Mi kínja van a kistestű kutyásoknak?

Én mindkét felet megértem. Ha nagytestű kutyád van, aki halál jól nevelt és jól szocializált, biztosan nagyon idegesítő, ha felkapkodják a kiskutyákat, mert féltik a tiedtől.

Viszont megtapasztaltam a másik oldalon is nehéz. Az egyik kutyámmal (kistestű) volt, hogy utcán sétáltunk és mikor egy nagyobb testű kutya (akire nincs tábla lógatva, hogy jól nevelt) jött, néha berezeltem, hogy nehogy baj legyen, hiszen tényleg nem tudhatom, milyen vérmérsékletű az állat, ráadásul a nagykutya gazdájának nincs semmi félni valója, az ő kutyája nem sérülhet meg... Na mindegy, egy ilyen alkalommal a testvérem rám szólt, hogy ne vegyem fel a kutyámat, hagyjam, hogy ismerkedjenek egymással, minden figyelmeztető morgás nélkül egyik pillanatról a másikra úgy beleharapott a nagykutya az én kutyám fejébe, hogy félig leszakadt a fültöve... És mondom, semmi jele nem volt a támadásnak, pedig figyelem én ilyenkor a másik kutya testbeszédét.

És pont azzal "barmoltam el", hogy nem akartam elbarmolni és onnantól kezdve rettegett a nagytestű kutyáktól.

Ez a kutyusom már meghalt sajnos, azóta van természetesen másik kutyám. Most két éves, nagyon sokat foglalkoztam a helyes szocializációjával.

Csak az a baj, hogy például hiába kérdezem meg előre egy gazdától, hogy "Harap a kutya? Ismerkedhetnek egymással?...." stb, mindig az a válasz, hogy persze, természetesen, nem harap. Aztán mikor ismerkedik az én kistestűm egy naggyal, látom a kutya testbeszédén, viselkedésén, hogy abszolút megbízhatatlan, ráférne egy kutyasuli a gazdájára, és gyakorlatilag bármikor támadhat. Felemelt merev farok, az én kutyám fölé emelkedés, merev tekintet, szinte levadássza egy-egy kutya... És csak annak köszönhető, hogy a mostani kutyámat még nem érte támadás, hogy nagyon szemfüles vagyok és egy-két mozdulatból már látom, ha abba kell hagyni az ismerkedést. Ennek ellenére, ha nem az én figyelmességemen múlna, akkor támadás is lehetne egy ilyen ismerkedés vége, hiszen minden harmadik gazda totál nem ismeri a saját kutyáját, vagy csak úgy alaphangon a kutyákat...

Mindezek ellenére nem vagyok felkapkodós típus, csak azért a nagykutyások azt is megérthetnék, ha valami "baj" történik, a kisebb kutya szinte garantáltan súlyos sérülést szerez, vagy meghal egy verekedés során, így meg sokkal stresszesebb egy idegen kutyával ismerkedni, hiszen kicsi termetükből fakadóan ők húznák a rövidebbet, ha verekedés alakulna ki. A nagykutyákra meg nincs ráírva, hogy jól nevelt, és legtöbbször a gazdáknak sem lehet hinni, ha azt állítják jól nevelt a kutyájuk, mert elfogultak a saját kutyájukkal, vagy nincsenek birtokában az alapismereteknek a kutyák viselkedéséről, testbeszédéről...stb.

Nekünk kistestű (törpe tacskó) és közepes/vagy nagy kinek hogy (amstaff) kutyánk is van. Érdekes amíg csak a tacsi volt velem addig sem kapkodtam fel séta közben, ha olyan volt a szituáció pórázon tartva tovább sétáltam vele és kész (Mondjuk alapból nem bírom az ilyen felkapkodósdit, azért van lába, hogy sétáljon szépen rajta). Hozzánk itt nincs közel kutyafuttató, csak a város másik végében, így a "parkba" járunk le, ahova a többi kutyás is. Már figyeljük, hogy mikor vannak lent a bulldogosok, vagy olyankor próbálunk menni, amikor a "szőrösök" nincsenek ott. Az amstaffunk még kölyök és nagyon érdeklődő, játszana mindenkivel. Behívással nincs gond, csak én sajnálom szerencsétlent, hogy amíg a tacsi körbe szaglászhatja a többieket őt folyton egrecíroztatjuk, hogy a közelbe ne menjen, inkább labdázik veled a gazdi, vagy fogócskázunk. Ugyanis 10-ből 8 kistestű gazdija már a puszta ténytől rosszul van, hogy ide mertük hozni a "böhömöt". Nem mondom, hogy ez a nagy átlag, mert a városban sétálva mindig van egy két olyan gazdi is, aki szívesen engedi az ő kutyáját is (persze ott pórázon) ismerkedni vele, de nálunk nagyrészt a "panelos kutyákat" legeltetik. Kiülnek egy padra, Fifike meg fekszik előttük és megvan a délutáni program. Mi általában körbe sétáljuk a környéket előtte és utána megyünk a parkba, hogy kicsit (talán) póráz nélkül is szaglálódhassanak.

Elég lelombozó ez a hozzáállás részükről, tekintve hogy nem arról van szó, hogy soha nem látták még a kutyát és bizalmatlanok a méretei miatt. Sokszor találkozunk, mégsem merik közel engedni. Volt olyan, hogy majd a fejemet tépte le az egyik kedves néni, mert az amstaff futott a tacsim után, aki ment barátkozni az ő kutyájával és mivel vitte a lendület, átugrotta a néni ölebét (hangsúlyozom, még csak oda sem szagolt, egyszerűen átugrott fölötte, hogy ne döntse fel) erre a kis vakarcs hanyatt vágta magát, vergődni kezdett és vinnyogni, mint akinek legalább a fülét tépik. Hát itt kaptam mindent onnantól kezdve, hogy

hopsz elment.

Szóval a vége, hogy elhordott mindennek, a végén még azt is megtudtam, hogy az ilyen kutyát le kéne lövetni, mert rettegésben tartja mások "jól nevelt" kutyáját és egy civilizálatlan barom vagyok a kutyámmal együtt.

Szia!

Azért általánosítani nem kellene pár hülye miatt!!

Nekem kistestüm van Francia Bulldog. Őt is támadták már meg, nyugodtan sétáltunk és egy nyitott kapunál kirontott a kutya és elkezdte cibálni. A kedves gazdija (egy vén nő) úgy sétáltatja, hogy kiengedi és a kutya kb 3 utcával előrébb jár nála mindig. Mikor rászóltunk, hogy ugyan tegye már meg azt a szívességet, hogy megfogja azt mondta, hogy nem fogja meg fogni. Oké. Én meg nem fogom tétlenül nézni, hogy a kutyámat széttépi egy idegbeteg dög. Több kutyának is nekiment már, másokkal is beszélgettem erről. Persze, hogy aggódom a kutyám miatt mivel, ha nekünk jön egy nagytestű kizárásos alapon az enyém húzza a rövidebbet!! DE! Ettől függetlenül én egyáltalán nem utálom a nagytestű kutyákat nem gondolom, hogy mindegyik hülye lenne a saját gazdája primitívsége miatt. Pedig elhiheted, nálunk van kultúrája a kutyasétáltatásnak rengetegen póráz nélkül sétáltatják a nagytestű ki tudja milyen vérmérsékletű kutyájukat. Mikor az ebadónak híre ment ne tudd meg, hány kutya császkált a környékünkön. Kiderült, hogy mégse lesz bevezetve erre minden kutya "hazatalált". A múltkor is egy roti sétáltatta magát egyedül, a gazdái 20 perc! múlva kerültek elő. Én nem kockáztatok, ha valaki ennyire felelőtlen. Gondolom ennek te sem örülnél, ha egy idegen kutya rárontana a tiedre! Nem kapkodom föl a kutyám tudom, hogy nem szabad. Ilyenkor inkább elmegyünk. Viszont az enyémnek csak nagytestű barátai vannak. Aki normálisan közeledik és látom, hogy a kutyája is normális avval természetes, hogy elengedem a kutyám. Viszont azért úton útfélen nem engedem mindegyikhez oda, mert nem mindegyik szereti a kiskutyákat. Megkérdezem a gazdit, hogy játszhatnak-e és akkor engedem oda. Vagy mások szokták megkérdezni, hogy jöhet-e játszani. Én azt vallom, hogy jobb félni, mint megijedni. De a szocializáció és a kutyástársaság elengedhetetlen egy kutyának. Úgyhogy akihez lehet, odaengedem a kutyám. Ha fut felénk egy idegen kutya akkor is próbálok nyugodt maradni és óvatosan hátrálni, hogy ne legyen baj, hisz nem tudom azonnal a szándékait. Ha látom, hogy hívja játszani mehet a buli. De pl van nálunk egy nagy farkaskutya, ő nem jön oda mi se megyünk el, ha ott van csak akkor nem engedem el a kutyám hanem pórázon sétálunk tisztes távolságban. Mások mondták, hogy utálja a kanokat és egyből tépi is aki odamerészkedik. Szval nem akarom megkockáztatni, hogy az enyém menjen ismerkedni és megöljék. Ne általánosíts! Ettől meg rosszul vagyok, hogy kis patkány meg társai.. Eu

Az egyik válaszoló leírt egy nagyon fontos dolgot: "a nagykutya gazdájának nincs semmi félni valója, az ő kutyája nem sérülhet meg"

Bár én sem veszem fel a kistestűmet, de azért nem egyszer volt már olyan, hogy nagytestű neki akart menni, pedig az enyém meg se nyikkant.

Ha az enyém menne neki nagynak, legfeljebb elmosolyodna a másik kutya gazdája, az enyémet viszont 1 harapással ketté roppanthatják.

Nekem egy pekingi palotakutyám volt,jólnevelt,kutyasulis . Abszolút behódoló természet,egyszer egy németjuhász úgy szétkapta,hogy csoda,hogy életben maradt Előtte mgkérdeztem harap e a kutya,neem ,ez jámbor mint a birka.

Azóta sajnos már meghalt (nem az incidens miatt,öreg volt) ,most nagytestűm van. de abszolút megértem ,hogy az emberek féltik a kisebb kutyájukat. Én tudom,hogy az enyém nem vadászik másik kutyára,de megértem ha nem hisznek nekem és inkább akkor megyünk le mikor a kicisk nincsenek lent. vagy arrébb viszem,számomra ez nem nagy áldozat. Az a baj,hogy itt hiába mondja és tudja x ember a saját kutyájáról,hogy nem lép fel agresszívan,messziről jött ember azt mond amit akar,sajnos a legtöbb kis és nagytestü kutya neveletlen,ez a szomorú igazság. Bár én a támadás után máshova vittem a kutyámat , nem kapkodtam fel ,de azért jobban örültem ha kicsik között volt.Ezt szerintem meg lehet érteni,persze a hisztériát amit a plázapics@ rendezett nem.

Mivel én mindkét oldalon álltam már ezért talán picit jobban megértem ezeket a félelmeket.

Amúgy meg kicsit provokativ a kérdés,szerintem legbelül te is tudod a választ,mirét féltik,azért mert a kisebbek sebezhetőek,kettéharapja egy nagykutya. Ha csak 10 nagytestűből 1 támadja meg,az már olyan tarumát okozhat a gazdinak,hogy inkább ölbe veszi. És a te helyzeted kicsit más azt gondolom tudod,mivel ha a te németjuhász keverékednek nekimegy egy agressziv németjuhász kicsi rá az esély,hogy kibelezi mielőtt közbelépsz.

Egyébként a neveletlen,szocializálatlan nagytestű kutyák jellemzően kicsikre vadásznak,ezt a rehabon is megfigyeltem.

eddig minden nagytestű kutya harciasan lépett fel a westimmel szemben. 2 meg is marta, majdnem megölték.

Féltem a nagytestű kutyáktól. Nem sikerült még jól nevelt nagytestű kutyával találkoznom.

A yorki még nevelés alatt áll.

1. voltam