Van esélyem az életre? Családom szerint nincs. Valóban?

De birom az ilyen szuloket! Epp, hogy biztatnia kellene. Miert ne lehetne beloled valaki? Mert szerinted mas hogy kezdte? Sok ember teljesen sajat erejebol kerult oda, ahova. Az sem igaz, hogy te kulfoldon csak egy keleti senki lennel. En kulfoldon elek es nagyon meg vagyok elegedve az eletemmel. Nem is fizikai munkat vegzek, szoval ha arra gondolsz, hogy a kulimunka jut csak, akkor nem, de ehhez rengeteget kell tanulni, a nyelvet perfektul, a szakmadat tokeletesen. Vannak szakmak, amikkel a vilag minden pontjan lehet ervenyesulni. Orvosok, noverek, tanarok mindenhol kellenek.

Egyebkent havi 260 ezer Ft magyar viszonylatban egyaltalan nem rossz. Csak hogy megnyugtassalak: meg aki meg is teheti, annak sincs feltetlenul 50 ezer Ft-os oraja stb. Nekem teljesen atlagosnak tunik, amit leirtal. Nincs az eleteddel semmi gond, csak tanulj es dolgozz es elobbre fogsz jutni! A szuleidre pedig ne hallgass, nehogy vissza engedd magad rantani.

a szüleid tipikus sztereotípiái a begyepesedett atompesszimista mindent borúsan látó magyarnak...gratula!

Sz@rd le, és menj előre, csináld amit jónak látsz, te alakítod az életed!

nem kell mindenhova protekció, el lehet menni világot látni, és lehet külföldön dolgozni, ha talpraesett az ember (na ha végzettsége van, akkor ne a londoni kocsma pohárszedő pozíciója legyen a cél)

nem feltétlenül nyugatban kell gondolkozni, nem csak Európa meg USA létezik... :-o

én pl Egyiptomban lakom, egyedül jöttem mindent feladva, próba szerencse alapon, idővel (pár év alatt)búvároktató lettem a nulláról, nagyon jó a fizetésem, olcsó itt lakni, és a tengerparton dolgozom.

Egyik nagyon jó barátnőm Angliába ment x éve és angolul sem tudott. A másik Olaszországban lakik.

Bizony, talpraesettnek kell lenni és nem feladni meg nyavalyogni hogy jaj akkor meghalok, meg az élet hű de nehéz... van akinek könnyebb, van, akinek nehezebb, de a kitartás és a hozzáállás sok mindent változtat. Menj csak világgá, és erősödj meg egy kicsit...

ha csak érettségid van azzal télleg sak a seggedet törölheted ki.ha kijárod az egyetemet akkor lehetsz bármi.persze ha nem csak átbukdácsolsz.lehet, hogy utána is képezned kell magad, hogy tényleg jó munkád legyen de hogy semmi nem lesz belőled azt kötve hiszem.

Amúgy meg..hány ember van akinek érettségije van(vagy az se)és sokra vitte.? szal én nem osztom a szüleid véleményét.-.-

Kicsi fiam/lányom,

Ha úgy akarod beállítani az életet, hogy minden csak úgy terem, akkor nagyon nagyot fogsz esni, pofára.

Tanulj, de azt is vedd figyelembe, hogy nem kapkodnak sajna a friss diplomások után sem. A diplomaosztódról lehet nem azonnal egy csilivili irodába 200ezres nettó fizuval mész, hanem lehet recisként kezded valahol, vagy eladóként(már nem tudom melyik "új" cégnél kell végig járni a szamárlétrát, mire boltvezetőmiaszösz leszel, lidl, aldi, havi sokért)

Plusz a diplomával nem osztanak sem tapasztalatot sem észt. Azt szerezni kell.

18éves korom óta dolgozom, abban a szakmában amit szeretek, választottam, 6év munkatapasztalatom van, az első helyem "protekció" anyum megkérdezte mehetek e interjúra, de onnantól nekem kellett eladni magam. Először vegyes munkakör, aztán csak szakma, most ott tartok, hogy államvizsga előtt állok, de a 6évemmel nettó160as kezdő fizut is kérhetek... diplomával már egy cseppet magasabbat. És nem a fényezés ideje, de párhuzamosan melóztam és tanultam, jelenleg anyuka is vagyok, hébe hóba besegítek a volt kollégáknak, iskola, család.

Tudatosan építettem az életemet, ugyan tény, nagyon specifikus, és vannak sötét foltok a világból, de nem is vagyok ógörög filozófus... amihez kell értek, boldogulok, szülők és egyéb támogatók nélkül is, panaszkodás nélkül.

És nekem is "kedves" szüleim voltak, vannak, ezért is tettem a dolgom, felneveltem magam az életre. Nélkülöztem is, nem keveset, de ami nem megöl az erősít... Ha az első pofonnál feladod, akkor készülj fel, hogy csak kudarcok és kudarcok fognak érni... Állj a saját lábadra, az istenért, felnőtt vagy.

Nekem csak érettségim van.Se diploma,se nyelvvizsga.Egy alkoholista anya és egy elkeseredett apa mellett nőttem fel.

Évekig azt hittem csak a szakmám van amivel tudok érvényesülni.Hamar rájöttem,hogy halott szakmám van ami a kutyának sem kell(könyvkötő)

33 évesen nyelvtudás nélkül, a barátommal együtt kimentünk Angliába.Senkitől nem kaptunk sem támogatást,sem segítséget.Még akkor is elfordultak tőlünk amikor itt kint ismerkedtünk meg magyarokkal.Mégis 4 évvel később megteremtettük magunknak a nyugodt életet.Van munkánk,van egy szép lakás amit bérelünk,és ami a lényeg tudom biztosítani a fiam jövőjét is,hogy neki könnyebb legyen mint nekünk...

Ne siránkozni kell,hanem szépen felállni,és indulni a célért amit kinéztél magadnak..Ha nekem sikerült 30-on felül akkor neked is..

Az ilyen emberek annyira le tudnak húzni, hogy az valami hihetetlen! Rossz kimondani de apád rosszat akar neked,csak észre kell venni!!

Tudom, mert velem ugyan ezt csinálta. Akartam venni egy komolyabb kocsit, elkezdtem érte dolgozni elég keményen, de ő csak hajtogatta, hogy minek neked ilyen drága autó meg úgyse tudsz összeszedni rá annyi pénzt, első úton összetöröd, stb.. Aztán persze megvettem és onnantól kezdve meg is romlott a kapcsolatunk.

A lényeg most jön!! Költözésnél találtam egy dobozt telerakva poszterekkel meg tesztekkel ennek az autónak a korábbi változatáról!!! dátum '82 ennyi idős korában ugyanazt akarta mint én!! De neki nem jött össze gondolta nekem se jöjjön. Amikor erre rájöttem egy ideig nem tértem magamhoz.. Undorító dolog ez egy szülőtől.. Természetesen amilyen hamar tudtam el költöztem.

Téged is megpróbál visszahúzni de ne hagyd magad!!!