Miért olyan nehéz elfogadni anyóséknak, hogy idén ne náluk legyen a Szenteste?

Szerintem ez az erőviszonyokról szól. Anyósodék nem akarják kiadni a kezükbők a kontrollt. Imádják, hogy szenteste náluk gyűlik össze a család, hogy ők lehetnek a központi figurák, ők döntenek mindenről, minden az ő kívánságuk szerint alakul.

Azt gondolom, erről nem fognak lemondani. Kérdezed, miért nem rugalmasabbak kicsit, miért nem alkalmazkodnak most hozzátok? Azért, mert ez egy hatalmi játszma, és eszük ágában sincs veszíteni. Elvárják, hogy te alkalmazkodj.

Szerintem ezt nem lehet sértődés nélkül megoldani. Nem fognak hozzátok menni, mert nem akarnak. Mert a saját boldogságuk, elégedettségük, fontosság érzetük fontosabb annál, mint hogy te mit szeretnél.

Szóval vagy behódolsz és mész hozzájuk, vagy külön szentestéztek, és másnap mentek hozzájuk.

Az, amit írtál, hogy bejelented, márpedig te is készülsz az egész családnak, így aki hozzátok jön, jöjjön, aki anyósodékhoz akar menni, menjen... Na, így lehet évekre összeveszni anyósékkal. A helyedben ezt az opciót mindenképp kihagynám.

"Alapított saját családot, ott vezessen be olyan szabályokat, amilyet akar, de ahova csak beházasodott, ott tartsa tiszteletben, ha nem akarnak az ő heppje miatt szokást bontani!"

Ezt a férjre is lehetne írni. Rendben, a kérdezőnek nincs származási családja, de ha lenne, és mindig együtt szentestéztek volna, akkor ő menjen oda, a férje meg a saját szüleihez, és karácsonyozzanak házasan külön, apuka-anyukánál, mint a gyerekek, mert mindkettőjük családjában van ez a szokás, és nem lehet felbontani? Hülyeség. Az ilyen szokásokat, amikben a gyerek gyerekszerepben van, a gyerek felnövésével és kirepülésével tudni kell elengedni, és nem "haza"rángatni őt minden szenteste.

A férjem családjában is mindig szenteste volt a nagy családi hepaj, olyan rokonokkal együtt, akikkel évközben alig van kapcsolattartás. Az én családomban pedig mindig meghitt, szűk családi Szenteste volt, amit nagyon szerettem. Mikor már komoly volt a kapcsolatunk, én a családi szentestémet feladva elmentem vele egyszer-kétszer erre a családi vacsorára (hívtak, olyan módon, hogy érezhető volt, hogy sértésnek vennék, ha nem fogadnám el a meghívást), majd mikor gyerekünk született, mondtam anyósomnak, hogy a szentestét mostmár megtartanánk magunknak. Nagy kerek szemekkel nézett rám, hogy miért. Mondtam, hogy azért, mert nyugalomban, pihenéssel szeretnénk kezdeni az ünnep első estéjén, és a gyereket sem szeretném annak kitenni, hogy úgy kezdődjön neki a karácsony, hogy félidegen rokonok közt feszeng egy félidegen helyen (az egyik rokonnál tartották ezeket mindig, ahol évente kétszer jártunk, karácsonykor és húsvétkor). Nem tetszett neki, de elfogadta.

Azért nekem kellett szót emelnem, mert a férjem nem mert, mert rosszul fog nekik esni, hogy már nem megyünk. Még nekem is mondta, hogy hát ő ott volt mindig, mióta az eszét tudja. Jó, én meg a szüleimmel voltam mindig, mióta az eszemet tudom. Az ő családja mégis elhívott a szentestére, mert gondolom az én családomé nem szent, és azt ott lehet hagyni, de az övék szent és sérthetetlen hagyomány, és nem lehet otthagyni. Visszagondolva is idegesít a kettős mércéjük, pedig én voltam az alkalmazkodó, aki előbb engedett. Mert a párommal akartam lenni szenteste, neki meg a rokonaival kellett lenni. Az én családom viszont elfogadta, hogy felnőttem. Az övé még most sem fogadja el teljesen.

Ha anyóséknak fáj menni, akkor ne menjenek. Sajnálom, Kérdező, de lóval nem vontathatod oda őket. Ha továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy ők otthon töltik a szentestét, akkor vagy arról kell lemondanod, hogy együtt legyetek, vagy arról, hogy nálatok legyetek. Legfeljebb helyette meghívhatod őket a karácsony valamelyik napján, ha az pótolja neked valamelyest az élményt.