Miért esik zokon a nőknek, hogy a férfi elvárja, hogy minden nap ételt rakjanak eléjük, miután hazaérnek a melóból?

Ja és a kérdésedben NEM szerepel, hogy egyenlően megoszlik a munka. Arról írsz, hogy kertezik, nehéz fizikai munkát végez (na ne röhögtess) de az emberek elég nagy része panelban lakik.

Lényeg a lényeg, semmi közöd hozzá, hogy mások hogyan alakítják az életüket, és 17 évesen végképp nincs hozzá jogod, hogy bárkit elítélj, hogy a napi 8-12 órája után mi a picsut is csinál otthon!

Mondom ezt úgy, hogy én szeretek főzni és szoktam is.

Én meg írtam, hogy ha a munka megoszlik, akkor a nők nem igazán szoktak picsogni.

Ja, lehet hogy van 1-2 mutatóba, de nem az az általános.

Az a néhány ritka példány meg mit zavar, hogy nyafog? Az ő dolga, meg a párjáé.

Az utólag való korrigálás nem tartozik a kérdéshez. Azt kommentben tetted meg, miután nem kaptál elég egyetértő választ. Bocs, hogy nem olvas mindenki végig 5 oldalnyi kommentárt és választ, de legközelebb talán figyelj arra, hogy ne egy általánosító, idiótaságot kérdezz. Vagy szerinted (vissza térve a rendes kérdésedre, nem a kiegészítésekre) minden ember kertesházban lakik? Ja, hogy nem? De te valahogy mégis úgy vetted, mintha ez csak így lehetne.

Egy másik válasznál amúgy már írtam, hogy nincs női meg férfi munka, csak amihez farok vagy sunci kell. Értem? Ha egy nő nem akar főzni, főzzön a pasi, helyette a nő mosogat. Mi olyan nehéz ebben?

És megint megkérdem. Mi közöd mások életéhez?

"Miért esik zokon a nőknek"

"Miért veszik zokon a nők..."

Ez a helyes, olyan nincs, hogy esik zokon.

Ha másképp fogalmazod meg a kérdést, nem lenne vita sem. Ha mindkét fél dolgozik, akkor otthon is felezni kell a feladatokat, ha az egyik vagy a másik fél háztartásbeli, akkor természetesen a háztartásbeli feladata ellátni a feladatokat otthon.

Megdöbbentő, hogy még a magyar nők többségével el tudták hitetni, hogy a házimunka kizárólag a nők dolga. Nézzetek csak utána, számos felmérés bizonyítja, hogy pl. Európában a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát és a magyar férfiak végzik a legkevesebbet, akkor sem segítenek sokszor a párjuknak, amikor mindketten dolgoznak. Nem is bánom, hogy az Egyesült Államokba költöztem, itt a gyerekeket egyenjogúságra nevelik, az összes amerikai családban, akiket ismerek a férfi és a nő egyenlően osszák el a házimunkát, a férfiak általában jobb szakácsok, akikkel találkoztam általában otthon főznek, a feleségük meg pakol, mosogat. Itt megkérdezik a férfiak, hogy miben segíthetek,de inkább úgy mondom, hogy egymástól kérdezik meg. Én is úgy lettem nevelve, hogy a nő dolga a házimunka, csak aztán megismertem egy új világot, tájékozódtam, művelődtem és megismertem az egyenrangú párkapcsolatok alapjait. Egy másik hasonló kérdésből idézek valakit és a válaszaimat.

"a nő dolga: főzni,mosni,takarítani,gyereket nevelni"

És ezt neked így sikerült benyelned? Gratulálok. De azért utána nézhetsz a történelemnek, hogy ez a megosztott szerepvállalás mikor alakult ki és hogyan, és most miért nem kellene, hogy elfogadott legyen, de az agymosó mechanizmus sajnos túl jól működik még a magyar társadalomban.

"a férfi dolga: kerti munka,szerelés,nehezebb fizikai munka,gyereket nevelni"

A magyarok legnagyobb része tudtommal panelban lakik, próbálok visszaemlékezni én mikor még otthon laktam szüleimmel, apának hányszor kellett kicserélni a villanykörtét a panellakásunkban, megszerelni a lefolyót pl, de olyan kevésszer, hogy nem is emlékszem igazán, a lefolyóhoz is szerelő kellett. Azonban tisztán emlékszem, hogy anya minden nap főzött és mi apával csak leültünk az asztal elé és megedtük anya több órás fáradozásának gyümölcsét.

Remélem a mai világban, ahol a nőknek is legtöbbször már muszáj, szükséges visszamenni dolgozni pár hónappal gyerekszülés után, ez az elkülönített szerepvállalás háttérbe fog szorulni.

Kérdező, szerintem az a baj, hogy nem látod be, hogy az élet nem abból áll, hogy a férjed eszi a főztöd, és mosolyogtok egymásra, hogy milyen boldogok vagytok.

Pár év múlva majd rájössz. Ez nem fenyegetés, ez az élet rendje. Ha majd visszaolvasod ezt a kérdést, a homlokon csapod magad, hogy milyen fiatal voltál.

Nekem is, ahogy szerintem mindenki másnak is, volt olyan szakasz tinédzser koromban, amikor azt hittem, az egész világot értem, mindenre tudom a megoldást, és nem értem, mások miért bonyolítják túl. És annyira, de annyira azt hittem, hogy igazam van. És persze durciztam, ha azt mondták, hogy "ha majd felnősz".

De felnőttem, és látom, hogy "gyerekként" nem láttam a világ gyakorlati működését. Elméletben minden szép és jó, de a kivitelezés már sokkal nehezebb.