Hogyan értessem meg a nagyanyámmal, hogy ha nem figyel oda, akkor meghalhatok?

Van egy betegségem, a neve azt jelenti magyarul, hogy hirtelen szívhalál. Ha nagyon megijedek, túlterhelem magam fizikailag vagy túlzottan nagy stressz ér, akkor egyszer csak összesek, és kampó.

Ezt tudja a nagyanyám is, de egyáltalán nem figyel oda, hogy ezek a hatások ne érjenek;

a hátam mögé jön, miközben bele vagyok valamibe merülve, amikor már úgy felidegesít valamivel, hogy remeg a hangom, és fogdosom a mellkasom, akkor is folytatja, a tökéletes csendben egyszer csak megszólal, amikor közvetlenül felkelés után, félálomban megyek a fürdőbe, hogy "egyébként itt van pár méterre a konyhában". (Ez utóbbi esetben pedig nem akkor szól, amikor elindulok, hanem amikor már majdnem bent vagyok, és mivel több méter sétaszakaszon nincs egy pisszenés se, meg vagyok róla győződve, hogy egyedül vagyok.)

Hogyan értessem meg vele, hogy az ilyenektől ott maradhatok, aztán kaparhat majd el az anyukám mellé? Ma is hiába beszéltem neki, hogy meghalhattam volna egy ilyentől, még úgy tűnt, ő van megsértődve.