Normális ha nem vagyok szomorú nagyim halála miatt?

Most karácsonykor ment el, hosszú évek óta tartó betegség után. Senkit nem ismert már meg pár éve, fogalma sem volt hogy hol van és ki ő, a tudata teljesen elhagyta, az elmúlt hónapokban nagy fájdalmai voltak, alig ivott és nem evett. Már csak azt kívántuk hogy ne szenvedjen tovább és békésen menjen el. Igazából csak megkönnyebbülést érzek, hogy már nem fáj neki semmi, nem vagyok szomorú. Lehet hogy már akkor meggyászoltam, amikor így elhatalmasodott rajta a demencia? Normális hogy most inkább megkönnyebbültem hogy vége?