Mostanában a párom, mindenféle kifogást talál ki, hogy ne kelljen velem kettesben lennie, lefeküdnie. Mi ez?

Igen,de ettől sajna a problémánk nem oldódott meg.

Én nagyon szeretném ezt a kapcsolatot.Mondtam a páromnak,hogy annyira szeretem,ha elmúlik a nagy lángolós szerelem,én akkor is vele akarom leélni az életem,mert olyan rendes.De ez az érzés egyre halványabb.

Nekem nincsenek szüleim,igazából rokonaim sem,akikhez mehetnék,vagy akikre számíthatok,tehát egyedül vagyok teljesen.Kicsit félek,hogy mi lesz...Hiszen én hiába teszek meg bármit, ha ő már nem akarja.

Tegnap azt mondta,hogy azt akarja olyan legyek,mint régen,a mostani "énemmel", nem képes,és nam akar hosszú távon együtt lenni.

De ő mehet tovább,élhet,mint marci hevesen,de én kinek kellek majd két gyerekkel?

Nem tudja konkrétan,csak a régi énemet.Kérdeztem tőle,ha ő nem tudja,én honnan tudhatnám?De neki már minden baja van, ami velem kapcsolatos,az nem, jó.Azt mondta,hogy idegesítem.

Pedig mindent megteszek neki,házimunkát távolról sem ismeri,csak annyit kérek tőle(meg is mondtam neki),hogy foglalkozzon egy-egy órát velem,meg a gyerekkel,amikor itthon van.

De mitől lehet az,hogy nem akar velem együtt lenni?Hiszen csupasz vagyok mindenhol,vannak ötleteim bizonyos dolgokban,nem engedem el magam előtte (nem fingok,csak akkor böfögök,ha nagyon muszály,wc-re is csak akkor megyek el,ha nincs itthon),nehogy kiábránduljon belőlem.

Nem tudom,hol hibáztam ekkorát.Persze nekem is vannak rossz napjaim,de kinek nem?