Mit tegyek? Megbántam, hogy kutyát hoztam a portára.

A "csak esténként tudok foglalkozni vele egy kicsit" a probléma.

Felelőtlenség volt úgy kutyát fogadnotok be, hogy előre TUDTÁTOK hogy nem lesz majd időtök rá.

Ezért csinálja a károkat a kutya, mert nincs vele rendesen foglalkozva.

Előbb kellett volna gondolkodni ezen, most már hiába bánod a dolgot. Az egyetlen, amit tehetsz, ha elajándékozod őt, a kutyus és a saját érdeketekben is.

Próbálj meg megnyugodni, és látni fogod,hogy nincs tragédia.

:)

Anyuka vagyok,mellette ideiglenes befogadó,jelenleg 15kutyaval, és 2gyerekkel.

A kisebbik 2 eves.

En általában cumisokat mentek, tehát oket is 2-3orankent etetni kellett,mint a gyereket.

Neha elönt a káosz, de tulelheto..

Tud sétálni a kutya?

Fogd meg, gyereket babakocsiba ( bár mi pl kendőztünk ) menjetek együtt sétálni. Ha van olyan hely,ahol el lehet engedni,a baba tud aludni, a kutya pedig rohangálhat.

Nem kell mindennek tökéletesnek lenni. A szennyes nem fog megsértődni, ha kicsit tovább all a kosárban, de a gyerek es a kutya megsinyli a kevesebb foglalkozast.

Tanitgass neki feladatokat, ul,fekszik,stb. Ezzel is el lehet farasztani, és hasznos is.

És hagyd, hogy -persze biztonsagosan- ismerkedjen a gyerekkel. Az en 2eves lányom egy falka kutyának oszt jutalomfalatot, a kutyák tisztelik. De ehhez az kell,hogy ebbe nőljon bele.

Ha pedig valamit lepisil, nem kell azonnal eret vágni, 90fokon kimosod, és a gyereknek az égvilágon semmi baja nem lesz :)

Engem az érdekel, hogy miért gondolja az összes anyuka, hogy megjött a baba, a kutya meg kint a kertben önmagát nevelve majd gyerekbarát meg tökéletes kutya lesz.

Vagy ha nem tudsz kutyát nevelni, hogy boldogulsz majd a gyerekkel később?