Tényleg ő a "főnök"? A párom lányáról van szó és egyszerűen kiráz a hideg, amikor azt mondja a 14 éves kislányra, hogy "Ő a főnök"!

Elárulom, nem a korod miatt vannak más igényeid, hanem mert téged érdekel a világ, nyitott személyiség vagy.:) A szóhasználatodból, mondatszerkesztésedből is látszik, hogy okos, művelt lány vagy.

Én 2x annyi idős vagyok, mint Te, mégse elégít ki az, hogy egy gyereknek programként a külön szobában TV nézést válasszam. A párom 10 éves fiával már voltunk kiállításokon, múzeumokban, zenei fesztiválon, különböző strandokon, stb. Most hétvégén pl evezni visszük 3 napra teljesen nomád körülmények közé, hogy megtanulja a kisfiú, az érintőképernyős telefon és egyéb kütyük helyett vannak sokkal értelmesebb, színvonalasabb dolgok is az életben, ami még olcsóbb is, mint az említett státuszszimbólum.

Bocs, nem olvastam végig az összes hozzászólást. Egy barátnőmet idézem ( 4 gyerekük van, a férje is és ő is hozták az első házasságukból született gyerkőcöt magukkal az új kapcsolatba, illetve van 2 "közös" is) : "A legtutibb választás az elvált, gyerekes pasi. Nézzd meg hogy bánik az előző kapcsolatában született gyerekével - hamar megtudod, mire számíthatsz majd a közösen vállaltakkal is."

Szerintem le tudod vonni ebből a tanulságot, bármi legyen is az...

Ne irigyelj, hidd el, én is megjártam már a hadak útját, sokat tanultam a saját hibás döntéseimből. Elváltam 2 gyerekkel, mert bár nálunk stimmelt az életfelfogás, az igényszint, az életvitel a gyerekeim apjával, de nem stimmelt valami más.

Nálad az utolsó hozzáfűzéseddel együtt azt látom, hogy gyakorlatilag a nagyon erős érzelmeken kívül szinte semmi közös nincs bennetek és nem csak a párod kislányához fűződő viszony a gond. Szeresd, ez ellen nem tudsz tenni, de ne vakon.

Abban ne reménykedj, hogy gyökeresen meg tudsz változtatni valakit. Akiben nincs meg az érdeklődés azok a dolgok iránt, ami Téged érdekel, később se lesz. Ha már most, a szerelmes időszakban is csak a lakásban gubbasztotok, mert a párodnak ez a jó, szerinted később mitől lesz más a helyzet?

Sajnálom, hogy most elkeserítettelek, de inkább most keseregj, mint 10 év múlva. Most még van lehetőséged végiggondolni mindent és megpróbálhatod megbeszélni vele, hogy neked mi lenne jó. A válaszaiból tudni fogod, hogy mire számíthatsz később. Bizonyos szintig meg lehet tanítani a másikat " normálisan élni", de ha nincs benne az érdeklődés szikrája se, akkor nem sok sikered lesz ezen a téren.

Szerintem is túl sokat költ a gyerekre, és ezzel elkényzteti, de ez szerintem a legtöbb szétszakadt családban így működik. Aki nem él már a gyerekével, így próbálja meg kárpótolni, igyekszik éreztetni vele, hogy még mindig fontos neki és szereti, és sokan sajnos úgy látják, hogy ezt pénzzel a legkönnyebb megoldani, még akkor is, ha nincs nekik túl sok...

Itt a kislány korábbi neveltetésével is baj van szerintem, nyilván kiskorában is elkényeztették, ha most minden kívánságával az apjához futkozik és elvárja hogy megkapja. Én 14 évesen már rég tisztában voltam vele, hogy nem vagyunk gazdagok (bár szegények sem), kaptam egy nem nagy összegű havi zsebpénzt, az önmagában nem sok mindenre lett volna elég, de én spóroltam, nem vettem felesleges dolgokat, és így pár hónap alatt összejött olyan összeg, amiből már pl. egy ruhát meg tudtam magamnak venni. De a zsebpénzen kívül soha nem kértem pénzt, mert tudtam hogy amire amúgy szükségem van, azt úgyis megveszik nekem, amit meg én szeretnék pluszban magamnak (pl. egy jól kinéző felső a másik 30 mellé, melír hajba stb) azt nekem kell a spórolt pénzemből megvennem.

20/L