A ferjem lanya elviselhetetlen. Mit tehetnek?

itt nem a kislány a szociopata, hanem a kérdés feltevője, aki azon szórakozik, hogy a sok idióta egyből ráugrik egy ilyen "érdekes" témára!

további jó szórakozást s@ggfej!

Már bocsi de egy pszichológus nem adja olyan könnyen fel. Amennyiben problémát észlel a kislánynál, biztosan meg is találta volna a nyitját. nem azért tanulnak évekig, hogy 5-10 perc után "nesze semmi fogd meg jól" és mehetsz.

Nem kételkedek abban hogy voltatok pszichológusnál, abban igen, hogy hárman is olyan egykönnyen 5-10 per alatt letudnak egy gyermeket, akivel annyi de annyi a panasz.

Ajánlom figyelmedbe akár a google segítségét (alábbi részlet is onnan van).Egyszerűen beírod, hogy testvéri agresszió és kidob egy csomó mindent. Itt elég nehéz megfogadni tanácsokat, főleg, ha olyanok, hogy "...hát én biztos agyon vertem volna..." Tehát:"A 4 évnél nagyobb különbség a testvérféltékenységet növelheti. Ez igen gyakori jelenség, még ott is előfordul, ahol az elsőszülöttet felkészítették az új jövevény érkezésére, és ő várja is a kicsit. Érthető ez az érzés, hiszen addigi kizárólagos jogait és a felnőttek idejét is meg kell osztania a picivel. Az érzést fokozhatja, ha a szülők nem elég figyelmesek, és az újszülött ágyát a nagyobb gyerek szobájában helyezik el (oda a félrevonulás lehetősége), s ha nem vonják be a kistestvér körüli tennivalókba. Kíváncsisága természetes: a szakemberek szerint akkor járunk el leghelyesebben, ha éreztetjük az újdonsült báttyal vagy nővérrel, hogy számítunk a segítségére. Ha már elég nagy, akkor engedjük meg, hogy kézbe vegye (szülői felügyelettel) a picit, hogy segítsen az etetésnél és a pelenkázásnál.

A testvérféltékenység néha komoly problémává fajulhat. Megnyilvánulhat a csecsemő elleni agresszióban vagy mogorvává, szótlanná válásban is. Ha a nagyobb testvér bántja, bántani próbálja a fiatalabbat, akkor figyelmeztessük: nem engedjük, hogy a kicsinek baja essék. Ugyanakkor biztosítsuk arról a gyereket, hogy semmivel sem szeretjük kevésbé, mint azelőtt.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a szakember segítsége. Hogy mikor forduljunk gyermekpszichológushoz? Nos, a testvér születése előtti időben elutasítóan viselkedő gyerek hozzáállása megváltozhat, ha meglátja a bébit. Ha az ellenszenv a pici fejlődésével nő, ha tartósan fennáll az erős féltékenység vagy ez az érzés visszatartja az idősebb gyereket a fejlődés bizonyos területein (akadályozza szociális alkalmazkodó képességét), akkor ne habozzunk segítséget kérni. A féltékenység kialakulásának többféle oka is lehet. Gyakoribb, ha eltérő nemű testvér érkezik, ha a szülő-gyermek kapcsolat az új terhesség előtt sem volt ideális, vagy ha az anya és az apa kapcsolata sínyli meg a második gyermek érkezését."

ves kérde. Annyi mindent összezagyváltál már itt, hogy magad sem vagy tisztában azzal, mit is akarsz.

Azt irod, imádtad a kislányt, amig nem született testvére, példaértékű volt az ovodában. - anyjaként szeretett.

Aztán irod, hogy 7 évesen még ovodába jár, mert kissé visszamaradott. - mégis csak lehet vele valami gond.

Megollek titeket,utallak(engem utal itt eppen),utal engem az apukam(honnan veszi? Imadja ot az apja!),megolom a szornyeteget(ez a kislanyunk legujabb neve.....),utallak titeket stbstbstb - nézd meg hány helyen irod egybe a szöveget, nem hagysz szóközt , - lehethogyrajtadislennemitmeggyógyitani

Vagyis, türelmetlenül felkaptátok a gyereket, sort nem kivárva, és most letudatlanozod a pszichológusokat, a kislányt rettenetesnek kiáltod ki.

Feltétlen menjetek pszichológushoz, vagy családsegitőben IQ és EQ felmérésre, várjátok ki a sorotokat, ne idegbetegeskedj, a gyermek érdekében.

Hogy különálló személyként akarod tudni, éppen ideje, ugyanis egy teljesen különálló személy a gyermek, saját érzésekkel, tudással, akarással, még akkor is, ha szivesen látná egy-egy szülő a másolatát a gyermekében.

hogy hol itt, hol ott a gyerek, heti váltásban, - sok bába közt elvész a gyerek, nem tesz jót neki, minden felnőtt kívánsága ki van elégitve, ugyanakkor nincs egy stabil értékrendje a kislánynak. Amennyiben valóban veleszületett betegség lenne az empátia hiánya, olvass sokat neki mesét, és meglátod, kinek a pártján áll. Az agressziót elkövetőén, ( akkor baj van ) vagy a megbántottén, a gyengébbek pártján, tud-e sajnálni, tud-e őszintén örülni boldognak lenni egy - egy happy enden ? Tehetsz fel neki közben kérdéseket, ő mit tenne , ő hogy viselkene ?

Sok sikert.

47-es vagyok, várom a válaszodat kérdező, amivel megint megmagyarázod, mint eddig minden hozzászólásnál, hogy mit miért nem teszel, mi miért nincs jól a hozzászólásokban. Egyetlen hozzászólásra sem mondtál még részben sem elfogadhatót, jót, á tényleg köszi, stb.

Az olyan emberre fölösleges energiapocséklás minden szó, mint amilyen te vagy .