Miért olyan nehéz elfogadni anyóséknak, hogy idén ne náluk legyen a Szenteste?
Előre leszögezem, hogy jóban vagyunk a férjem szüleivel, szeretjük egymást, amúgy nem szokott semmi konfliktus lenni.
Az elmúlt években mindig náluk volt megtartva a Szenteste, mert mi kis lakásban laktunk vagy más városban. Elmentünk, jöttek a sógornőmék is, ott aludtunk (csak mi, ők nem alszanak máshol).
Tavaly költöztünk be a családi házunkba, azt mondtuk oké, legyen most akkor náluk megint a karácsony, mert még pakoltunk, pici babánk volt és készülődni sem lehetett mellette normálisan, de már akkor mondtuk, hogy szeretnénk, ha idén nálunk lenne a Szenteste negtartva.
Van szép otthonunk, szeretnénk mi itt készülni, dekorálni, főzni, a saját otthonunkban is megélni a karácsonyi hangulatot. Mondtuk, hogy legyen úgy, egyik évben náluk, másik évben nálunk, szerintem ez jó kompromisszum (sógornőm nem akarja tartani náluk, szóval ebből nincs vita).
De amúgy régen is mondtuk, hogy ha egyszer lesz házunk, szeretnénk nálunk is karácsonyozni. Na, már akkor tavaly is ment erre a szájhúzás, a "jó, majd meglátjuk", főleg apósom részéről, ő a makacsabb, anyósom szerintem még bele is menne a béke kedvéért, de ő is azt szeretné inkább, ha náluk lenne a Szenteste.
Ma valahogy feljött a karácsony beszélgetés közben, és akkor már mondták, hogy majd akkor idén, ha ott alszunk.... Erre mondtuk, hogy de akkor idén nálunk akarjuk tartani a Szentestét, akkor jött megint a hümmögés meg a magyarázás, hogy de miért nem náluk...
Tudom, messze még a Karácsony, csak olyan jó lenne addigra lemeccselni ezt a dolgot, én nem értem meg, miért olyan nehéz elfogadni, hogy nekünk is van már otthonunk és mi is szívesen karácsonyoznánk itthon? Ök se a szüleiknél karácsonyoztak, miután gyerekeik születtek. Tudom, nehéz elengedni ezt a dolgot, de eljött az ideje.
Persze, mondhatjuk, hogy oké, mi akkor nem megyünk oda, hanem itthon karácsonyozunk, de egyrészt jobban szeretjük a nagycsaládos ünnepi délutánt/estét, másrészt a gyerekünket se akarjuk abból kizárni, hogy akkor az unokatesók ott vannak, ő meg nem lehet.
válasza: válasza:Egyszer nálunk azt hiszem, valami olyasmi volt, hogy a nagynénjémék mindenképp azt akarták, hogy náluk legyen megtartva a Karácsony. Ezzel csak az volt a probléma, hogy az ő "házuk" igazából a nagynénjém párjának az édesanyjának a tetőtere, ezért kicsit kicsi annyi embernek, amennyien mi vagyunk/voltunk akkor. Nos, nem baj, megtartottuk. Nem volt jó kifejezetten, kevés volt a hely, szűkölködtünk, stb. Megbeszéltük, hogy többet nem tartjuk ott, legalábbis így magába letudta szerintem mindenki, hogy oké, de ezt így többször ne. Nem volt belőle veszekedés, kipróbáltuk ezt is egyszer, hogy milyen lenne ott, náluk.
Nos, ebből csak azt akartam kihozni, hogy talán ettől félnek az anyósodék, hogy nem megszokott hely lesz, kényelmetlenül fogják érezni magukat, idősek már, nincs kedvük utazni, stb. De tényleg, számos oka lehet, mint, ahogy korábban előttem is leírták már páran.
Kérdezd meg, hogy miért nem jó nekik az, hogy nálatok legyen megtartva a Karácsony. Próbáld meg kicsit megpuhítani őket ezzel kapcsolatban, hátha sikerül. Sok sikert :)!
válasza:Jó ez a nagy szeretetünnep. Mennyi feszkó van belőle...
Viták, ellentétek, szájhúzogatás, akaratoskodás, sértődés.
Árad a szeret.
Én azt tanácsolom mindenki üljön otthon a fenekén és élvezze a nyugalmat hogy az egész éves mókuskerék után végre megpihenhet.
De hát ez én vagyok és én utálok ilyenkor vendégségbe, meg bárhová menni. Vendégül látni meg pláne.
válasza: válasza:Kérdésedre válaszolva valószínűleg azért olyan nehéz elfogadni az anyósodéknak hogy nálatok legyen a Szenteste, mert nincs kedvük hozzátok menni Szenteste. Ez van, hagyományokat puszta akarattal nem nagyon lehet megváltoztatni, ha nincs egyetértés.
Mivel semmilyen más javaslatot még csak megfontolni se vagy hajlandó, mert az csak pofavizit vagy tudomisén, így az tudom javasolni, próbálkozz tovább, aminek bizonyosan egy meghitt és kellemes ünnepnap lesz a vége, akár elnyered a rendezés jogát, akár nem. Szigorúan 24-én.
"De releváns,mert akit felnőttként kezelnek a szülők,azt nem támogatják haza olyankor.Ti már egy külön család vagytok"
Miért, felnőtt emberek nem lehetnek együtt a szüleikkel, tervéreikkel?
Ismétlem, mi így nőttünk fel mindketten, nekünk ez a természetes, ez hozzátartozik a karácsonyhoz (nyilván, ha a gyerekeim majd szűken akarnak karácsonyozni, elfogadom).
Tök irreleváns, hogy ti mivel ünnepeltek Szenteste. Azért, mert van gyermekünk, még ünnepelhetünk a szüleinkkel, ha nekünk ez jól esik. Nem tudom, mi olyan felfoghatatlan ebben.
válasza: válasza:Magyarul az egész család ugorjon, amikor te kitalálsz valamit. Ez aztán őszinte szeretet ünnepe.
Helyette egy kicsinyes cica harc.
válasza:A kérdésre válaszolva, ezért:
"talán ettől félnek az anyósodék, hogy nem megszokott hely lesz, kényelmetlenül fogják érezni magukat."
Volt ma vagy tegnap egy kérdés arról, hogy miért van az a jelenség, hogy a szülők - kevés kivételtől eltekintve - mindig a (felnőtt) gyerekektől várják a látogatást (akkor is, ha nem öregek, akkor is, ha nem nagy a távolság), miért nem hajlandóak ők is megemelni a seggüket, és elmenni látogatóba. Ez nem a karácsonyról szólt, hanem mindenkorról. És valóban elég általános jelenség, anyósomék is ilyenek. Állandóan menjünk hozzájuk, állandóan az a kérdés, "mikor jöttök?", és ha ott vagyunk, maradjunk egész délután, "ne siessetek", "ráértek". Őket meg ideeszi a fene szökőévente, ha már nagyon muszáj, nagy kínszenvedve eljönnek, autóval 5 perc. 20-30 percet vigyázzban ülnek a kanapén, feszengenek, kínálgatás és körbeugrálás helyett most nekik kell mondaniuk, hogy "kérek" meg "köszönöm", nem a saját cuccaik között vannak, nem tudnak úgy tenni-venni mint otthon, kiesett a kezükből az irányítás. Annyira kivannak tőle, hogy lerí róluk, olyanok, mintha tűpárnába ültek volna, és visszatartanák az ordítást. Gyorsan rövidre is zárják, és fél órán belül indulnak haza, azt mondják nekünk, "pihenjetek". Tőlük bezzeg nem jut eszükbe, hogy haza kéne jönnünk pihenni. Egyébként a találkozásokban leginkább az unoka nekik a nagy szám, de úgy látszik, ha nálunk van az unoka, akkor haza lehet tőle rohanni, akkor nem olyan érdekes, mint hogyha őnáluk van.
Én sem értem, hogy 50 felett miért van ennyi olyan ember, aki képtelen elengedni magát, és nem szenvedni attól, hogy ő a vendég, üldögél és kávét kap. De valamiért olyan nekik az egész, mint másnál szarni: kínosság határát súrolóan kényelmetlen. Nem is zavarna annyira ez a hozzáállásuk, ha minket sem nyaggatnának állandóan hogy menjünk, és nem várnák el, hogy én bezzeg (a gyerekükkel és az unokájukkal egyetemben) náluk csesszek el fél napot, és nem ellenkeznének mindig, mikor kijelentjük, hogy mostmár indulunk haza. Bár én nem feszengek náluk, de 1-2 órán túl eléggé halálra tudom unni a vizitet, főleg hogy nekem is lenne otthon dolgom, vagy jobb szórakozásom, vagy tudnék inkább pihenni. Nekem náluk még unoka sincs, mit lessek ott annyit?
Na mindegy, kicsit elkanyarodtam a témától.
Szóval meggebednek tőle, ha nem ott tartózkodnak ahol megszokták, azért nehéz nekik elfogadni. Zárlatosak lesznek, ha máshol kell lenni, nem tudom másképp mondani. Kibírhatnák illemből, felnőtt emberek módjára, vagy elfogadhatnák azt, hogy ti is a saját otthonotokban érzitek otthon magatokat, és beláthatnák, hogy a másiknál kényelmetlenkedés (azaz vendégeskedés) kölcsönös kéne hogy legyen, főleg ha a másik fél ezt kimondottan szeretné. De ezek az "öregek" nem szeretnek engedni a kényelemből, mert megszokták, hogy mindig úgy van ahogy nekik jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!