Jogosan vannak felháborodva a szüleim, hogy nem akarok elmenni a temetésre?

Előző évben ősszel halt meg az anyai nagyapám. Öcsém nem tudott eljönni, mert be volt osztva szolgálatba, nem tudta átvariálni. Ráadásul nekem is necces volt, mert 6 órás utazás tőlem, ha nincs fennakadás út közben, kedd délutánra szervezték a temetést, nagyanyám senkire nem volt tekintettel, akik távolabbról mentek, hajnalban indultam, aznap már nem tudtam hazajönni, 2 nap rendkívüli szabadság jár jogszabály szerint közeli hozzátartozó temetésére, szerencsém volt, mert csak pár nappal előtte tudtam szólni, állítólag sokat kellett volna fizetni, ha hétvégéig még hűtve tartják a holttestet (de egy másik közeli településen nem kértek volna semmit ugyanezért...).

Szerintem nyugodtan elmondhatod az aggályaidat, ha téged ez ennyire megvisel, megadhatod nagyapádnak a végtisztességet úgy is, ha nem vagy jelen a temetésen. Az úgyis csak egy szertartás, neki már csak a teste van ott. Írathatsz misét az emlékére, ha szeretnél, megemlékezhetsz róla másképp is.

Ne haragudj meg, de nevetséges vagy,a kifogásaid pedig ostoba emberre vallanak. Ha szeretted, akkor elmész, nem kérdés. Az előttem szólóknak igaza volt, ha a bajtól félsz, ne is csinálj inkább semmit.

A hisztidtől eltekintve, nagyon sajnálom ami történt.

Jogosan.

"Egyebkent nagyon szerettem a nagyapamat amikor tudott mindig eljott hozzank nyarankent." Ezek szerint ő minden nyáron megtette a 15 órás utat...

Egyébként az utcára se menj ki, nehogy történjen vmi. Sőt én a helyedben ki se kelnék az ágyból, mert lakáson belül is érhet baleset, és nehogy már meghalj és hátrahagyd a párodat és a sikereteket...

Ezek gusztustalan kifogások.

Anyukámat szerettem a világon a legjobban, és bár ne kellett volna ott lenni a temetésén. Nem vagyok vallásos, így a halált a legvégső végként fogom fel, nem egy ilyen "majd talizunk" dologként. A pszichológus is azt mondta, hogy ateistaként nehezebb.

Gondolok rá mindennap, de nagyon nem hiányzott, hogy eddig akkora volt, mint én, ott meg belefért egy urnába. Utálom az ilyen társadalmi muszájokat. Lelkileg kikészítik az embert a látszat miatt.

Nem kötelességed, de nagyon fogod bánni, ha nem mész el. Ráadásul annak a szülődnek sem esik jól, hogy ennyire nem vagy tekintettel a fájdalmára, a nagyapádra.

Persze magamból indulok ki.