Tegnap elöt beoltattam a kis cicámat, és kapott féreghajtót én azt mondtam az állatorvosnak h nem férges de azt mondta ezt bekel adni neki féreg hajtó gyogyszer de észre vettem hogy a kakájába féreg van ez baj? Ma vettem észre

#40

Kelleni fog kitartás is a cicaneveléshez. :)

Egyébként a felnőtt / gyerek kezelés más esetben sem egyszerű, általános esetben sem feltétlen egyszerű a szülőnek elfogadni, hogy a gyereke felnőtt (ill. a felnőttség határán van)... persze esetedben kicsit összetettebb a háttér és alapvetően fiatalabb is vagy, de vannak olyan esetek, amikor az ember az átlagosnál hamarabb megkomolyodik, és igazad van abban, hogy tudnod kellene neked is, mi történik a szervezetedben.

A leletekkel az a baj, hogy általában nem túl jól érthetők olyan ember számára, aki nem orvos, sokszor tele vannak idegen szavakkal.

...és sokszor nem árt, ha van valaki (orvos), aki értelmezi ezeket az ember számára, és tudja hová tenni (mi mekkora probléma, milyen kezelési lehetőségek jöhetnek szóba, esetleg milyen kilátások)...

Lehet az egy lépés, hogy megkeresed a leleteket és megpróbálsz kihámozni belőlük valamit, de tényleg kellene egy hozzáértő is ehhez.

Érthető, hogy nagyon bánt és zavar, hogy nem beszélnek őszintén veled erről a szüleid, de azért próbálj meg velük finoman bánni - nekik sem jó érzés az, hogy küzdened kell ezzel a problémával és valószínűleg ők is eléggé rosszul érzik magukat emiatt - tényleg védeni akarnak azzal, hogy nem mondanak el mindent, de azt nem feltétlenül tudják, hogy te meg ezen tipródsz és idegeskedsz, hogy mégis miért nem kezelnek teljes félként ebben a témakörben...

Lehet, hogy azt tudnád tényleg megcsinálni, hogy előkeresed a leleteket és beszélsz anyukáddal, hogy meséljen egy kicsit a dolgokról... nem egyszerű ez neki sem, és lehet, hogy nem fogja tudni, mit mondjon vagy hogyan kezdjen bele - próbáld nem megbántani, csak elmagyarázni neki, hogy szeretnél tisztában lenni mindennel...

Az tényleg fontos, hogy a diagnózistól és kilátásoktól függetlenül is meg kell próbálni valami pozitívat találni és nem elkeseredni nagyon...

Tesióra nekem nem hiányozna :), persze megértem, hogy ezek hiányoznak neked - barátok, játszás jó dolgok. Sajnos a hamar fáradás benne van a pakliban ilyenkor, remélem, hamarosan erőre kapsz és én is remélem, hogy szeptemberben kezdhetsz az osztálytársaiddal.

Az mindenképpen jól hangzik, hogy írtad, talán egy héttel tovább is maradhatsz otthon, talán egy kicsit jobb az aktuális helyzet az előzetes várakozásokénál.

A kemo sajnos eléggé agresszív dolog, általánosságban is legyengíti a szervezetet, amellett, hogy a rákos elváltozás gyengítése / terjedésének akadályozása a cél.

Írásodból azért azt látom, hogy harcolsz, amennyire lehet, ez mindenképpen jó dolog.

Amit a végén írsz, abból is látszik, hogy apukád és anyukád is szeretné, hogy minél jobb legyen neked, persze ők sem tudják, hogy mi lenne a jó megoldás (pl. másik kórház jobb lenne vagy sem)...

Tudomásom van ismerősöm által valakiről, aki átesett egy elég komoly problémán... én személyesen nem igazán találkoztam vele (azt is még korábban), nem is tudom, hogy pontosan milyen problémája volt, csak elmondás alapján tudok néhány dolgot... Neki valamiféle emésztőrendszeri gondja volt, ami miatt folyamatosan fogyott... volt neki is több műtéte, de ettől függetlenül fogyott tovább - elért egy olyan szintre, hogy gyakorlatilag csont és bőr volt, munkáját nem tudta elvégezni (fizikai erőre is szükség van hozzá és annyira legyengült)... és volt egy időszak, amikor még az orvosát sem tudta elérni (nem válaszolt a megkeresésére)... egy idő után kb. félve kérdeztem, hogy mi a helyzet vele, mert egyre csak azt hallottam, hogy csont sovány és nincs ereje.

Ellenben idővel elkezdett erősödni, felszedett némi súlyt és most már újra képes dolgozni is - az ő helyzete elég kilátástalan volt, és idősebb is nálad, de sikerült neki felállni egy nagyon nehéz problémából, amikor már mások lemondtak róla.

...légy erős, és remélem, neked is sikerülni fog visszakapni a rendes életed és barátaidat minél hamarabb, én drukkolok, hogy csak egy rossz emlék legyen az egész később visszagondolva rá.

Júliusban születtél? Melyik napon? Én 6-án :)

Megünnepeljük együtt ♥♥♥

Az orvosi papirokat nagyon nehéz értelmezni. Telerakják "titkos" latin szavakkal, röviditésekkel, olyan utalásokkal, amire szinte képtelenség rájönni. Amikor én megpróbáltam az enyémet értelmezni, akkor nekem az jött ki, hogy a túlélési esélyem rendkívül alacsony. Ez volt 2016-ban, én egy örökletes szívbetegségben vagyok. Azóta is járok sétálni, néha úszni, igaz, egy Balaton átúszásba nem mennék bele, meg egy maratoni futásba sem indulnék, de a napi 3-4 km séta simán megvan, pedig amit a papiron olvastam és az interneten kiböngésztem, az alapján már meg kellett volna halnom. Aztán találkoztam végre egy normális orvossal, aki elmagyarázta, hogy igen, meg kellett volna halnom, amennyiben - és mutatta a papirt - ezt és ezt a műtétet nem csinálták volna meg. És ott volt egy bonyolult latin szókapcsolat és rövidítés, amit én félreértettem és félre forditottam az interneten, és okozott nekem két éjszaka kétségbeesést, hogy heteken belül meghalok. Szóval megnézheted az orvosi papirokat, de én mégis inkább a papirokkal egy orvost kérnék meg, hogy magyarázza el, ne egyedül csináld. Anyudék meg nyilván agyonaggódnak, lehet, hogy ők sem képesek igazán jó válaszokat adni. Talán a legjobb lenne, ha anyud és te közösen ülnétek le egyszer az orvosnál és az orvos kettőtöknek magyarázná el a papirokat.

A gyomorráknak nagyon sok fajtája van, de jól gyógyíthatóak. Szóval neked is jó esélyeid vannak, még akkor is, ha most néha nehéz a kezeléseket elviselni. És ne feledd, a cicád számít rád.

#43

Alapvetően ez egyikőtök hibája sem, persze jó lett volna, ha előbb kiderül.

Mennyi ideje kezelnek vele egyébként - 3-4 hónapja?

A tünetek nagy része, ha jól értem, mára eltűnt nálad.

Jobban érzed azért magad mostanság valamivel?

Kitartást mindenesetre, és remélem, egyre jobban leszel.

Írj majd azért időnként a cicáról, ha eszedbe jut - mármint hosszabb távon is.

#46 (bocs, hogy mindig az előző hozzászólásom számát írom, belátom, eléggé hülyeség :)

Ezek sajnos "normális" tünetek, meg van is közük egymáshoz... remélem, enyhülnek lassacskán.

Fontos lenne, hogy erősödj, nem tudom, mennyire tudsz enni, de gondolom, megvan a megfelelő táplálék, ami jól emészthető.

Az a helyzet, hogy most nekem is van kiscicám, ő is egyre bátrabb... és én is próbálom lebeszélni az asztalról, meg a harapdálásról. :)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő eddig a leginkább rosszcsont a cicáim közül, előző cicám pedig kifejezetten nyugodt természetű volt (ő is szaladgált, meg ijesztgette anno a tacsinkat - de csak annyira, hogy kiszaladt elé, de 0 agresszió volt benne, nem harapott, nem karmolt soha, fújni is alig hallottam; vadászni vadászott, persze idősebb korában már nem igazán)...

...szóval rosszcsont - karmolni nem karmol, de fog és harapdál (és rohan keresztbe-kasul időnként)...

Próbálom én is rávenni, hogy ne csinálja, most azt találtam ki, hogy otthagyom, ha vadulni akar...

Elvileg leginkább az apjától függ, mennyire vadóc, de azért idővel le kell neki nyugodnia... mondjuk írnak egy évet is rá. :)

Volt olyan cicám, aki kiskorában nagyon szépen jött a nevére (mostani cicám is jön), de idővel rájött, hogy nem mindig jó az neki, ha hallgat rá és inkább nem jött (nem mindig szerette a dajkálást) - próbálom elkerülni, hogy ugyanerre a következtetésre jusson. :)

Köszönöm, jól vagyok.

Ami azt illeti, szerintem sikerült meggyőznöd bátyádat arról, hogy rólad szól, jogod van tudni, meg ő is tudni akarná... rossz kedvtől azért némileg függetlenül is.

Nekem úgy tűnik, anyukád megijedt, hogy mindent tudsz és esetleg emiatt rosszabb lesz az állapotod (sokat számít a tudat is és, hogy minél kevésbé keseredj el), apukád pedig egyszerűen meg akarta nyugtatni, hogy nem akkora baj, hogy tudod (nem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem a mögöttes szándék)...

Jó volt, hogy odamentél anyukádhoz (ezzel őt is megnyugtatni), szerintem sokat segített, meg az is, hogy erősnek láttak.

Szerintem anyukádnak is jobb így (azért az is egy nehéz kő, ha nem beszélhetsz erről).

Amennyire te megijedtél első olvasatra, hidd el, a szüleid is megijedtek, amikor megtudták - és ők is izgulnak, hogy minél jobban legyél, és rossz elhallgatni valamit, akkor is, ha azért csinálod, hogy jobb legyen a másiknak (ne ijedjen meg, ne keseredjen el).

Örülök, hogy sikerült megbeszélned a szüleiddel, hogy nyíltak lesznek hozzád, szerintem jól csináltad, és elérted, amit szerettél volna.

Koncentrálj a gyógyulásra (ha lehet, ne a betegségen töprengj), remélem, hamarosan érezhetően jobban leszel, és persze erősebb, kevésbé fáradékony.