Hogy mondhatott ilyet anyósom? Miért gondolja úgy hogy ő mindenki és minden felett ítélkezhet?

Igazából a vita teljesen parttalan innentől kezdve, hogy "..de igazából ezt még egy egészséges gyereknél sem tudja mindig a szülő".

Persze, hogy nem tudja, mint írtam, nem tud előre dönteni senki egy másik személy helyett.

Nem igazán értem, mit értesz "rendes" élet alatt. Ugye tudod, hogy ahány ember/élethelyzet/életfelfogás/vallás, annyi definíció van erre?

Elég egy pillanat, egy baleset, egy betegség és te is találhatod magad olyan helyeztben, ami miatt szerinted abortálni kéne valakit. Onnantól pedig egészen más lesz a rendes élet definíciója számodra is.

Ettől még nem gondolnám, hogy téged kevésbé illetne meg az élet mint bárki mást. Bőrszíntől, egészségi állapottól, szexuális hovatartozástól függetlenül mindenkinek joga van az élethez.

Sok anya is így áll a saját gyerekéhez, legyen akármilyen, ő szeretni fogja és megtesz mindent érte. A többi már rajta múlik.

Ha jól sejtem, még gyerek vagy, nem vagy szülő és nem is voltál még huzamosabb ideig sérült emberek között. Javaslom, hogy valami hasonló helyen önkénteskedj, hátha kicsit tágul a látóköröd.

Én is epilepsziában szenvedek, ráadásul örökletes betegség, de ez a terhesség/szülés idején nem volt ismert.

Az örökletes hajlam később, már a betegség megjelenése után derült ki. (Hosszú, hogy miért így van)

Édesanyám tisztességgel felnevelt.

Tünetmentesen, a korlátokon belül, de teljes életet élek.

Anyósod valószínűleg nem fogja fel, hogy nem volt ismert, hogy bármilyen betegségben szenved(het)ne a gyerek.

Nekem például a pofámról lesülne a bőr, ha teherbe ejtenék valakit. Alapból is (ha nem tervezett a gyerek), de tudván azt, hogy a gyerek is beteg lenne ... Áhh, nem bírnám elviselni a szégyent.

Más:

Nagymamám (anyai oldal) harántfekvésben született, oxigénhiányosan. Teljesen lila volt a feje...

Plusz autista is (én is az vagyok, teljesen értelmes emberek vagyunk).

Mint ismert, az autistákkal nagyon nehéz a gyerekkor... Sosem volt a kedvenc a mamám, főleg a dédim nem kedvelte abnyirat, de a lehetőségeikhez képest tisztességgel felnevelték!!

...

F

#32

Mellékesen leírom, hogy csúnya, amit anyósod mondott, de részben igaza van.

Én nem kértem, hogy betegen éljek le egy életet. Senki sem kérte.

Hiába vagyok tünetmentes, van jogosítványom is (!), De a munkaerőpiacon egyszerűen nem alkalmaznak. Tanításból (magán+egyetem) tengődök el valahogy, pedig értékes diplomám van.

Az álomszakmá(i)mra sohasem leszek alkalmas.

F

Tudom, hogy a két válaszom kicsit ellentmond egymásnak, de mivel én is érintett vagyok a "beteg gyerek" témában, elég heves érzelmeket vált belőlem a dolog.

Mindennap gondolok arra, mi lenne, ha nem lennék beteg...

De tudom, hogy ezerszer is rosszabb lehetne.

Na, nekem ennyire nehéz így éjfél körül hideg fejjel gondolkodni, szerinted mennyire tudja kezelni a helyzetet egy elkeseredett anya szülés után?

Csak remélni tudja a legjobbakat.

igen joga van élni,de ha TUDOM, mert az ORVOS azt mondta ilyen meg ilyen baja lesz, akkor igenis szülőként én elvetetetem a gyerekem, mert az én felelősségem, hogy boldog életet biztosítsak neki. és egy teljesen zombi gyerek nem lesz igazán boldog, plusz a családomat és a meglévő vagy leendő egészséges gyerekem életét is csak tönkretenném.

Itt nem az a kérdés, ha már megszületett akkor igyekszem boldog életet adni neki, hanem még MIELŐTT szenvedne eltudom szülőként dönteni, hogy egyáltalán ne kelljen szenvednie pl. a kérdező esetében többszöri újraélesztés és állandó kórházba járás, húúú de jól érezheti magát az a baba-.-"

Nem a GYEREK kárán akarnám bebizonyítani a világnak, hogy csakazértis jó anya leszek ...

ez itt a bibi, az emberi jogos hippi szöveget meg hanyagoljuk, mert önző dolog más helyett eldönteni, hogy "csakazértis megszületsz mert jogod van élni, akkor is ha szenvedni fogsz"

Az orvos szava sem szent, lásd a mi esetünk.

Jogod van hozzá igen, te így akarod élni az életed, mások meg nem, ettől még nem felelőtlenek. Ennyi erővel minden gyereket agyoncsaphatunk a legkisebb problémánál, mert szenvedni - vigyázz, újdonságot mondok- valamilyen szinten és ideig mindenki fog az életében.

És egyébként itt jön képbe a világnézeti különbség is, mert pl egy hindu vagy katolikus nem úgy fogja fel, hogy neki örökké szenvednie kell, hanem csak itt a földön. Ezért modnom, hogy tágítsd a látóköröd, mert nagyon földhözragadt a gondolkodásod. És te a testi fogyatékosokat is egy kalap alá vetted, akik minden további nélkül élhetnek viszonylag teljes életet, csak az ő elhatározásuk kell ehhez.

Meg mondjuk a többi, egészséges ember pozitív hozzáállása. Ha egyszer lesz gyereked (reméljük egészséges lesz, és nem lesz semmi komplikáció a szülésnél, vagy később, a gyerek érdekében.. ) akkor majd ujjal fogsz mutogatni a down-os kislányra a játszótéren, hogy nézd, annak ott meg se kellett volna születnie, gyere köpjük le? :)