A ferjem lanya elviselhetetlen. Mit tehetnek?

Azzal, hogy a gyerekkel leültök és elbeszélgettek, szerintem az a gond, hogy érzelmi kérdést racionálisan - pláne kisgyerek esetében - nem lehet megoldani.

De ugyanígy a pofonnal sem értek el semmit, mert csak a dühét szítanátok a testvére és magatok felé.

A kistesó érkezésével okozott érzelmi megrázkódtatásra érzelmi választ kell adni, hogy ÉREZZE és TAPASZTALJA, hogy azért, mert kistestvére született, ő még ugyanolyan fontos személy maradt, mint ahogy az volt fél évvel korábban.

egy gyereknek szüksége van biztonságra és határokra. A határok adják a biztonságot. A vonalakat pedig ti húzzátok meg. Én két felől közelíteném meg a kérdést: 1.) anya (sanszos, h féltékeny és okosítja a gyereket) 2.) iskola (lehet, h van némi bullying), 3.) kislány.

A gyerek abból, h leülteted a székére és csúnyán nézel rá nem tanul, abból csak a blablabla rész marad meg. Én a következő kirohanásánál: utállak etc. közölném vele, h okés, mi nagyon szeretünk, de ha nem szeretsz itt lenni, akkor maradhatsz otthon is.

Ha észreveszed, h bántja a kicsit, odamész, megfogod a kezét határozottan, olyan testhelyzetet veszel fel, h te legyél a magasabb, belenézel a szemébe és megmondod neki, hha még egyszer előfordul, akkor te ugyanott és ugyanakkorát fogsz neki adni, mint ő a babának. És közlöd, h nagyon szereted őt (mármint az első gyereket) és neked kell arra megtanítani, h ilyet nem csinálunk. Ha szépszóval nem megy, akkor így. És abban az esetben, ha őt bántja vki, akkor őt is uígy megvéded majd, mert nagyon szereted, de nem helyes, amit csinál.

Emellett én elgondolkoznék azon is, h odaköltöztessem a gyereket a szitu rendeződéséig, addig pedig csak hétvégén és délutánonként találkozzon az anyjával. Sőt, ezzel kezdeném az egészet.

Ne nevezzünk már szociopatának egy hét éves kislányt, akinek felborult az élete azután, hogy testvére született! Ez mi más, ha nem környezeti tényező?

A szociopata gyerekek nem onnan ismerszenek meg, hogy miután évekig semmi gond nem volt velük, mintagyerekek voltak, egyik napról a másikra kitör belőlük a szerotonin hatására a gyilkos ösztön.

24-es vagyok:

A kislány dühöt és féltékenységet érez, mert a testvére kitúrta a középpontból.

Agresszív a húgával, mert a születésével megváltozott az apja családjában az ő helyzete. Hiányzik neki az a csupán rá irányuló szeretet, figyelem és törődés, amiben addig része volt. Azért zsarolja az apját érzelmileg, hogy ezt újra megkapja. Azért bántja a húgát, mert haragszik rá.

Szerintem elég egyértelmű, hogy a testvér születése forgatta fel az életét, nem a szerotonin.

Nem ijesztgetni akarlak, de olvassátok el ezt a cikket!

[link]

Sajnos komolyan kell venni ezt az egész dolgot, mert a féltékenység sokszor átalakulhat agresszióvá....

A kislány úgy érzi ő a sértett, kedves szavakkal nem lehet rá hatni, meg van győződve arról, hogy a másik gyerek miatt ő hátrébb kerül a "ranglétrán"...

Én viszont azt tanácsolnám, hogy beszélgessetek vele, és ha semmi sem változik kerek-perec mondjátok meg neki, hogy ugyanannyira szeretitek, mint a másik gyereket, de amit tett ( a fizikai bántalmazások), azzal messzire ment, és ha továbbra is bántja a kicsit, többet nem mehet oda!

Tudom hogy ez kegyetlenül hangzik, te mint írod, minden mást megpróbáltatok! Mit csinálnátok, ha egyszer komolyabb sérüléseket okozna a kicsin? Mert ez is simán benne van a dologban!

Semmiképp nem normális a kislány viselkedése. Sem a kisbabával , sem az édesapjával, sem veled.

Az iskolában nincs vele gond ? Már biztosan iskolás. Ott a közösségben nem rúg, csip, harap, karmol, utál, nem akar megölni senkit ? ( csak szóban ) Nem zsarol senkit ?

Édesanyjával hogy viselkedik ? Nincs gond ?