Hogy mondhatott ilyet anyósom? Miért gondolja úgy hogy ő mindenki és minden felett ítélkezhet?

akkor is felelőtlenség felnőttként ekkora terhet rakni a még nem született gyerekre, ha az ember dönthetne nem akarna végtag nélkül, down-kórosan megszületni.

Az más hogy végül nem az lett,de erre nem volt akkor bizonyíték.

A szülést IQ-hoz és EQ-hoz kötném...

# 22

Elgondolkodtatónak tartom, hogy a konkrét eset kapcsán a szülő felelősségét fejtegeted, és nem az orvosokét.

attól még hogy ezen véleményem nem teszik még így gondolom... Ha nemcsak végtag hiányos de még szellemileg is fogyatékos lennél, hát az a kombó már nem tetszene, már ha dönthetnék.

Felnőttként az ember megbízik az orvosban (vagyis szeretne bízni) és ha ezeket közölné velem, felelős felnőttként nekem mint ANYÁNAK kéne eldöntenem mit szeretnék.

Ebben az esetben pedig nem arra gondolnék, hogy "nekem mindenáron kell a baba". Arra gondolnék, hogy vajon én szeretném e ezt, ha én lennék a baba és dönthetnék.

Egyszerűen nem az önző "csakazértis" vágyam lenne az erősebb.

Ha ez nem tetszik az a másik dolga, mindenkinek olyan véleménye lehet amilyet akar.

a felelősség ilyenkor mindig a szülőé hisz ő döntötte el, hogy :

-gondoskodik a gyerekről és ha ez azt jelenti, hogy el kell döntenem, tudnék-e megfelelő körülményt adni/képes lennék elfogadni a gyermek másságát/ felvállalom a felelősséget akkor is ha tudom ezzel a gyereknek fájdalmat okozok

AKKOR igen a szülőnek joga van így dönteni,de akkor a felelősség is az övé ha mégis kiderül, hogy rosszul döntött.

Kedves anyósod van.

Velem nem járna jól. Úgy elzavarnám, hogy a lába nem érné a földet.

Így nyersen: Takarodj innen...

Ez így van, mindeki felelős az általa világra hozott életért. Viszont akkor nem értem miért írod, hogy, "felelőtlen gondolkodásmód", "Felelőtlen hozzáállás ahhoz képest, hogy felnőtt",

"felelőtlenség felnőttként ekkora terhet rakni a még nem született gyerekre"? Hiszen ugyanúgy szerette, gondozta, nevelte volna, felelősséget vállalt volna érte, ha sérült lett volna. Ez így nem logikus.

mert felnőttként eldönteni, hogy" nem baj, hogy nem tudsz rendes életet élni, nem baj ha fájdalmaid vannak, nem baj ha érzékeled nem passzolsz ide"- na az felelőtlenség, mert önkényesen a szülő eldönti, hogy "neked akkor is jó életet adok" még ha ezt nem is képes véghez vinni, hisz sosem tudja meg VALÓJÁBAN mit érez a gyerek (persze azt látja, hogy boldog,de igazából ezt még egy egészséges gyereknél sem tudja mindig a szülő)

láttam már nem egy fogyatékost aki hisztérikus rohamot kapott, mert az egészséges tesó tud járni/játszani, húúú de boldog lehetett -.-"

szülőként fájna, hogy ennek teszem ki, hogy érzékeltetem vele, ő nem passzol ide, hisz mindenki más másmilyen mint ő és ezt egy fogyatékos is felszokta fogni. Folyton azt látom hogy visít ha a másik olyasmit tud amit ő nem, pl. a Pető Intézetben levők voltak tényleg boldogok hisz csak hasonló gyerekekkel voltak körülvéve, így nem érezték magukat másnak.