Mégis miért jó a polgári temetés, szónokkal?

Hívő vagyok, de nem vagyok vallásos.

Már rendelkeztem a temetésemről, olyan formában, hogy NEM LESZ TEMETÉSEM.

Hamvasztva leszek és az urnám a gyerekem által el lesz helyezve egy nagyon közeli templom urnatemetőjében, semmi cécóval.

És nem azért oda mert templom, hanem mert ezt 50 évenként kell megújítani és 5 percre van a lakhelyemtől, tehát "otthon" leszek.

Aztán, hogy utána tartanak e megemlékezést rólam a családtagjaim otthon vagy valami étteremben, az az ő dolguk, ezt előírni nem lehet.

Nem jobb, hanem más. És mindenki úgy temetteti el a hozzátartozóját, ahogy szeretné. Ez optimális esetben attól függ, hogy az, aki meghalt, mit szeretett volna.

Én ateista vagyok. Ha engem valaki képes lenne pappal eltemettetni, tuti visszajárnék hozzá kísérteni!

Egyébként meg nem az önkormányzattól jön valaki. Legalábbis mifelénk vannak kegyeleti szónokok, akik közül lehet választani.

De ha valaki azt szeretné, beszélhet a polgári szertartáson hozzátartozó, vagy barát is. De ezzel én úgy vagyok, hogy ha valaki nagyon közel áll hozzám, biztosan nem tudnék normálisan beszélni a temetésén mások előtt.

Az egyházi meg azoknak való, akik vallásosak. Ha valaki istentagadó, azt álszentség pappal búcsúztatni, bár lehet, csak zsebbe nyúlós.

Nálunk a férjem nagymamájának volt egyházi szertartása. Amellett, hogy személytelen volt, ez volt a legdrágább temetés, amit tartottunk, pedig nem volt rongyrázós. Csak ki kellett fizetni X időre az egyházi adót, na meg arra is felszámoltak már nem tudom, mennyit, de sokat, hogy megnyomták a gombot a harangozáshoz, nem is tudom, hányszor, és nem a temetêsen.

Az én apám egyáltalán nem volt vallásos, nem hitt Istenben.

Ő direkt kérte (nagyon beteg volt már, amikor erről beszéltünk), hogy pap ne legyen a temetésén. Polgári temetés volt, igen, egy idegen férfi beszélt (de nekünk a pap is idegen lett volna). Anyutól tudta a részleteket, apám életútját, szépen meg volt írva a szöveg. Elbúcsúzott mindenki nevében, gyerekei, unokái nevét is mondta, jó barátokat, szeretett kollégákat is beleszőtte. Zene is az volt, amit Apu kért, mikor erről beszéltünk.

Szerintem igazán korrekt volt, és megható is.

52-es, ez a "hamvasszanak el és tegyenek a szüleimhez" is már 400 rugó, nyáron csináltuk így a nagynénémmel (egyedülálló, mamának és papának a sírhelyére lett rátemetve az urna).

Pont most rendezgettem itt a számlákat, mert most volt hagyatéki. (Beszéd sem volt, mert ő így kérte még életében, az urna sem volt felcicomázva, egy hamvasztás volt, és sírba helyezés, mi négyen és két pali a temetkezésiektől).

Iszonyat árak vannak.

Ha bármelyik vallás papja valami agymósós hülyeséget elkezdeni mondani az én temetésemen, én tuti visszajönnék kísérteni...

Egyész életemben taszított az összes vallásos hülyeség.

Azt eddig is tudtam hogy a vallásos emberek a világ legálszentebb emberei, de azt nem gondoltam hogy ezt a gusztustalan, álszent viselkedésformát azoktól is elvárják akik nem vallásosak.

Pl attól is ráz a hideg ha egy pár egyik tagja sem vallásos, de akkor is tartanak templomi esküvőt, "mert az úgy szokás" meg "mit szólnak majd a rokonok, ha csak polgári lesz".

Az egyházi temetéssel ugyanígy vagyok, aki nem vallásos, az ne álságoskodjon meg ne bohóckodjon már pappal.

Azt gondolnám hogy ezzel a vallásosak is így vannak, hogy nem nézik jó szemmel ha egy "külsős, világi ember" froclizza a vallásukat azzal, hogy aszerint rendez temetést, amiben soha nem hitt. De ezek szerint a vallásosak ezt nem érzik, mert a vallásuk iránti tiszteletnél sokkal nagyobb bennük a vágy hogy mindenkire ráerőszakolhassák a saját meggyőződéseiket.

Legalábbis a kérdező buta megnyilvánulásai erre engednek következtetni.