Vannak ötleteitek hogyan lehet az anyós képbekerülését leminimalizáltatni? Mi az ami tuti kiverné a biztosítékot. Ilyesmi? Azok írjanak leginkább akik szintén felveszik a kesztyűt. Tényleg ötletekre van szükségem.

Mi 5 éve vagyunk együtt, és két éve már együtt élünk. Én nagyon szerettem a szüleit, de az első évben, mikor rájöttek, hogy komolyan gondoljuk, éreztették velem, hogy kívülálló vagyok. Innen eljutottunk oda, hogy beleszólnak a kapcsolatunkba, és sajnos visszaélnek azzal, hogy ha én is megyek hozzájuk, akkor kioktatnak, leszólnak. Olyan rosszul esik. A vőlegényem persze, már beszélt velük többször, de sajnos mindig azt éreztem, hogy az anyukája fúr a hátam mögött. Ebben az évben, mikor egyszer beszélt az apukájával, akkor ő pont ezt mondta a vőlegényemnek: nagyon féltékeny rám. Olyan kellemetlen helyzetekbe hoznak, általában nem szólok semmit, csak ritkán, mert szeretem a párom, és nem szeretném megbántani. Én nem szívesen járok hozzájuk, mostanában csak 2havonta. De pl tőlem albérleti pénzt is kérnek, és a csalásomat is többször hozták már kellemetlen szituba... ami még tetézi a bajt, hogy az én szüleimhez mindketten szívesen megyünk, és a szüleim a fiukként kezelik őt. Emiatt az ő szülei meg féltékenyek, és csak még kevésbé kedvelnek engem... én nem vitatkozom velük, csak nagyon ritkán, ha tényleg rettenetesen fontos, de tudom, hogy a vőlegényem azért velem él, mert szeret, és nem fog választani köztünk. Viszont sztem az a normális, ha elfogadja az ember, hogy a gyermeke felnőtt, és saját élete van. Lehet nem kedvelni egymást, de sajnos úgysem tudsz mit tenni... ha veszekszel, vagy ilyesmi, akkor úgyis te jössz ki rosszul... ördögi kör. Csinálj vmi jó kis stresszlevezető dolgot, és próbálj meg ne foglalkozni vele :) Bár nem könnyű, nekem se megy! Ha megyünk hozzájuk, napokig nem alszom, sőt még jártam egy ideig csoportterápiára az egyetemen önszántamból, hogy el tudjam fogadni.........