Hogy fogjam vissza magam?
A mamámmal rengeteget veszekszünk. Mindig belémköt, hogy mennyire taknyos lánygyerek vagyok, meg hogy semmirekellő, hogy a kollégiumba nem fognak elfogadni, mert lusta vagyok.
Hozzá tenném, hogy ha pihenek, akkor is belém köt, mert hogy "már megint döglök."
Oké, tényleg lusta vagyok, ilyen a természetem, de ha tényleg nagy kupi van a szobámba rendben rakom. Mindig azt mondja, hogy a kollégiumba ki fognak közösíteni, mert lusta vagyok. Nem bírom megállni, hogy ne álljak ki az igazamért. Ma is ordibált velem, nálam betelt a pohár és elég idegbetegen visszaszóltam neki, néha durvábbakat. Ő is sokszor mondja hogy dögöljek meg, én eddig bírtam, és meg mondtam, hogy ennyi erővel ő is. Megbántam, hogy ezt mondtam, viszont egyrészről azt gondolom, hogy megérdemelte. Tudom, hogy aljasság, hogy ezt gondolom, de nagyon elegem van belőle. Olyan kis apróságokért(szerintem) belém köt, hogy az már nagyon fel tud húzni. Ráadásul apukámmal is sokszor veszekszik. Hogy tudnám magam vissza fogni, hogy ne szóljak neki vissza?
válasza:Nem hiszem, hogy szeret engem.
Sokszor azt is mondja, hogy hogy nézek ki. Valóban vékony vagyok de ez genetika, apumtòl örököltem.
válasza: válasza:Legyél rendes, h. ne köthessen beléd. Az ilyen típusú ember változni nem fog, egyrészt nem is akar, nem is gondolja, h. vele gond van, neki kellene, másrészt nem is tudna, mert a gondolatvilága (minden fehér és fekete) kisgyerek korától beleégett az agyába - egyszerűen módosíthatatlan...
Rajta csak az segít, ha majd egyszer nem lesz... (ez kicsit morbidnak tűnik, de mindannyian halandók vagyunk)
Az ilyenekhez állandóan alkalmazkodni kell, mert mindenbe belekötnek, csak nekik vannak elvárásaik, minden az ő elképzelésük szerint kell, h. történjen.
Nekem anyám ilyen, pedig már felnőtt, három gyerekes anya vagyok egyetemi diplomával, nyelvvizsgákkal, egy elég jól fizető pozicióban, saját házzal, stb.
De pl. még mindig ugyanaz a lemez forog a kis agyában> semmirekellő vagyok (8. osztály elvégzése óta minden nyarat munkával töltöttem a középiskola és az egyetem alatt is), hülye vagyok - gyerekként kitűnő voltam, középiskolásként országos matek versenyeken vettem részt, korrepetáltam nálam gazdagabbakat matekból, később közgazdászként végeztem - ő meg ugye a 70-es években iparit...
Az ilyeneknek egyszerűen elborult az agyuk, beszűkült a látókörük, menthetetlen esetek.
Tegyél meg mindent, amit Te a józan ésszel normálisnak, szükségesnek tartasz. A kolival sem lesz semmi gond - én is ott laktam 9 évig (és szerettem, felnőttként is onnan vannak az életre szóló barátságaim).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!