Normális hogy sok kutyás lemond a családtól/barátokról a kutyája miatt?

Tököm kivan a sok ájtatos kutyástól komolyan. Olyan szintre emelkedett már ez a dolog, bakker világvallás lett a kutya. Ugyanolyan elvakultak már mint a szekták tagjai.

Nekem a rokonságban a neveletlen gyerekesekkel van gondom... Ha megyünk hozzájuk, nem lehet 1 értelmes mondatot beszélni, folyton üvöltenek a gyerekek, nem hagynak beszélgetni, állandóan rájuk kell figyelni, alig lehet másról beszélni, csak a gyerekről... Ha hozzánk jönnek, a kutyával játszanak kicsit a gyerekek, aztán a kutya elmenekül az üvöltöző követelőző hisztis hangos kölyköktől... Az én gyerekkoromban a felnőttek ha beszéltek kivártuk hogy szóhoz juthassunk, nem szabotáltunk minden társas érintkezést... És több családban is tapasztalom ezt, nagyon sokszor már nem a kutyásokkal van a gond, hanem a gyerekesekkel... Az én kutyám sajnos szeret két lábra állva pacsizni, felugrálni szeretetből, de van rokon aki ezt nem szereti, természetesen ilyenkor rászólok a kutyára, megértem hogy nem akarja összekoszoltatni magát a kutyámmal. Mindenkinek alkalmazkodnia kell. Alapból igazat adok annak, aki otthon van, és hozzá jön valaki, alkalmazkodjon a vendég, de a vendéglátó is ügyeljen a kutyájára/gyerekére, lehessen már normálisan társalogni....