Tényleg ő a "főnök"? A párom lányáról van szó és egyszerűen kiráz a hideg, amikor azt mondja a 14 éves kislányra, hogy "Ő a főnök"!

Elöször is: a barátod ezek szerint jóval idösebb, mint te, ne csodálkozz, hogy sok mindent máshogy láttok.

Az, hogy a lányára elég sokat költ - elvégre ö az apja, és mivel úgyis ritkán van lehetösége együtt lenni vele, az teljesen természetes, hogy valahogy kifejezésre szeretné juttatni, hogy a lánya ennek ellenére fontos neki. Hogy mennyit és mire költ, az az ö dolga, a saját pénzét költi, ebbe nem szólhatzs bele.

Az nem sok mindent jelent, hogy az anyjánál él - ellentétben az egyik elözö válaszolóval, ebböl nem lehet azonnal azt a következtetést levonni, hogy függ az anyjától, hanem valószinüleg egyszerüen nincs elég pénze arra, hogy egy külön lakást tartson fenn. (Ha egy nö lenne, akkor mindenki természetesnek tartaná, hogy az anyja befogadja, ugyanezt egy férfinél negativnak állitak be egyesek).

Arra NE számits, hogy meg tudod változtatni, egy 40 körüli (ha már ekkora gyereke van, akkor valószinüleg ilyesmi korban lehet) embert nem lehet átalakitani - vagy elfogadod a helyzetet igy, vagy tudomásul veszed, hogy ez csak egy átmenei kapcsolat marad.

Elvileg igazad van abban, hogy egy gyereknek kellenek határok, de EZ nem neked - kivülállónak - kell bevezetni. (Egyébként egy 14 éves a kamaszkor közepén van, ilyenkor szigoritani a megszokott rendet nem célszerü, mert ebböl egyenesen következne, hogy a kislány egyrészt az apja ellen fordulnak - "te már nem szeretsz", másrészt ilyenkor úgyis lázadozik minden és mindeki ellen, és akkor könnyebben félresikerülhet az élete a gyereknek). Azt nem tudod, hogy a gyerek kap-e az anyjától zsebpénzt, van-e egyáltalán lehetösége erre, de ha igen, akkor is mennyit. Egy egyedülálló anya általában nem dúskál a pénzben - különösen ilyen korú gyerekkel, és azért a gyerektartás sem lehet igazán sok -ha a minialbértöl kicsit több az apa keresete, akkor a gyerektartás lehet 15-20000 Ft - és ez mmég csak az ennivalóra sem elég egy ekkora gyereknek. Azt pozitiv, hogy a barátod ezen felül is támogatja öket, ebböl látszik, hogy felelöséget érez a gyerekével szemben.

A te helyzeted nem túl könnyü, de vagy elfogadod, vagy megszakitod a kapcsolatot - változtatni nem tudsz. A legnagyobb probléma szerintem az, hogy te még túl fiatal vagy, (nem bántásból irom!), és nem tapasztaltad meg, hogy milyen egy gyereket felnevelni meg eltartani. Adott esetben lehet, hogy több dologban - logikusan - neked van igazad, de a párodnak meg érzelmi okai vannak arra, hogy igy viselkedjen.

Nem sok jövöt jósolok nektek, de amig együtt vagytok, addig ne veszekedéssel, szemrehányással tölts el az idöt.

Nem jól gondolkodsz kérdező..

Nem "spórolt pénz" kell, hanem eleget kell keresni, ahhoz meg tanulni kell... Rengeteget...

Mivel a spórolás, azt jelenti hogy valahonnan elvonod, vagy csak annyit költesz rá amennyi elégséges.

Ennek az eredménye meg egy marhanagy elégséges élet ami ugyan fentartható, de nem boldog, hiszen állandóan osztani kell mindenfele a pénzt hogy elég legyen.

Gyakorlatilag egy lyukacsos falat toldozgatni foldozgatni amin úgyis átsüvít a hideg..

Versenyfutás az idővel, múkuskerék.

Remélem átjön ebből.

Szia!

Gyors reagálok a válaszra, amit kaptál, és írom is a véleményem.

Nincs igazad, attól, hogy már van egy gyereke nem kellene ugrania, amikor ő füttyent, ez nem így kellene, hogy legyen!

Nincs igazad, attól, hogy a szüleivel él egy pasi, még kialakulhat valamiféle felelőségérzete, az én volt párom pl a mai napig a szüleivel él, de van felelőségérzete, és pénze is, a mi kapcsolatunk egész más miatt szakadt meg.

Abban viszonz igazad van, egész más az elképzelésük az életről.

Igen egy gyereknek kellenek a szabályok.

Le kellene ülni gyerek anyjával (a pasidnak, nem neked) és megbeszélni, mekkora az az összeg, amit havonta lehet adni egy 14 éves kislánynak, zsebpénzként, akár közösen is, és megmondani neki, hogy ennyi van, ossza be.

Erősnek maradni, mert biztosan bepróbálkozik az apunál, hogy ez kell meg az kell.... a melír nem olcsó mulatság.

Megmondani neki, ha telefonál, hogy menjetek érte,hogy apu most nem tud menni, mert a barátnőjével programot terveztek. Persze azért, előtte illik szólni, ha ilyen van, hogy ne készüljön a gyerek.

Ez lenne a minimum.

Szerintem te jól gondolkodsz, csak ő nem.

Ha olyan nagy a szerelem miért nem kezd el félretenni egy kis pénzt?

Nem azt mondom, hogy könnyű indulni, mert nem az. Nem kell egyből házat venni, de egy albérletbe el lehetne menni, hogy kiderüljön, tudtok e egyáltalán együtt élni. Fél év alatt kiderülhet, ha nem.

200 km valóbal távolság, de szerintem egy hónapban egyszer beleférne a költségvetésébe, hogy elmenjen hozzád, csak neki lényegesen kényelmesebb, hogy te mész hozzá. Remélem legalább a buszmegállóba eléd megy!!

Bocsi, hogy hosszú lett!

Nem tudom mennyire találod hasznosnak a válaszom, de igyekeztem. :)

Ja és még valami a végére ; Nem a gyerek a főnök

Bocsi nem vettem észre hogy közben ennyi válaszod jött :D

Az elsőre reagáltam.......

De közben látom máris megjöttek a félre olvasó és jól félre magyarázó kedves válaszolók!!!

Részvétem hozzájuk! :(

Hát szerintem meg nem megszabni kellene a gyereknek a korlátokjat hogy ettől eddig, mint valami csirkének, hanem hogyha pénzt ad neki az ember akkor megtanítani arra, hogy azzal mit lehet elérni..

Szóval nem megszabni hogy erre meg arra költheti, hanem megtanítani arra hogy lehet, hogy most jó az új telefon meg a melír, de megtanulhatna mondjuk egy új nyelvet is belőle, ha egy nyelvtanárnak adja, és milyen jó lesz ha majd mentek külföldre nyaralni és érteni fogja amit más emberek beszélnek.

Neveltetés kérdése az egész.

Itt nem azzal van gond, hogy a gyerek a főnök hanem azzal hogy nincs nevelve nincs tanítva, csak takarmányozva van mint vmi borjú, de ettől még nem biztos hogy magától "életképessé" válik.

Amúgy jah elondanám hogy minek egy 14 évesnek érintőképernyő..

Pl azért hogy megtanulja használni, mivel 10 év múlva már csak ilyenek lesznek..

Nekem sosem volt, ezért nem is tudom használni, és inkább ragaszkodom az egyszerűbb készülékekhez, de sokszor már azok is idegesítenek.

Egy évben egy telefon meg a mai tervezést és gyártást ismerve nem sok mivel magától szétesnek ezek fél év alatt, főlege egy gyerek kezében, de még egy felnőttében is.

Akárhonnan is nézem ez a gondolkodás veszélyes, aminek előbb utóbb te is és a gyerek is érezni fogja a kárát.

Haladni kell a korral, kihazsnálni a lehetőségeket, azt hogy a megjelenésednek, a dolgaidnak mások szemszögéből véleményformáló hatása van, és ezeken múlik majd a döntésük is.

Ma egy telefon, holnap egy kosztüm, vagy egy estélyi ruha.

Aztán egy sikeres, vagy sikertelen üzleti vacsora..

Így megy ez a világ. Az első benyomás sokat számít!

A protokol ismereteket sem véletlenül találták ki, és a gazdagok sem véletlenül vásárolnak meg dolgokat presztízsből..

A 14 évesek körében most az érintöképernyő a státusszimbólum, mivel ezt a célcsoportot befolyásoló média, és multiréteg ezt programozta beléjük.

A gyereknek meg ezt el kell magyarázni, és akkor majd átlátja és eldöntheti önmagától, hogy beáll a sorba vagy sem.. Hogy erre költi a pénzt vagy inkább nyelvtáborba megy..