Van esélyem az életre? Családom szerint nincs. Valóban?

Eleg furcsan gondolkoznak a szuleid, holott orulniuk kellene, hogy tovabb szeretnel tanulni.

Amig elsz, addig tanulj, s akkor nyero leszel. Nem szabad igy elkeseredned, hanem elkell dontened, hogy Te igazabol mit akarsz dolgozni, vagy tanulni es elkell kezdeni megvalositani ezt.

Nem szabad a szuleidre hallgatni, mivel nincs igazuk! A mai helyzetben 1 sima erettsegivel semmit nem ersz, tehat tovabb kell tanulnod.

Viszont arra ugyelj, hogy amit tanulni szeretnel, arra legyen kereslet, tehat abbol megtudj elni.

Az utolsó két mondatod hiteltelenné teszi az egészet.

Sokkal jobb helyzetből indulsz, mint sokan. Az újságíró példája ne rettentsen el, azért mert ő elcseszte az életét az "újságírásra", neked még nem kell! Kíváncsi vagyok micsoda cikkei lehettek! A legtöbb megyei napilap örül, ha valamit leközölhet, és ha a főiskolai éveket nem azzal töltötte volna, hogy hogyan jusson át a vizsgákon, hanem publikált volna akár a lev.rov-ban, akkor a komolyabb anyagait is örömmel leadták volna. Amikor meg kezében a diploma, akkor nem kezdőként kellett volna állást keresnie.

Diploma nélkül tényleg a rabszolgasors vár rád, és ne legyenek illúzióid: diplomával is. Csak mondjuk az ókori rómában is nagy különbség volt, hogy valaki a pöcegödröt tisztította, az ültetvényen szedte az olajbogyót, vagy épp a nagyságos asszonyt fésülte és a társalkodónője volt, vagy épp a birtokot irányította intézőként, esetleg a gyerekeket tanította betűvetésre és szónoklásra.

Diplomával legalább van esélyed, hogy leszel valaki.

Visszatérve az elejére: Mentsd el ezt a kérdésed valami biztos helyre, vagy nyomtasd ki, és tedd bele a tárcádba. Vedd elő aztán 15 év múlva, amikor a másfél éves gyereked épp a mandulaműtét után tér magához, amire azért volt szükség, mert az utóbbi fél évben öt és fél hónapot volt beteg... vagy amikor majd a szüleidet temeted. Vagy amikor a párod telefonjáról felhívnak, és közlik, hogy balesete volt, a kocsija szanaszét tört, őt is megműtötték, jól sikerült, állapota stabil, de keress egy földszinti lakást széles ajtókkal, mert a kerekesszék máshova nem fog beférni...

Vagy vedd elő akkor, amikor rád bízzák az osztályt, ahol eddig dolgoztál, vagy amikor a kisfiad először hozza be a kávét az ágyadba!

Aztán örülj neki, hogy 19 éved mennyire boldogan telt!

londonimagyarok.hu

Három csoporttársam is itt talált ismerősöket, szállást, munkát.

Irigyellek a felsőfokú angolodért, én 26 évesen a középért küzdek és mégis számtalan munkám volt már, nem éppen fizikai jellegűek.

Szia! Nálam ugyanez volt a helyzet amit leírtál. Én érettségi előtt kb 2 évvel terveztem el, hogy külföldre szeretnék menni, anyuék pedig ugyanígy reagálták le. Ettől függetlenül érettségi után egy hónappal kijöttem USÁ-ba, azóta is itt élek, és semmi pénzért nem mennék haza. Nem alázzák meg az embereket, sőt toleránsak és segítőkészek (legalábbis én ezt tapasztaltam). Én azt tanácsolom, hogy vágj bele abba amit szeretnél, lehet hogy nehéz lesz, de nem szabad feladni, mert sikerülni fog! Csinálhatod úgy is, hogy elkezded a főiskolát/egyetemet és közben mész ki külföldre pl egy évre, vagy utána. Rengeteg lehetőség áll előtted! Nehéz lesz, főleg így szülői támogatás nélkül, de ha nem adod fel, sikerülni fog! Sok sikert!

22/L

Mellesleg én is úgy mentem ki, hogy semmi ismerős nem volt ott. Teljesen egyedül voltam.

Utolsó

Mikor nagyon oltogatnak néha oda kéne nekik nyögni, hogy akkor mi a francért csináltatok.

Egyébként nem tudom mit izgulsz, nehogy már a szüleid döntsék el, hogy mi lesz belőled.

Szerinted a sikeres emberek, akiknek van már egy kiépített vállalkozásuk, vagy akár egy népszerű világsztár, hallgatott a szüleire, mikor azt mondták neki, hogy jaj fiam ebből nem fogsz megélni.

Aki panelban él az nem lehet elkényeztetett. (bocs)

Abban igazuk van a szüleidnek, hogy nálunk egy rakás szar az, amit munkahelyen fizetésként adnak, külföldön pedig valóban hendikeppel indul egy külföldi.

Node: ha én szülő lennék, akkor nem lennék olyan korlátolt húgyagyú barom, hogy minden igyekezetemmel elvegyem a gyerekem önbizalmát, lerontsam a jövőképét.

PEDIG A SZÜLEID PONT EZT TESZIK!!!!

Én a helyedben olyanokkal beszélgetnék, akik önbizalmad adnak, én próbálnék a helyedben azokra a dolgaimra fókuszálni, amiben jó vagyok, amik az erősségek.

Egyébként a jövő nem a beosztotti viszonyban elsínylődött munkahelyeké, hanem a saját vállalkozásé. Azzal sokra lehet vinni nálunk is.

Amúgy meg a külföldi munka sem igaz, hogy mindig porigalázós, csak ne a franciákhoz menj :))

Ott is lehet érvényesülni, ha van kapcsolatod!