Amiért férjem azt mondja ne dolgozzak rossz ember vagyok?

Csináld ahogy jól esik!

De! Kicsit sok a leírásba,hogy "a férjem azt mondja", a "férjem szerint"...

Manikűröshöz nem jársz,mert a férjed szerint nem kell? És szerinted kéne? Vagy te is azt gondolod, amit a férjed? Érted?

Nem baj,ha szerinted se kell, csak érdekes,hogy ezt így írtad, hogy a férjed szerint nem kell. Ha neked se kéne,azt írtad volna. Nem vagy egy kicsit elnyomva?

Én eljárok kozmetikushoz,mert én így érzem magam jól.

Csakhogy házasságban, ha nincsen szerződésük, akkor közös vagyon van. Nincs én pénzem,te pénzed, kicsi szívem!

Hiszen a munkával keresett pénzt is közösnek számít, illetve a háztartásban végzett munka is munkának számít!

Tapasztalatból irom neked,ha teheted menj el dolgozni.Igazuk van válaszolóknak, nem tudhatod 1vagy 2 évtized után mi történik.Ne tedd kiszolgáltatott helyzetbe magadat.Te is mindent megteszel,hogy ne érezd haszontalannak magadat,mert "nem dolgozol".

A háztartásnak soha nincs vége, mert mindennap ismételve van,és talán többet dolgozik az,aki otthon van,mint elmegy dolgozni.

Itt a gyk.-en is meglátszik,amikor vége lesz a munkaidõnek, már nincs kiirva annyi kérdés és válasz.

Talán mert,aki háztartásban van, nincs annyi ideje internetezni,mint aki dolgozik.

Szeirntem azért ennél többet kell az embernek tennie ahhoz, hogy rossz legyen. Nem vagy az tehát! Ez biztos. Csupán kicsit naivnak nevezném.

Én a férjemmel élek együtt és a 3 éves kislányunkkal. A párom visszavonult magánkatona (jóval idősebb nálam), tehát itthon tud maradni néha a picivel, amíg egyetemre járok. Mellette van egy közös vállalkozásunk és minden munkát közösen végzünk, legyen az a ház körül, a cégben, vagy a gyerek körül. Tündéri, amikor haza jövök és szól a házban a zene, a kislány a konyha közepén rázza a fenekét nevetve, amíg az apja főz.

Van időm tanulni és a diploma után szeretnék tanárként dolgozni, mivel nem azért dolgoztam ilyen sokat, hogy utána itthon legyek 8-10 évig. Úgy érzem, hogy az alkoholista, agresszív apám azért tanított valamit nekem, hogy sose hagyatkozzam teljesen egy férfira. Mindig legyen B tervem, amivel fenntarthatom magamat és a lányomat. Szerintem elég unalmas lehet mindig itthon lenni és csak a háztartást vezetni. Engem nem elégítene csak ez ki.

Szerintem gondolnod kellene arra, hogy mi lesz, hogyha a férjeddel történik valami, vagy elváltok esetleg. Lesz egy 10-15 éves lyuk az önéletrajzodban, miközben a gyerekeid (abból adódóan, hogy mindig otthon vagy velük és segíted őket) nem túl önállóak. Nagyon nagy nehézségek árán tudsz majd beintegrálódni a munka világába. Nem beszélve a nyugdíjadról. Én is szeretem azokat az embereket, akik sírnak, hogy 25-30-40 ezer a nyugdíjuk, amikor mondjuk 50 éves korukig főállású anyák voltak...

A mai világban, ahol a nők is 4-10 évet tanulnak mondjuk, hogy legyen egy hivatásuk (ami nem munka, mivel, hogyha ennyit tanul érte, akkor már szereti egy kicsit), akkor nehezen veszed rá őket, hogy mondjuk szüljön 3 gyereket és maradjon otthon 15 évig. Nem ezért dolgoztak... Már kevés nőt elégít ki a háztartásbeliség azok között, aki valóban akarnak valamit az élettől és nem csak lézengeni.

Bírom az olyan válaszolókat, akik azt írják hogy "a háztartás vezetése nem munka, azt amellett is bőven meg lehet csinálni, hogy eljársz dolgozni".

Na ilyet a tipikus városi panelp*csák írnak, akik egy max. 60 négyzetméteres lyukban élnek, ahol elég heti 1x takarítani, az is max 1 óra.

Csak költöznétek egyszer pár hónapra vidékre, egy 200 négyzetméteres 2 szintes családi házba, ahol kert is van, majd meglátnátok, ott mennyi munka van, hogy tiszta és rendezett legyen a ház és az udvar. Ahol fával neked kell fűteni, nem pedig csak magától bekapcsol a távfűtés. Ja és ott nem úgy van ám, hogy "átugrok a szomszéd kisboltba venni tejet 5 perc és itt vagyok", hanem a legközelebbi bolt is kb. egy kilométerre van, ahol drágább minden. Nagybevásárlásra ezért a városi hipermarketbe kell menni, ami oda - visszaúttal, vásárlással, sorban állással együtt minimum 2-3 órába telik.

Kérdező, én átérzem a helyzeted, mert az előbb leírtak szerint élek, és azt mondom, nem vagy rossz ember, sőt örülj inkább, hogy ilyen jó sorod van. Mit nem adnék, ha a helyedben lehetnék, és nem kellene dolgoznom. Akkor is bőven elmenne a napom a háztartásra plusz a gyerekekre.

57-es! Szerintem az 56-os pont az olyanokra gondolt, mint a nővéred. Ennyi munka mellett épp csak arra van energiája az embernek, hogy egy kis panelt rendben tartson.

De ha teszem fel, a nővéred vidéken lakna, és azokat kellene csinálnia, mint az 56-osnak (plusz ő nem tért ki arra, hogy vannak-e állataik - itt most nem a pincsikutyára meg a macskára gondolok, hanem csirke, disznó stb. amikkel szintén dolog van), akkor vajon azt hogy oldaná meg ennyi munka mellett??? Szerintem sehogy. Pont ezért, aki ilyen sokat dolgozik, annak inkább a panel való. És ebben most semmi lenéző nem volt, ki itt érzi otthon magát, ki ott.

Ha nem dolgozol, akkor fizessetek neked annyi nyugdíjelőtakarékosságot, hogy legyen nyugdíjad a kiesett évek miatt is.

Ha ezt nem tudjátok megengedni magatoknak, akkor nem tudsz otthon maradni, mert nem fér bele. Gondolj bele: lesz mondjuk 25 év munkaviszonyod összesen, és a vállalkozó férjed mondjuk 65 évesen meghal (ne úgy legyen, de bármikor megtörténhet). Miből fogsz élni? A 30 ezer körüli minimálnyugdíjból?