Pórázkötelezettség: igen vagy nem?

Sziasztok!

Rengeteg hozzászólás érkezett, jó kis vita kerekedett, látom :) Sok mindennel egyet értek, de néhánnyal nem...ezt majd holnap kifejtem...jelenleg agyi kapacitásom a 0 felé konvergál...átnyálaztam egy rakás cikket, levelet, és megszületett az én levelem is...pont határidő lejárta előtt :D

Íme:

"Tisztelt Törvényalkotók!

A 2012. évi II. törvény módosításával kapcsolatban szeretnék megosztani néhány észrevételt és javaslatot Önökkel.

Ezen levél nagy eséllyel lesz elfogult a kutyá(so)k mellett, hiszen 15 éve kutyatartó vagyok…nem, nem csak kutyatartó, hanem KUTYÁS, FELELŐS kutyás…Ez számomra azt jelenti, hogy a kutyámnak megadom azt a minőségi táplálékot, állatorvosi felügyeletet, mozgáslehetőséget, következetes nevelést, amellyel a társadalom része lehet anélkül, hogy ártalmas, veszélyes, vagy pusztán zavaró lenne a környezetére nézve. A kizárólag pórázon való sétáltatás teljesen ellentmond az állatvédelmi törvénynek, miszerint az állat tartója köteles gondoskodni a faj által igényelt mozgatás biztosításáról. Pórázon a kutyák nem tudják kifutni magukat, nem tudnak társas életet élni fajtársaikkal.

Tudomásom szerint már több nyilvános levelet kaptak állatvédő szervezettől, civil kutyás egyesülettől, valamint neves kutyaiskolától egyaránt. Teljesen osztom az általuk leírtakat.

Emellett örömmel fogadtam, hogy végre kötelező lett a regisztrált chip, valamint jelentősen javultak a kutyák tartási körülményeire vonatkozó szabályok. Ezt ezúton is köszönöm sok-sok kutyás, és nem utolsó sorban a kutyák nevében is.

Az általános pórázkötelezettség szerintem idejétmúlt szabályozás, tekintve, hogy a kutyák milyen szerepet töltenek be jelen társadalmunk életében. Egyre inkább társakká, családtagokká válnak a pusztán házőrző funkciót betöltő állat helyett. A megfelelően szocializált, jól nevelt kutya képes arra, hogy akár póráz nélkül, a gazdával teljes harmóniában, biztonságosan közlekedjen az utcán, nem veszélyeztetve más emberek és állatok biztonságát. Élő példa erre a számtalan vakvezető-, mozgássérült segítő-, terápiás kutya, akik nem futnak el egy macska után, faképnél hagyva a rájuk utalt szerencsétlen embert. A felelős kutyatartók úgy nevelik kutyájukat, hogy azok mindig, minden körülmények között kontrollálhatóak, irányíthatóak legyenek, akármilyen ingerkörnyezetben.

Aki azt képzeli, hogy a gazdája kíséretében szabadon közlekedő kutya veszélyesebb, mint pórázon vezetett társa, hatalmasat téved. A gazdája kíséretében sétáló eb az esetek elsöprő többségében teljesen ártalmatlan. A kutyaharapások, kutyatámadások túlnyomó részét bántalmazott, rossz körülmények közt tartott, szocializálatlan kutyák okozzák, legtöbbször a család saját udvarán, illetve a felelőtlen gazdák által, felügyelet nélkül utcára kiszabadult ebek.

Szomorú, hogy ebben az esetben olyan szabályrendszer kidolgozására törekszenek, amely a személyi sérülés elvi lehetőségét is kizárja, azonban sokkal jelentősebb ügyekben (családon belüli erőszak, kegyetlen állatkínzások, stb.) csak akkor lépnek fel, amikor már szinte késő, mivel nincsen jogalapjuk hamarabb intézkedni. Ez egy abszurd helyzet, hiszen ezen az alapon el kellene rendelni az emeleti ablakok kötelező berácsozását, hiszen elméletileg kieshet rajtuk valaki (olykor ki is esik), be kellene tiltani a gáztűzhelyek használatát, hiszen valaki megégetheti magát velük, és 25 km/órában kellene meghatározni a gépjárművek megengedett legnagyobb haladási sebességét, mert ez az, ami elől a gyalogos még el tud szaladni vagy félre tud ugrani. Önök is beláthatják, hogy ez teljes képtelenség.

Igazságtalannak tartom, hogy a másokkal harmonikusan együttműködő, felelős kutyásokat minden alap nélkül egy kalap alá veszik a felelőtlen, mások érdekeit semmibe vevő kutyatartókkal! Egyáltalán nem tesznek különbséget a felügyelet nélkül csavargó, másokat zavaró és veszélyeztető, valamint a felügyelettel, póráz nélkül sétáló kutya között.

Ezt a helyzetet meg kellene szüntetni. Míg a kutyájukat felügyelet nélkül az utcára bocsájtó, az ürüléket nem szedő, mások testi épségét veszélyeztető gazdákat kőkeményen meg kellene büntetni, addig a mások érdekeit figyelembe vevő, ürüléket szedő, póráz nélkül sétáltató gazdákat tolerálni és támogatni kellene. Teljesen sértőnek tartom, hogy egy jelentős társadalmi réteget kényszerítenének szabályszegésre, miközben a problémát okozó kutyatartók büntetlenül zavarhatják a járókelőket a neveletlen, agresszív kutyáikkal.

Másik szempont, hogy a meglévő kutyafuttatók minősége, mennyisége és eloszlása elég kedvezőtlen. Gyakori, hogy más kutyákkal agresszív ebekkel lefoglalja a gazda a futtatót, amíg a többi, szocializált kutya kint toporog, hogy mikor mehet már játszani.

Elvileg a kutyafuttató arra való, hogy a kutyákat legyen hol szabadon engedni, hiszen az érvényben lévő rendeletek szerint közterületen csak pórázon vezethetők. Csakhogy a kutyafuttatásra kijelölt kisebb-nagyobb területek többségéről elmondható, hogy a célnak nem felel meg. Egy adott futtató környékén élő összes kutya mozgásigényének még a legnagyobb, valóban zöldterület jellegű kutyafuttatók sem képesek eleget tenni, ám a belvárosi ebfuttatók legtöbbje csupán drótkerítéssel határolt üres grund, és olyan kicsi, hogy még két kutya sem tud egy kiadósat kergetőzni rajta. Nézzünk szembe a tényekkel: ha hirtelen megtízszereződne a kijelölt helyek száma, az sem lenne elég. Ráadásul nyilvánvaló, hogy míg a kutyafuttató az egyik ebtartónak a szomszédban van, addig számos másiknak a lakásától messze esik, és ha egyáltalán elérhető távolságban van, mire odaér, a kutya már minden lehetséges anyagcseretermékétől megszabadult. Gyakorlatilag tehát elmondható, hogy a kutyafuttató területek nem az ebek és gazdáik érdekeit, hanem a kutyák és a kutya nélkül élő társadalom egymástól való izolálásának lehetőségét szolgálják. De valóban ez volna a célravezető megoldás?

Tudtommal valamikor a múltban az engedelmes vizsgával rendelkező kutyák mentesültek a pórázkötelezettség alól. Ez jelentheti a megoldást a jelenlegi helyzetben is mind a kutyások, mind a nem kutyások örömére. Egy városi kísérőkutya vizsga kidolgozásával pozitív megkülönböztetésben részesülhetnének a jól nevelt, vizsgázott kutyák és felelős gazdáik. Olyan követelményrendszer kidolgozása lenne kívánatos, melyben kutya és gazdája bebizonyíthatják, hogy alkalmasak a póráz nélküli városi közlekedésre, nem jelentenek veszélyt sem emberekre, sem más kutyákra, sem a közúti forgalomra. Ennek fényében megkülönböztethetőek lennének a póráz nélküliségre jogosult kutyások…a vizsgával nem rendelkező, de póráz nélküli sétáltatókat pedig keményen meg lehetne büntetni…hasonlóan azon gazdákat, akik nem szednék fel az ürüléket kutyájuk után.

Alábbiakban mellékelek néhány régebbi, de ma is helytálló cikket e témában, egy felelős kutyatartó szemével nézve:

[link]

[link]

[link]

[link]

Végezetül álljon itt egy kedves kis videó felelős kutyatartókról, akik már a kölyökkutyát is szocializálják a nagyvárosi élethez…igaz, szabálytalanul, póráz nélkül:

http://www.youtube.com/watch?v=qXYhEhq6AtE

Hálás köszönettel:

Balogh Szilvia, Budapest, XXI. kerület

2013. március 29.

"