Szülők! Mit tennétek, ha kiderülne a 19 éves lányotokról, hogy terhes? Nevelje fel, vagy abortusz?

Sziasztok!

Nekem a gyermekkori barátnőm volt hasonló helyzetben. Teherbe esett 19 évesen (mi egy idősek vagyunk), utánanézett a lehetőségeinek, és a párjával együtt eldöntötték, hogy megtartják. A kisfia most már 4 éves, tündéri, okos, rendkívül jól nevelt. A családjuk szeretben él együtt. Sokszor nehéz, de ez nem azért van mert még ő mint anya gyerek lenne, hanem a gyereknevelés a legfelelősségteljesebb feladat az életben.

Ha én lettem volna ebben a helyzetben, én is megtartottam volna. Barátnőm el tud járni szórakozni a kicsi mellett. Persze nem sűrűn, és nem hatalmas bulikba, de a nagyszülők nagyon segítenek neki. Higgyétek el, nincs lehetetlen, mindent meg lehet oldani. Tud majd tanulni, dolgozni, haladni az életben.

Ebben szerintem is a lányodnak kell döntenie, hiszen az ő életéről van szó (illetve egy kisbaba létéről). Én személy szerint megértem azt is, hogyha vállalja a kisbabát, és azt is megértem ha nem tartja meg.

Sok sikert kívánok Nektek a segítségnyújtásban, és a lányotoknak is, hogy a számára megfelelő döntést meg tudja hozni.

A 12:44-nek üzenem, hogy 1810-ben még azokat bélyegezték meg, akik 19 évesen még nem szültek..:)

Minden szempontból felelős döntést kívánok a családnak, és sok boldogságot a kisbabának!;)

És tényleg szerintem sok mindenki kíváncsi lesz a sorsukra, úgyhogy várjuk majd a végkifejletet!

Üdv,

Sajnos nekem nem ilyen jófej családom van, mint a lányodnak.

21évesen terhes lettem az akkori páromtól. Elvileg babát akart velem, gyakorlatilag...

Mikor megtudtam, 4hetes2napos terhesen lebegtem a dokinál, mikor megmutatta a petezsákot "ha terhes, akkor az a paca az". Sajnos nem lebeghettem sokáig, az anyám és a párom a Pokolba lökött.

6hetes terhes voltam, amikor egy délután az anyám rákérdezett, ott volt a kispapa is. Elsőre úgy tűnt, kicsit nehezen, de beindul a család, Én a Párom a Kicsi. Nem így lett. Másnap már sírva csaptam be az ajtót az orrukra, és menekültem. Ez ment a 11.hétig. Nyomdafesték nem viseli el, ahogy arról a kis életről beszéltek, pláne ahogy az anyám, egy "anya".

Akkor kezdtem dolgozni, próbaidő, volt kemény 80ezrem, az első havi fizum, és ha felmondanak, mert állapotos vagyok...

És remekül ment nekik a kínzásom. Az egyik délután anyám megkért egy percre had beszéljen velem. Kerek perec kijelentette, hogy vagy másnap kikapartatom, vagy ő teszi meg.

Senkim nem volt rajtuk kívül. Minden reményem, minden álmom teljesen összetört. Nem volt többé családom. És mert nem találtam kiutat, győztek.

Soha nem tudok megbocsátani, senkinek, magamnak sem.

Gyűlölet él bennem anyám iránt, az exem iránt.

Ne akarj helyette dönteni. Ha dönt, támogasd. Ha abortusz mellett, akkor is kérdezd, biztos, ti segítenétek őket, ha megtartják, akkor pedig tényleg segítsétek. Soha ne hagyd cserben.

Az ab után valóban nem lehet, macerásan stb. De kicsi az esélye. Én jelenleg a második babámmal vagyok a 12.hétben, az elsőszülöttem pedig egy csodás terhesség után időre született, és épp rommá rendezte a lakást:D Sok öröm van bennük.

Szerintem minden hozzászóló nevében tisztelettel kérjük, írjátok meg, mi lett a Pici sorsa!

Köszi! Sok boldogságot, akárhogy lesz!

Könnyű olyanokat irni,hogy nincs beleszolásotok,meg nem a ti gyereketek,de igenis van mert ti fogjátok eltartani,etetni azt a gyereket,vagy ha a lányotok nem elég felnőtt ehhez akkor még nevelni is ti fogjátok..ezzel most nem az abortuszra biztatlak titeket,csak gondoljátok át hogy vállaljátok e ti is. Ez inkább a ti gyereketek lesz nem a lányotoké. Sosem szülnék a szüleim nyakára,akik gondolom örülnek hogy felneveltek x gyereket,akik nemsoká kirepülnek jó esetben.

Ha nektek nem okozna ez gondot se anyagilag,se máshogy akkor mindenképpen tartsátok meg.