Úristen megástam a saját síromat?

A szituáció, amit most lefogok írni, hát szerintem nem mindennapi, egyszerűen magam sem hiszem el még mindig ami történt, és nagyon félek a következményektől.

Az történt, hogy DÉLELŐTT megyek be a hálószobába, mondom becsukom az ablakot, hatalmas megdöbbenésemre találtam valakit a szobában, aki nem a családunk tagja volt....

Hogy szépen fogalmazzak egy bantunéger 14év körüli kis tetű volt, öcsém fiókjában matatva.(fiú) (semmiféle neszt nem hallottam a hálóból, mivel főztem és maxon ment a páraelszívó)

Eskü nem vagyok agresszív, de olyan szinten elborult az elmém, hogy lány létemre rárontottam a gyerekre, és kirángattam apuhoz, aki kint volt az udvaron a műhelyben. Én nem tudom, hogy hogy sikerült őt kiráncigálnom, szerintem kissé túl tengett bennem az adrenalin, fogalmam sincs hogyan sikerült, pedig kapálózott rendesen, az arcomat meg is marta, meg ugatott, hogy "engeggyéáá máá eee", azt inkább nem írom le én miket mondtam neki.

Kiértünk, üvöltöttem apunak! A gyereket elengedtem szaladt a kapu felé, de hát nem tudott kimenni. Fúúú apu meg felhoz vágta és csak nyomta neki a falnak és mondta a magáét, aztán kivágta a kapun, mondván ha szól a rendőröknek holnap ránk gyújtják a házat, annyit nem ér az egész, meg ezek a nyomoronc rendőrök ugyan mit tennének?? Semmit, azok is be vannak sz@rva tőlük.

Na és itt a lényeg, pont ettől félek, mi van ha a fiú megmutat engem, vagy aput az apjának, vagy a családjának??? Hogy megyek így bárhova is? Hát agyonvernek az utcán, de akkor erre nem gondoltam, csak védtem a sajátomat úgymond.:(

Lehet, hogy kissé zavarosan írtam le, mivel zavart is vagyok, eszméletlen mi van ebben az országban??? Fényes nappal bejönnek a házba, komolyan mondom én szavakba sem tudom önteni mit érzek, de hogy ez elmenne a Fókuszban az tuti.

23N