Mennyire mozoghatok szabadon az anyós és a barátnőm közös területén?

ma 16:39

Ne írj már butaságokat! Az anyós a lányát is kiteheti, ha úri kedve úgy kívánja!

A haszonélvező a birtoklásra és birtokvédelemre ÖNÁLLÓAN jogosult, ezt a jogát a tulajdonossal szemben is gyakorolhatja.

Csinálhatok még olyan megoldást, hogy megvásárolod egyben vagy részletre az ingatlan egy részét a barátnődtől.

Így idővel tulajdonos leszel, ha pedig együtt maradtok akkor teljesen mindegy. Így már te is jogilag nyaggathatod az anyósodat. Erkölcsileg is neked adok igazat, mert a fiatalok családalapítása mindennél előbbre való, főleg egy primitív maradi fékfánál. Te pedig normálisabb, építő típusú embernek tűnsz, úgyhogy, hajrá!

51: akkor talán ez változott. Nekem is apám volt a haszonélvező és én voltam a tulajdonos. Engem, mint tulajdonost akkor még nem tehetett ki. Bocs, h hogyha nem bújom a törvényeket folyamatosan ilyenekbe.

Apám albiba kiadta az egyik szobát, ha akartam, ha nem...ki nem tehetett engem.

"A tulajdonjog fele soha nem lesz az övé, ha csak a párja direkt rá nem íratja (ilyent meg miért tenne?). Hiszen ha netán összeházasodnak, ez a ház akkor is a barátnő magánvagyona marad."

Igen, tudom, hogy alanyi jogon soha nem lesz az övé. Úgy értettem, hacsak a párja a nevére nem íratja a felét, de valószínűleg nem ez fog történni.

De azért zárójelben megjegyzem: az sem fair, ha ez sosem történik meg. Legalábbis az én értékrendem szerint, de úgy látom, a nők többsége mindaddig úgy áll ehhez, míg a nő van előnyös helyzetben. Bezzeg, ha a férfinak lenne háza, ami soha nem kerülne a nő nevére is! Akkor aztán menne a védőbeszéd...

Mert most vegyünk alapul egy olyan helyzetet, ahol nincs kötekedő anyós, csak a ház, a nő nevén. Ha a férfi életvitelszerűen több évig, sőt évtizedig ott lakik, ő maga is beleöl egy halom pénzt a ház felújításába, elég nagy gerinctelenség a nőtől, ha később, hangsúlyozom: később, nem teszi tulajdonossá a férfit is. Főleg, ha már gyerek van, házasok. Többek közt a férfi pénzéből is lenne felújítva a ház, és lehet, hogy több pénzt beleölnek az évek során, mint amit eredetileg ért a ház maga. Aztán a szerencsétlen pasas csak fekteti bele a pénzt, de soha nem lesz hozzá köze? Teszem azt, eltelik 15 év, belefizetett a felújításba csak ő maga 4 millió forintot, aztán ha szétmennek, mehet az utcára, mert semmi sincs a nevén? Remélem érted, mit akarok ezzel mondani. Ilyen feltételek mellett én biztos nem mennék oda lakni senki helyébe. Fizessen, hogy aztán kezdjen majd mindent elölről... Marha korrekt dolog! Akkor dugja fel magának a házat, mert akkor inkább összegyűjtöm rá magam!

Párszor megkérdezted ezt már, és mindig elmondták neked, hogy EZ VAN, a haszonélvezeti jog felülírja a tulajdonjogot - a te jogodat meg pláne, mert neked abban a házban olyanod nincs.

A barátnőd engedélyével laksz ott, de anyóssal vigyázz, mert ha ő, mint haszonélvező azt mondja, te költözz ki onnan, akkor neked ki kell költöznöd (sőt, a lányát, a tulajdonost is kiteheti, mert joga van hozzá).

... és erre hiába ütöd a billentyűzetet, amíg szét nem esik, ezzel a helyzettel nem tudsz mit tenni.

Előző, válás esetén a férj követelheti a lakásra költött pénz felét. De attól, hogy építenek két tyúkólat, meg egy medencét, még nem keletkezik automatikusan tulajdonjoga az ingatlanban.

Abban igazat adok neked, hogy mindenki nyugodtan összegyűjtheti magának a lakásra valót, és vehet sajátot, ha úgy akarja.

"Minden kockázatos.

Sok ember járt már pórul azzal, hogy a barátnője családjával élt együtt, majd kidobták, de sok családot ismerek, akik viszont így kezdték az életüket, oda születtek a gyerekeik és a mai napig békében élnek.

Sok ember van aki élvezi annak örömét, hogy albérletben élhet, majd miután felújította az ottani lakását, eladják, és elküldik. Van ismerősöm aki 4 évig élt albérletben amit el akartak adni, majd felújította a kertet, kifestett, és eladták a feje fölül az albérletét. Ez mostohább.

Sok emberről hallottam, aki úgy került az utcára, hogy nem tudta kifizetni az albérletét."

Aha... Na álljon meg a menet!

1) Az első bibi ott van, nálatok nincs békesség. Ahol jó a viszony a több generáció között, ott működik az ilyen közös együttélés. Nálatok ez hol van meg? Nem épp arra irányul a kérdés, hogy egy széket sem tehetsz odébb anélkül, hogy anyós bele ne szólna?

2) Ha valaki olyan baromállat, hogy egy albérletbe öli a pénzét, amiről tudja jól (vagy tudnia kéne!), hogy átmeneti otthon, és soha nem lesz az övé, de mégis apróbb beruházásokon kívül (pl. szobafestés), pénzt fektet bele, az egy címeres ökör! Az ilyen meg is érdemli, hogy kib*sszák onnan, és fogja a kis fejét. Miért, mit gondolt, mi lesz? Ha beleöl némi pénzt, majd a tulaj átengedi neki a lakást? Akkor koppant!

Mi egy fillért nem költöttünk eddig albérleteink felújítására, nem is fogunk. Vigyázunk rá, hogy úgy adjuk vissza, ahogy kaptuk, de ennyi. Még festeni sem festettünk ki soha egyben sem.

3) A hitelre vásárolt házadból éppúgy kidobnak, ha nem fizeted. Aki nem fizet, az eladósodik. Aki albérletet nem tud fizetni, saját lakásában is elmarad majd a számlákkal, stb. Érdekes, akármilyen kevésből is éltünk, tudtuk fizetni az albérletet. Aki nem tudja, az ne csodálkozzon, hogy kiteszik! Élősködőket sehol sem tűrik.

Viszont a különbség az, ha én nem győzök fizetni egy albit, kereshetek kisebbet, olcsóbbat, vagy betársulhatok valahova. De ha a hiteles nem fizet, elveszik a feje fölül a lakást, aztán úgy járt. Téged is máról holnapra kitehetnek a kedves pároddal együtt, és míg él az anyós, semmit sem tehettek.

De látom, beszélhetek, amit akarok, te nem látsz tisztán. Az ilyen emberkékre mondom: nincs meg a magukhoz való eszük sem.

"Előző, válás esetén a férj követelheti a lakásra költött pénz felét. De attól, hogy építenek két tyúkólat, meg egy medencét, még nem keletkezik automatikusan tulajdonjoga az ingatlanban."

Nem keletkezik, de ha történetesen a teljes tetőt lecserélték, netán szintet húztak rá, vagy több szobát, nyílászárókat cseréltek, felújították a fürdőszobát, kívülről is tataroztak, és netán még a bútorokat is lecserélték apránként, lehet, hogy máris több lett rá költve, mint amennyit ért.

Legalábbis sokan, akik olcsó házat vesznek, ráköltik sokszorosát a felújítására. És ha ebben történetesen a férfi járult hozzá nagyobb arányban (mert kb. dupláját keresi, mint a nő, plusz a nő évekig volt GYED-en), akkor a pofátlanság netovábbja úgy tekinteni rá, mint aki megtűrt személy ott. Sajnos mégis az a helyzet, hogy sok esetben ez van. Pl. egy kolléganőméknél: két gyerekük van, akikkel egyenként 3-3 évet töltött GYED-en, ráadásul előtte és utána is sokat volt munkanélküli, míg a férje mindvégig dolgozott, és nem is keveset keresett.

A ház, amit apránként felújítottak teljesen, a nő nagymamájáé volt, és teljes egészében az ő nevén van. Ellenben az eredetileg legfeljebb 2 milliót érő házba több millió forintot fektetett bele a férfi - ami nem egy tyúkól értéke ugyebár. Mégis, ha ők szétmennének, cseszhetné, hisz az ő nevén nincs semmi. Ez korrekt?

[link]

Még egy békés megoldási lehetőség az alábbi linkbe olvasottakba is elhangzik.

ma 17:40 >> hogy erkölcsileg mi a "korrekt", azt mindenki máshogy ítéli meg, mert az értékrendünk szubjektív dolog.

A házasság vagyonközösség, a házasság előtt szerzett vagyon viszont a felek különvagyona.

Ha a nagyi háza ért 2 milliót, de a házasság alatt ráköltöttek még 3-at, akkor a férj követelheti a ráköltött összeg felét. De tulajdonjoga automatikusan nem keletkezik.