Jogosan érzem bűnösnek magam, hogy nagypapámat idősek otthonába adtuk?

Nagypapám kicsit demenciás, hamar elfelejt dolgokat, hogy mit mondtunk neki. Eddig mamámmal éltek, de mamám kórházba került. Bár nem mamám gondoskodott papámról, és szerintem egész jól megvoltak, de elvileg történtek olyanok, hogy elfelejtették bevenni időben a gyógyszereiket, vagy nem ettek. Most, hogy mamám kórházba került szüleim beadták papámat egy idősek otthonába, mert szerintük nem lehet egyedül hagyni, és ott rendesen ellátják, és lesz kivel beszélgetnie. Szegény papám nem szereti a helyet, nagyon szomorú és szeretne hazamenni. Én már az elejétől kezdve elleneztem, hogy betegyék, szerintem ki lehetne próbálni, hogy egyedül legyen a lakásában és járjon hozzá naponta segítség, hogy emlékeztessék, hogy vegye be a gyógyszerét. Rettenetesen bűnösnek érzem magam, hogy nem tudtam rávenni erre a szüleim, mert szerintem csak ártanak az idősek otthonával papámnak, és kipróbálás nélkül leírták, hogy nem tudna egyedül élni. Nincs valami ötletetek, hogy hogyan lehetne esetleg megoldani, hogy haza mehessen és ezt belássák a szüleim is? Sajnos nincs arra pénzünk hogy 0-24-es bentlakásos ápolót fogadjunk fel mellé, és úgy érzem, hogy ha már a szüleim nem képesek belátni, hogy nem jó nemi az a hely, nekem kéne megmentenem valahogy, de egyszerűen senki sem hallgat rám, én viszont nem bírom elviselni hogy szegény papám szomorú, és erről én is tehetek.