A nagyszülő kérdés nélkül "beosztja" a hétvégi programot az unokának. Másoknál ez megszokott dolog?
Minden hétvégén fixen visszük a gyereket egy délutánra anyósomékhoz. Ugyanaznap délelőtt az én valamelyik szülőmnél van (elváltak, egyik héten egyikükhöz, másik héten másikukhoz viszem, tehát ők így is jóval kevesebbet látják). A hétvége másik napja a miénk - szeretném hogy legyen. Nekünk is csak hétvégén van szabadidőnk, amit közösen tölthetnénk, és nem csak az evés-fürdés-altatás rutinból áll.
Anyósom pedig a fejem fölött lefoglalózza a gyereket, hogy "jövő hétvégén is gyere, eljössz majd mindkét nap, elmegyünk érted és elhozunk, jó?"
A gyerek abban a korban van, hogy érti is meg nem is, miről van szó, nem igazán jelent semmit az, hogy valamire igent vagy nemet mond. Ért valamit, hogy majd máskor is jön, rádünnyögi az igent.
Felénk, szülők felé kérdés nem hangzik el. Meg semmi. Nem ez az első eset, hogy így beosztják magukhoz a gyereket. Volt, amikor eleget tettünk a furcsa módon kifejezett "kérésnek", volt amikor nem.
Nekem rosszulesik az egész. Eleve az is, hogy beosztja a hétvégénket. Meg most ha szeretném a párommal és a gyermekemmel, mint kis családommal együtt tölteni a hétvége egyik napját, úgy kéne közbeszólnom, és a nélkülem eldöntött programról indoklással "elkérnem"... Másrészt így is náluk van a legtöbbet, de minden plusz időre is igényt tartanának, mintha nekem nem is lennének szüleim. Változó intenzitással és kisebb kihagyásokkal, de szinte folyamatosan megy az ostrom, szinte mindig ebben az ellentmondásra lehetőséget nem adó "majd eljössz", "majd elvisszük" stílusban.
Értem én, hogy szívesen látnák többet is, de mások talán nem? Ugyanolyan nagyszülei ők is.
Nagyon kellemetlen, hogy még csak nem is kérdeznek, nem is hozzánk beszélnek, csak a gyerekhez, ez így olyan, mintha beleszólásunk nem lenne. Néha úgy érzem, tényleg direkt erre megy ki, hogy ne szóljunk bele, és akkor is úgy legyen, ha mi nem akarjuk. De az én családomban nagyon nem így kommunikáltunk, és lehet, hogy csak rosszul értelmezem a stílusukat és többet gondolok bele, mint ami. Nem is tudom, hogyan kéne kezelnem.
Amúgy nem bánnám, ha néha pluszban is odamegy a gyerek egy-egy látogatásra, de az közös, megbeszélt döntés kéne hogy legyen. Meg persze ha nagyobb lesz és önállóan közlekedik, akkor megy, amikor akar, de ez még odébb van.
Másoknál hogy működik? Tényleg olyan tolakodó, határsértő ez a módszer, vagy csak én vagyok nagyon máshoz szokva?
válasza:Emberek, nem az volt a kérdés, hányszor menjenek az anyósékhoz. Majd ők eldöntik, hogy havi vagy heti egyszer akarnak menni, komolyan, ugyanazt csináljátok, mint az anyós, be akarjátok osztani a kérdező idejét, hogy "elég havi egyszer menni".
Majd ők tudják, milyen gyakorisággal akarnak menni. Nem ez volt a kérdés.
válasza:17-es, bennem ugyanez merült fel.
Nálunk ez nem volt szokványos, mindig egyeztetve lett azért szüleimmel is.
Anyós próbálkozott irányítani, de az első esetnél leghatározottabban leállítottuk. Ő konkrétan kijelentette, hogy "itt maradtok". Mondtuk mennünk kell és készültünk tovább és ugyanezt a következetességet tartjuk fent.
Én először tuti, normálisan próbálnám megbeszélni vele, csak ezután folyamodnék a drasztikusabb módszerekhez (pl, ha jön a gyerekért elküldöm vagy nem viszem).
válasza:Analógia:
Az étteremben az rendel, aki fizeti a számlát (meg AZ A SZEMÉLY, akit a számlát fizető személy MAGÁTÓL, azaz ÖNSZÁNTÁBÓL, vagyis SAJÁT AKARATÁBÓL meghív)
Ugyanez a gyereknél.
A gyerekért ti feleltek. Ti vagytok a szülei. Az iskolában rendszeresen tartott szülői értekezleteken CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG titeket kérnek számon, ha a gyerek nem tanul, következésképpen nem tud semmit (az iskolában a TUDÁS számít, azt pedig sehogyan máshogy, CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG TANULÁSSAL lehet megszerezni - márpedig ha valaki nem zseni, akkor felső tagozatban és gimnáziumban csakis és kizárólag az órai intenzív figyelés és szivacsként történő agybaszívás-memorizálás önmagában már nem elég, otthon IS kell, MUSZÁJ tanulni.) Mamához nem tanulni jár a gyerek, a mamánál unokázás van, meg kényeztetés megy, Mamánál nem tud tanulni a gyerek, ergó nem megy minden nap, és hétvégén is csak akkor, amikor nincs nagydolgozat, feleltetésarzenál, számonkéréscunami... ergo nem kell sokat tanulni.
válasza:20, szó nincs arról, hogy azért kell vinni minden szombaton, mert anyós akarja. Minden szombaton viszik a kérdező szüleihez is...
Gondolom, anyós megunta, hogy beosztják az idejét.
válasza: válasza:25, őszintén, neked tetszene, hogy amikor teherv nekik a gyerek, lepasszolják, de te nem mondhatod, hogy máskor is hozzák, ne csak akkor, amikor nekik dolguk van?
Nem a gyerek teher, hanem az, hogy beosztják, mikor kell otthon lenni, akkor muszáj, de csak akkor lehet.
válasza: válasza:Az étteremben az rendel, aki fizeti a számlát
Tehát a mama mondhatja, hogy bocs, szombaton ne hozd.
válasza:27, nem a gyerek a teher. Az a teher, hogy heti egy délután fixen ott van a gyerek, mindenképpen. Nem tudjuk, ez neki mennyire jó, csak azt, hogy szeretné, ha akkor is nagyszülő lehetne, amikor ő akarja, nem csak akkor, amikor a menye.
Számomra nagyon visszataszító, hogy kihasználunk valakit, de az ő kérése felejtős.
Ráadásul a gyerek jó eséllyel még ovis sincs (egy ovis tudja, miaz, hogy igent vagy nemet mond), és hetente le van passzolva, ki tudja miért és mióta.
én semmi rosszat nem látok abban, hogy a mama azt mondja a gyereknek, hogy jöhetnél jövő héten vasárnap is, úgysem a gyerek dönt, hanem a szülő. Lehet, hogy neki pl nem jó a szombat, csak nem mer szólni, mert akkor ő lesz a rossz.
Tippelgethetünk, mert nem tudunk semmit, és mindenki az alapján ítéli meg az egészet, ő milyen. Én ebből nem csinálnék gondot, ezért nem látom akkora bűnnek, hogy a mama mit mond, engem jobban zavar, hogy a kérdező fix szombaton lepasszolunk napot tart a gyerekkel, de a másik oldal óhaja zavarja.
Látom, valaki nagyon ragaszkodik hozzá, hogy biztos a mi mániánk (vagy egyenesen az enyém), hogy minden hétvégén lepasszoljuk a gyereket az anyósnak. Nem, nekem ez nem hiányzik az életemből, és a legtöbbször szó sincs lepasszolásról. A fő kérdésben nem akartam kirészletezni, mert így is hosszú lett, és nincs annyira jelentősége, de akkor leírom. Anyósoméknak az, hogy heti egyszer látják a gyereket, a minimumok minimuma, sokkal többet szeretnének ennél, és minden hétvégén tűkön ülnek, úgy várják a szokott időben. Ők azok a fajta nagyszülők, akik az unokával szeretnék kitölteni az életüket. Szóval ez inkább az ő kedvükért van mint a miénkért, és keveslik. Hozzájuk általában a férjem egyedül viszi a gyereket, és van, hogy otthagyja, van, hogy ő is ottmarad, közben nekem van egy kis szabadabb időm. Délelőtt, mikor én viszem el a gyereket, a férjemnek van egy kis szabadideje, és én sosem hagyom ott a szüleimnél, mert dolguk is van, és nem tudnak rá folyamatosan figyelni (egyik helyen ápolásra szoruló szülő is van, a másik helyen több főre egyedül vezetett háztartás), úgyhogy mindig ottmaradok én is. A kettő között pedig hazahozzuk aludni, mert máshol cseszik elaludni (igen, próbáltuk, többször). Ennyit a nagy lepasszolós kényelmünkről. Azért visszük mindkét helyre ugyanazon a napon, hogy ne mindkét napunk legyen elbszva, és azért lássuk is egymást a hétvégén. És én azért viszem el minden héten valamelyik szülőmhöz a kettő közül, hogy ne legyen olyan aránytalan a helyzet. Gondolom anyósoméknak is rosszulesne, ha náluk lenne feleannyit, bezzeg a saját szüleimhez nemcsak minden héten, de akár hetente többször is elvinném. Ők nem gondolnak bele.
A férjem? A férjem sem gondolt bele, neki is a saját szülei jutottak csak eszébe mindig, vele már beszéltem erről korábban is. Neki sajnos nem olyan fontos az a szűk családi idő mint nekem, leadná a gyereket az anyjáékhoz többet is, mert "örülnek neki, olyan keveset látják (😑), meg úgyis szeret ott lenni". Mondtam neki, hogy elkeserítő, hogy ennyire nincs igénye a gyerekére, de nekem van, úgyhogy ha fáradt hozzá, akkor hagyja rám, majd én elmegyek vele programozni, nem kell rögtön az anyjáékhoz rohanni vele. Ő meg csináljon, amit akar. Aztán legfeljebb nem leszünk együtt. Mikor beszéltem vele, felfogta, hogy mit sérelmezek, de az ilyen helyzetekben meg nem szólal (szokásos: "nem akarom megbántani őket"). Pedig az sokkal rosszabbul jön ki, ha én szólok közbe, hogy "ha már mindkét nap nagyszülőzni kéne, akkor a másik nap inkább az enyémekhez vinném, hadd legyen már velük is".
A heti egy délután (vagyis délelőtt és délután) a gyereknek (legalábbis a miénknek) ebben a korban nem a hétvégéje szétcseszése, hanem program, amit élvez. Vidéken élünk, nincs tele a környék programlehetőséggel. Az egyik napon vagy elmegyünk valahová vagy itthon foglaljuk el magunkat, a másikon belefér a nagyszülőzés. Más gyerekkel, kis baráttal még csak viszonylag ritkán van program. Mikor már nagyobb lesz, és un a nagyszülőknél ülni, meg lesz jobb dolga, természetesen legkevésbé sem fogom erőltetni a kötelező látogatást. Az apai nagyszülők lehet, hogy megpróbálják majd.
Azért tettem fel a kérdést, mert kíváncsi voltam, hogy a "te gyerekeddel az lesz amit te mondasz"-tól a "nem a tulajdonod a gyerek, nem te mondod meg"-ig terjedő véleményskálán hol van az igazság a többség szerint, vajon én vagyok-e elcsúszva. De úgy látom, sokszínű a világ, nincs olyan, hogy "igazság".
#17-es, pont annyira ültem le kulturáltan megbeszélni ezt anyósommal, mint amennyire ő ült le velem kulturáltan megbeszélni, ahelyett, hogy a fejem fölött beszélne. Viszont annyi van bennem, hogy az ilyen helyzetekben nem kezdek el válaszként én is a gyerekhez beszélni, hogy "nem, nem jössz, mert majd inkább játszóházba megyünk, jó?" Mert az sértő lenne, nem? Pedig ez ugyanaz.
De amúgy igen, az érik bennem, hogy majd külön felhozom neki, és szépen kifejtem, hogy jobban esne, ha nem így fejezné ki magát, és hogy elégedjen már meg a heti eggyel, mert másnak is van igénye a gyerekre, de ha több idő van erre (óvodai szünet, ilyesmi), akkor hozzuk többet is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!