Fiatalok családi támogatás nélkül: ti nem borultok ki néha azon, milyen nehéz elindulni az életben támogatás nélkül?

Mindig is jó gyerek voltam, alig lehetett panasz rám. Jól tanultam, szorgalmas voltam, bevallom, az egyetem alatt kicsit bele is fáradtam már a hajtásba, ugyanis rájöttem, hogy az én pedáns életem sem ér többet semmivel sem más szemében a drogozó, züllő, tanulatlan társaiménál, sőt a családom le is néz ezért, mert én ilyen vagyok. Hamarosan záróvizsgázom, de a szüleim pár hete közölték velem, hogy mennem kell innen. A vizsgáig még kihúzom valahogy, de utána költözni akarok a párommal. Messze kell innen mennünk a munka miatt, a páromnak lehet a munkáját is fel kell adnia. A diplomámmal az elhelyezkedést elfelejthetem, nem sokat ér. Az is lehet, hogy külföldre megyünk, ráadásul egy olyan országba, amit nem szeretek, így még nehezebb. Hogy éljük túl a következő hónapokat, éveket a családjaink támogatása nélkül, úgy, hogy a költözésre az összes félretett pénzünk elmehet?