Az engedelmes vizsga kiválthatná a pórázt. Hallottatok erről?

Kérdés: vajon minek nektek akkor kutya??? Mert a kert tartozéka?

Érdekes, h csak azon részekre reagálsz, amire csípőből tudsz mondani vmit - ahol már érveket kéne ütköztetni azt skipeled... de hát sokat nem várok, a legtöbb embernek nincs vitakultúrája - ahogy a kutyatartási sem ;o)

Ezt ajánlom, olvasd el ;)

[link]

"A problémás kutyák többségét udvarban tartják! Gondolom most nagyot nézel. A legtöbben ugyanis úgy gondolják, hogy egy magánháznál élő kutya számára az udvar maga a paradicsom, és milyen jó annak az ebnek, amelyik egész nap a szabadban szaladgálhat és azt csinálhatja amit akar. Nos éppen ez a baj, azt csinál, amit akar."

"A gazdik azt hiszi kielégíti saját mozgásigényét az udvaron rohangálva kis vagy nagy kedvence, ezért kevesebbet sétáltatja, valamint mivel nem egy fedél alatt élnek, kevesebb a fegyelmezés, kevesebb a betartandó szabály. A lakásban tartott kutyánál tisztában van a gazdi azzal, hogy mikor és mennyit mozgott kedvence, és belátja, a lakásban lévő unalmas órákat, rengeteg szabadban eltöltött játékkal, sétával lehet kompenzálni. A szobakutyáknál van viszonyítási alapja a gazdinak. Mivel a kutya lakótárssá, élettárssá válik megismerik, kiismerik egymás igényeit, elvárásait. Az egyik mindig a másikat a figyeli, és fordítva, egymás előtt nincs titok. Egy otthon tartott kutya a legkisebb hibánál lebukik, hogyan? miért? Mert gyorsan feltűnik, ha nincs a gazdi mellett, ha nem halljuk a lihegését, ha nem halljuk, hogy a konyhában csámcsog, morog a szomszédokra, akik a lépcsőházban fel-alá járnak, tehát ha a kutya nincs szem előtt, szemfülesek leszünk, és leleplezzük néha szemtelen társunkat! Száz szónak is egy a vége: egy kis lakásban jobban odafigyelünk kedvencünkre, hiszen akkor nem csupán azt várjuk el tőle, hogy ugasson, ha jön valaki, védjen meg bennünket és a házat, hanem azt is, hogy az életünk részeként alkalmazkodjon, engedelmeskedjen, legyen ránk tekintettel, cserébe mi is ezt tesszük!

Egy ház körül mindig van teendő- mondják, nos egy kis lakásban egy gyors takarítás után mindig marad idő egy hosszabb sétára is. Valójában a szobakutya a barátunkká válik, aki elkísér minket a boltba, a barátokkal kávézni, sétálni, ha rossz napunk van, míg az udvar tartott eb csak létezik, és míg ki-be megyünk a házba kicsit megvakargatjuk a fejét, ha ugat, hangosan rámordulunk, ha éhes, enni adunk neki, ennyi és nem több!"

"A legtöbb udvarban tartott ebnek csak arra lenne szüksége, hogy naponta egy két órát átmozgassák, törődjenek vele, beleértve ebbe a tanítást, a fegyelmezést is! Kedves Gazdi, ha még mindig nem érted miről is írok, indulj ki magadból. Ha Te egy luxus börtönbe lennél bezárva, ahol bár van hely sétálni és enni is kapsz, boldog lennél? Futnál a téren körbe-körbe csak azért mert unatkozol vagy inkább feküdnél és azt várnád, hogy végre valaki beszéljen hozzád, végre valaki hozzád érjen, valami végre történjen. A legtöbb udvarban tartott kutya megugatja azokat, akik elmennek a ház előtt, egyrészt ez a dolga, jelez, ha kell, másrészt örül, hogy végre az ő kis mesterséges mikrokörnyezetében végre valami történik, akkor is, ha csak valaki szó nélkül, rá se nézve, elmegy előtte. Egy kutya nem lehet pusztán a szolgánk, hogy védjen meg minket és a házunkat, ő egy élőlény, aki lélegzik, érez, gondolkodik és önzetlenül szeret, ha hagyják!"

Jelekh: "Én még nem láttam olyan kutyafuttatót, ami nincs bekerítve..."

Amit te nem láttál az nem is létezik? Mifelénk 12 kijelölt kutyafuttató van, ebből kettő van bekerítve. Mindkettő totálisan alkalmatlan a kutyák és a gazdáik igényeinek kielégítésére. A kettő együtt sincs akkora, mint a mi átlagos méretű kertünk. A bekerítetlen kutyafuttatók jórésze viszont tényleg használható. Van ahol gond nélkül megférnek egymás mellett a sportolók (futók, kerékpárosok), kutyások vagy kutyátlan sétálgató családok.

A fóbiával élő emberekre meg úgy tudunk tekintettel lenni, hogy ha jelzik a problémát, akkor magunkhoz hívjuk a kutyát. Előfordul néha, hogy valaki azt mondja, "légy szíves fogd meg őket mert félek a kutyáktól". Akkor megfogom, elhaladunk egymás mellett és mindenki megy a dolgára. Ez egy vállalható kompromisszum. Én se várom el tőle, hogy ne féljen, de ő se várja el tőlem, hogy miatta akkor is pórázon legyenek a kutyáim amikor ő nincs jelen.

Amúgy nem ismerem a leendő városi kutyás vizsga részleteit, de biztosra veszem, hogy a vizsgázott kutyákon messziről is jól látható jelzés lesz, mint ahogy a segítő kutyák esetében is így van.

Szerintem, akit meg lehet szólítani legalább nicknévvel, azt nem szalajtották, ellentétben veled kedves akárki, aki teljesen névtelenül magyaráz itt, anélkül, hogy bárki tudná mikor mit válaszoltál valaha, valahol. Egyáltalán nem volt szándékomban a kutyás társadalommal meggyűlöltetni magam, bár látom sikerült. Csupán kicsit elszakadt a cérna, hogy milyen szűklátókörű és agresszív is a kutyás társadalom jó része, és ez megint csak nem engem minősít.

Egyébiránt, mivel én vidéken élek, itt minden kutyafuttató be van kerítve és relatíve egész nagyok.

A vizsgázott kutyák és gazdáik jelölése tényleg jó dolog lenne, ezt jómagam is szorgalmazom.

Nos, hogy fóbia-e vagy sem a kutyáktól való félelem nem az én tisztem eldönteni, de azt írod behívod a kutyát, ha szólnak. És ha valaki teljesen leblokkol a kutya jelenlétében, akkor hogy szól Neked? Ez is csak KÉRDÉS, bár az itteniek nagy része a visszafejlődött szürkeállományával fel sem tudja fogni, hogy valaki más szemszögből világít meg dolgokat és kérdez, amire talán lehet kulturáltan is válaszolni nem egyből acsarkodni és elküldeni jóédesanyámba. Sebaj ennyit a kutyásokról, persze tisztelet a kivételnek, mert volt ilyen is.