Aki nem gyűjt életkezdési támogatást/lakásönerőt a gyerekeinek, miért nem?

Gyűjtenék de nem tudok.

Ezekrol alapjaban ezt gondoltam gyerekkent (mert nalunk ks ez volt a csladban): amikor a nagyszulok/szulok meghalnak, akkor megorokoljuk az o ingatla jaikat, ingosagaikat es az vegul is jo. Ha van valakinek mar sajat eleteben nem 1 ha em tobb i gatlana es azt a leendo orokoseinek ajandekozza az is jo. DE alapvetően a felnőtt embernek a tanulassal kell szakmat/vegzettseget/allast szereznie ahol aztan penzt keres es maga osztja be es kepes belole valamit eloteremteni. Ha a szulok tudnak segiteni (mert tudnak felretenni es nekik mar van hol lakni), akkor az egy plusz dolog. Ha nem tudnak segiteni marad a bank es egy egy olyan parkapcsolat ahol a tarsunk velunk vallvetve dolgozik jgyanazert aacelert. tehat pl nem egymagam fizetek 30 evig egy hitelt vagy epitvetek 10ig egy hazikot, hanem ketten. Igy nagyobb eswllyel nem 80 eves korunkra lesz sajat lakasunk.

Persze ma mar annyi mas lehetoseg is van az eletben es nem feltetlenul a hazai kell egy fix ingatlanban lehet gondolkodni de hagyjuk.

En mar felnott vagyok. Vannak gyerekeim is. Azonban latom messze a legaljan vagyok a tarsadalmi es vagyoni rangsorban. nem verenykepes a szakmam ha jo helyre is megyek vele ott se keresek tul jol. Igyekszem felretenni penzt, de ahogy haladunk az evekkel elore azt tapasztalom, hogy jo ha valami kis nyralason elverheto penzt tudok felretenni nekik 20 eves korukra, azaz ha peneszes kenyeret is ennek akkor se tudnek nekik jelentos osszeget felretenni.

Tehat ehelyett marad az, amit a csladunk elottem is gyakorolt es tartott: minosegi ido, minosegi etel, minosegi iskola...tanulasra fokuszalas es segiteni amiben csak lehet, hogy mehessen tovabbtanulni ha akar vagy szakmaja legyen, nyelvet tanuljon, szerezzen tapasztalatot, sportoljon, egeszsege rendben legyen. ne kelljen rongyosan jarnia vagy golyton acsingoznia hogy masnak ez vagy az van neki meg semmije. es persze az ertekrend atdasa. szorgalmas legyen, igyekezzen stb stb.

Felolem lakhat velunk, de egeszeges lelku emberek levalnak a szuleiktol (ha tehetik), ha meg elmegy fiatalon par evre alberletbe akkor azzal jo tapasztalatokat szerez a penzbeosztasa, masokkal egyutteles vagy onalloan eles teren stb. tehat mar csak nevelesi celzattal is javasolnam kicsit eljen kulon (de mondom szeeintem egeszseges lelki fejlodesu gyerek magatol akar majd menni es inkabb en tartom majd vissza jaj ne sporolj lakj itthon stb. (pl ez is anygi segitseg ha alberlwt helyett felreteszi az alberlwtre koltendo penzt...ha kepes ra).

Egyebkent meg elnezve az elmult kozel 50 evemet most azt tartom rohadtul nem az a feldatom, hogy en koplaljak hogy gyedekemnek x evws korara legyen lakasa, mert valosagban most ez a helyzet es meg igy se biztos, hogy osszejonne. Tehat elaodlwgesen aafeladatom, hogy en eletben mrdjk en ne doaodjak el en teremtsek egy otthont ahol felnevelhetek egy eletkepes gyereket aki ha kirepul akkor fenntrtja magat. En meg ha meghalok remelem hagyok hatra neki lovet es hazt is. Dw egyelorw nem igy nez ki sjnos.

“ Ha ti azok közé tartoztok, akik nem gyűjtenek, mi a véleményetek a jelenlegi helyzetről, szerintetek hogy fognak tudni ilyen árak mellett lakáshoz jutni a gyerekeitek?”

Mi gyűjtünk, szóval eredetileg nem hozzánk szól a kérdés, de azért hadd válaszoljak rá. Remélem, hogy a gyerekeim nem lesznek életképtelenek, tanulnak és lesz normális munkájuk, nem fognak felnőtt korukban attól függeni, hogy mi mit adunk nekik. A szüleimnek sem segítettek és jelenleg 2 ingatlanjuk van és hamarosan lesz harmadik is (65 évesek). Nekem az önerőbe besegítettek anno, meg a testvéremnek is, de nagyrészt mi fizettük ki a fizetésünkből. Rengeteg ismerősöm van, aki nulla vagy kevés szülői támogatással indult és van saját ingatlana. Ami tény, hogy jelenleg nem egyszerű a lakáspiaci helyzet, azt viszont szerintem nem lehet előre látni, hogy milyen lesz 15-20 év múlva.