nem a vilaggal van baj, hanem veled. Hiaba istenited a segedmunkat, amit valoszinuleg a szuleid is vegeztek a 8 altalanosukkal, es hiaba probalod osszemosni a szakmunkaval (autoszerelo, komuves, stb.), ettol meg csak egy tanulatlan 'melos' maradsz, annak megfelelo megbecsulessel. Ez van, ezt kell szeretni. Ha esetleg gyereket vallalnatok, azt kernem hogy ne itthon tegyetek, mert akkor azt a gyereket is nekem kell majd eltartani...
válasza:Én a helyetekben elköltöznék.
Budapesten is van sok olyan munkahely, és nem csak itt, hanem más nagyvárosokban is, ami szállót ad a munkásainak.
Tehát dolgozol egy gyárban, és nem albérletben laksz, hanem munkásszállón, amit nem csövesnek kell elképzelni, olyan mint egy kollégium, rendes szoba, ágy, tv, hűtő, közös konyha-fürdőszoba. És általában ezek ingyenesek, vagy nagyon jelképes, pár ezer ft-os összegekbe kerülnek. Na és ha mind a ketten dolgoztok, akkor azért szinte majdnem az egész fizetéseteket el tudjátok tenni, kajára kell csak költeni.
Az egyik baráti pár az ismertségünkből is így él, keresnek a gyárban 120-120 ezret mind a ketten plusz kafetéria, az 240, és 10 ezret vonnak nekik le összesen. Plusz költenek kajára meg erre arra, de 150et elraknak fixen havonta, az azért elég jó. Sőt, ismerek arról a szállóról egy srácot, aki Borsodból mélyszegénységből jött ide, nem ám rossz helyzetből, hanem szó szoros értelmében mélyszegénységből, éhezés, 1 váltás ruha az egész ruhatára stb. És ahhoz képest 3 év alatt szinte mindene megvan, elkezdett érettségire járni, nyelvtanfolyamra jár, jogsit csinált. Csomó ruhája van, elkezdett sportolni, telefont, laptopot vett, és több 100 ezer forintja van félretéve.
Ezt csak azért írom le, hogy a gyári munka szintjén is lehet jobbra törekedni, csak utána kell járni, ami az internet világában nem nehéz. Úgyhogy ha tanulni nem akartok, akkor költözzetek el, keressetek munkásszállós gyári munkát, általában ezeken a helyeken a fizu is több, mint a vidéki gyárakban.
Pl ezen a helyen mint írtam, 120-140 körül kapnak fejenként, kafetériát kapnak, bónuszt nyáron és télen, és a vidékre hazautazást is kifizetik neki, szóval jobb mint felénk vidéken is voltak a 70 nettós gyári munkák.
válasza: válasza:Menjetek külföldre melózni!
MOST!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!